Újlipót szigete
Mintha védené valami. Lyukacsos marcipánkerítés, sövényfal, lomberdő. De semmi esetre sem drót. Mintha körbepisilték volna a kutyák. Mintha lehetne védeni jó szóval, figyelemmel, érzékenységgel ezt a néhány utcát, tucatnyi háztömböt a Lehel piactól a Dunáig, a Körúttól a RAM kertjéig.
És lám, lehet. Lehet úgy lokálpatriótának lenni, hogy nem csak annak örülsz, hogy egyre izgalmasabb utca a Hollán Ernő. Meg hogy a mi falunknak saját taxija is van. Hanem annak is, hogy érted, a hazaszeretet befogadás, elfogadás, adózás és tolerancia, a hazaszeretet becsület és alázat, és nem néhány pökhendi, nehéz szívű szurkoló alibije saját gőgjére és tehetetlenségére.
Éppen ezért nekem Újlipót maga a lelkiismeret-furdalás. Merthogy lehetne ilyen az ország. De legalább a város. Több szigete. Lehetne ilyen a levegője: ilyen gyerekbarát, toleráns és hagyománytisztelő. És akkor mindenütt folyna a víz a közcsapból, és akkor lenne gyógyszer a kórházban, lenne... de nem folytatom. Akit a Teremtő abban a kegyelemben részesített, hogy itt lakhat, kutya kötelessége terjeszteni az igét. Mert ez a haza ilyen is lehetne. És hogy nem ilyen, ezért mi, újlipótiak is felelősséggel tartozunk.
Kelt 2013 augusztusában, Pannónia utca
Grecsó Krisztián
