2018/51-52 Új ellenállás
Az ellenzék most elhagyta az eddig szokásos parlamenti eszközöket, aminek csúcspontjaként képviselőik bementek az MTVA épületébe, ahol egy ötpontos petíciót akartak felolvastatni. Innen csak erőszakkal és hatósági segédlettel, nyilvánvalóan törvénytelenül sikerült eltávolítani őket. Azt, hogy az ellenzék föladta díszletjellegét, méghozzá egy nagyon is közérthetően képviselhető ügy kapcsán, megmozdította a társadalmat: nemcsak Budapesten, hanem országszerte tüntetések kezdődtek. A megmozdulások, bár a gyutacs maga a rabszolgatörvény, jól érzékelhetően már a rendszer, a NER egész szellemisége ellen irányulnak. Ezt mintha a kormány is érzékelné, indokolatlan erővel lép föl a tüntetőkkel szemben, akik ettől még radikálisabbakká válnak. Bár a folytatást illetően még vannak kételyek, az bizonyos, hogy a NER szintet lépett: újra megjelent az erőszak a politikában. Ezzel egyidejűleg ismét érdemi szerephez jutott az ellenzék, amelynek mozgástere és cselekvési lehetősége megnőtt. Kérdés, tudnak-e ezzel mit kezdeni. Lakner Zoltán és Biró Marianna írásai.
Naplemente előtt
Naplementék – Történelmi korszakvázlatok címmel jelentek meg az Éghajlat Könyvkiadó gondozásában a Los Angelesben élő Berend T. Iván visszaemlékezései. Maga a kísérlet a kiadó vezetőjének, Kovács Lajos Péternek az ötlete volt. A kérdések zöme írásban fogalmazódott meg, a válaszok e-mailben érkeztek. Tulajdonképpen miniesszék, írásos dialógusok, visszaemlékezések alkotják a szövegfolyamot. Az UCLA professzora, az Akadémia egykori elnöke, a közgazdasági egyetem (Corvinus) volt rektora életének harmadát töltötte Kaliforniában, így kétszeresen is érdekesek a hazai „előzmények”, vagyis az első hatvan év, amelyet egy másik világban, kelet-európai viszonyok között élt át. Ez kettős fénytörést jelent. Avatott tájékozódást a múltban, s egyúttal szabad kitekintést a „világ tetejéről”, immár Amerikában. A professzort Buják Attila arról kérdezte, megcsalják-e az embert történelmi tapasztalatai, indokoltnak tűnnek-e mai szemmel a kilencvenes változáshoz kötődő reményei. Milyennek látszik világunk „odaátról”, a másik partról?
Mániás progresszió
Nyughatatlan. Munkamániás. Képtelen hátradőlni. Annak, aki vele akar dolgozni, tisztában kell lennie ezzel. És rengetegen akarnak vele dolgozni. Meg tanulni tőle. L. Ritók Nóra – aki saját hazájában, Berettyóújfalun lett próféta – az elmúlt húsz évben megújította a rajztanítást, egyúttal a vizuális nevelést a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásának hatékony eszközévé fejlesztette. Bár nem érdekli a pártpolitika, azzal, hogy következetesen kiáll szakmai elvei mellett, például szóvá teszi az egyházi iskolák által gerjesztett szegregációt, óhatatlanul bekerült a politikai térbe. Ezért is számít óriási fegyverténynek, hogy ő lett az idei Prima Primissima közönségdíjasa. Azt még nem tudja, mire fogja költeni az elismeréssel járó 15 millió forintot, de leginkább a munkája hatékonyságát szeretné növelni belőle. Arcképvázlat Cseri Pétertől.
Nincsenek előre leosztott lapok
Az elmúlt harminc év gazdaságtörténetének legfontosabb hozadéka, hogy Magyarország hátrahagyta a szocialista örökséget, kijutott egy összeomló rendszerből, és visszakerült az emberi fejlődés fő irányába, az európai kulturális, gazdasági, katonai közösségbe. Az igazi csoda a rendszerváltozáskor és az uniós csatlakozáskor is elmaradt ugyan, de Csaba László, a CEU professzora szerint nemcsak a vágyainkban, hanem a lehetőségeinkben is benne van, hogy jobbak legyünk annál, amilyenek vagyunk. Mindez csak azért nem következik be, mert a döntéseinkkel korlátozzuk a saját mozgásterünket. A közgazdásszal legújabb könyve, az Éghajlat Kiadó gondozásában megjelent Válság – Gazdaság – Világ kapcsán beszélgetett Szabó Brigitta.
Én mindenkinek énekelek
Dalain generációk nőttek fel, koncertjein gyerekek, szülők, nagyszülők együtt énekelnek. S azt, hogy „hull a hó és hózik, Micimackó fázik”, világnézettől függetlenül mindenki dúdolja. Halász Judit több mint ötven éve a Vígszínház tagja, kitüntetéseit a Kossuth-díjtól a Hazám-díjig szinte nem is tudnánk felsorolni. De számára a legnagyobb elismerés a közönség szeretete, amely árad felé évtizedek óta. Sándor Zsuzsanna interjúja.
Melinda útja csáóról csáóra
Magyarországon az igazságügyi rendszer egyértelműen gyerekellenes, amit egy friss kutatás is alátámaszt. A rendszer összes hibája bemutatható egy kamaszlány esete alapján. Melindát az állam magára hagyta súlyos helyzetében. A szülőtől elveszik a gyereket, ha kárt okoz neki. De ki veszi el az államtól? Ónody-Molnár Dóra riportja.