2018/36 Európa megszállása
Mégis, ha igazolódnak a prognózisok, a Néppárt úgy marad 2019-ben a legnagyobb európai parlamenti erő, hogy az eddiginél kisebb frakciója lesz, azon belül viszont a Fidesznek több képviselője lehet. Már csak azért sem érdeke Orbánnak a néppárti körön kívülre csúsznia, mert megkezdődött egy másik fontos folyamat, a 2021 és 2027 közötti uniós költségvetési ciklusra való felkészülés. Márpedig az orbáni klientúrának a legközvetlenebbül, mondhatni személyesen szüksége van az uniós pénzekre, ugyanis azokból él. Nagy tétje van hát számára az uniós választásnak – és nagy a tét az unió jövője szempontjából is. Kérdés, sikerül-e megőrizni az Európai Unió döntési és cselekvési képességét, az integráció iránti elkötelezettségét, vagy épp ellenkezőleg: felgyorsulhat az EU eljelentéktelenedése. Elemzésünkben arra is kitérünk: mit tesz az ellenzék és mit kellene tennie, ha labdába szeretne rúgni a következő voksoláson.
Teleki tragikus indiánkalandja
A 20. századi magyar politikai elit tagjai közül a legtöbben kompromittálódtak a totalitárius eszmék valamelyikével, így aztán nem igazán lehet tiszta életműveket találni – mondja a 168 Órának Ablonczy Balázs történész annak apropóján, hogy nemrég jelent meg második monográfiája Teleki Pálról A miniszterelnök élete és halála címmel. Beszél arról is, hogy Teleki nemcsak politikusként, de magánemberként is megosztó személyiség volt. Megtudhatjuk, kinek állítana szobrot a Horthy-korszakból, és azt is, akad-e még kutatnivaló a kétszeres miniszterelnök (1920–21, 1939–41) öngyilkosságával kapcsolatban.
Nagy Imre és a NER
Teljes az ív, amit a Nemzeti Együttműködés Rendszere és annak alapítója az emlékezetpolitikában befutott. Orbán Viktor politikai karrierje (országos ismertsége) a Nagy Imre temetésén mondott ’89-es beszéddel, a meggyilkolt miniszterelnök koporsója mellől indult. 1956 történetének kétharmados lezárása, Nagy Imre emlékművének a NER-ből való szimbolikus kirekesztése a kivégzés hatvanadik évfordulója után került újra napirendre. Ha ízlésficamra gyanakszunk, tévedünk. Ami történik, tökéletesen megfelel az Alaptörvénynek, a rendszer szellemének.
A 420 milliós búcsúajándék
A nagy nemzedék lassan visszavonul. A privatizáció őskorszakának hősei sorra adják el cégeiket. Ők azok, akik még az államszocialista gazdaság belvilágában szocializálódtak. Alkat kérdése, ki tulajdonítja sikereit önnön kiválóságának, vagy tartja magát mázlistának. A szentesi sajtmester fia, Magyar József, cégének egykori fejlesztési főmérnöke nem azzal lepte meg a várost, hogy művét, a legnagyobb hazai baromfi-feldolgozónak mondott Hungerit Zrt.-t eladta Csányi Sándornak, a Bonafarm-csoportnak. A búcsú a szokottnál érzelmesebbre sikerült. A tulajdonosváltást bejelentő munkásgyűlésen az elnök az elmúlt huszonnyolc évet gáláns gesztussal zárta: 420 milliót osztott szét a dolgozók között, majd a sorompó túlsó oldalára, a szintén általa alapított és birtokolt Frigo Kft. telepére hajtatott. Portrénk.
Kiolvadó problémák
Megbélyegződött a hazai gyorsfagyasztottzöldség-piac a Listeria baktérium új változatának megjelenése miatt, pedig még az sem biztos, hogy Magyarországon fertőződött meg a Baján lefagyasztott csemegekukorica, mivel Lengyelországban lett belőle készáru. A rést a pajzson az jelenti, hogy félkésztermék esetében nem kötelező mintát vennie a gyártónak. A szakma szerint nem lehet tovább a fertőzésekkel kapcsolatos felelősséget a fogyasztókra hárítani, hanem újra kell gondolni a technológiákat, miközben a legjelentősebb magyar gyártó, a Fevita már évek óta az uniósnál szigorúbb minőségbiztosítási rendszerben gyártja a termékeit. Rajnai Attila írása.
