Tisztítótűz

Megtörtént az újjászületés a hetvenes évek végén, amikor idehaza visszaülhetett a trónjára, ahonnét elűzték. Aztán a századik születésnapján is reinkarnálódott: se szeri, se száma az ébresztőknek, az utánzóknak, Szalóki Ágitól kezdve, Egri Mártán, Bencze Ilonán keresztül, Kapócs Zsókáig. „A dalok is meghalnak egyszer” – címen jelent meg egy kései utánzó utókori tisztelgő lemeze. A női versengők egymásnak adták a mikrofont, ki tudja jobban és hitelesebben felidézni a dívát, akinek kezében sosem hamvad már el az a legendás cigarettavég.

Most új pályázó lépett színre. Krasznai Tünde, a tavalyi X-faktor felfedezettje Kapolcson, a Művészetek völgye zárónapján kétszer is megidézte a dalaival halhatatlanná lett hajdani sztárt. Előbb szabadtéren, majd a fesztiválnak otthont adó település faluházában adta elő egyórás műsorát, melyben nemcsak Karády Katalin legszebb szerelmes dalai csendültek fel Éry Balázs zongoraművész zenei transzponálásában és kíséretében. Egy monodrámaszerű előadásban a két nagyszerű hangú énekesnő életrajzi mozzanataiból összecsengő dráma is kibontakozott. Karády egyik életrajzírója, Kelecsényi László szőtte a kanavász szövetét, és Gaál Ildikó állította színpadra a produkciót. Ám nem előttük kell tiszteletköröket futni.

Dicsérni és méltányolni elsősorban Krasznai Tündét kell, akinek a hangja már korábban elbűvölte azokat, akiket a tehetségkutató sorozatban megismert múltja nem háborított fel. Egyfajta különös vezekléssé vált ez a két előadás. Nem egy színésznőt láttunk a színpadi térben – prózai megszólalása, játéka nyilvánvalóan hagy kívánnivalót maga után. A dalok előadásmódja égette bele magát a hallgatók fülébe, szívébe. Krasznai körül izzik a levegő ha énekel. Elvarázsol és ugyanakkor segítséget kér önmaga számára. Szeressetek engem, mert azzal tudtok megmenteni az előadóművészet számára.

„Nincs kegyelem” énekelte Karády egy borongós hangulatú filmjében. Talán Krasznai Tünde számára megadatik a megtisztulás kegyelme.