Tisztelgés

A Múzeumcafé (aki nem tudná, ez a múzeumok magazinja, amely a nyolcadik évfolyamánál tart idén) ez évi harmadik számának fókuszába az első világháborút állította. Illetve – feladatának megfelelően – az első világháború emlékezetét a világ és Magyarország múzeumaiban. A szerző, Berényi Marianna végigtekint a közös európai projekteken (melyeket a legmagasabb helyeken hangoltak össze, példát mutatva a közös európai emlékezetpolitikára egy olyan történetben, mely egykor darabokra szaggatta – és végül a második világháborúba lökte – Európát), majd sorra veszi a magyarországi múzeumok vonatkozó kínálatát is. A prímet e tekintetben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum viszi, megannyi kiállítás, program, esemény szervezőjeként. (Szervezésről jut eszembe: tudták, hogy tavaly januárban megalakult az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság? Úgyhogy most már nyugodtak lehetünk.) A magam részéről a hadifestők kiállítását várom fokozott érdeklődéssel, de nem hagyom ki a Lajta monitor megtekintését sem, mely a tervek szerint nyár közepétől a Parlament előtt fog állomásozni. Sőt, ha minden jól alakul, végül Belgrádban is kiköt majd. (Remélem, a szerbek tudnak róla, nehogy valami kalamajka legyen belőle, mint száz éve.) Sőt, egy múzeumvonat is útra kel majd, bejárva, bemutatva az egykori frontvonalakat.

A dolgozat mellékleteként a magazin közreadott egy kis füzetet, ízelítőt az Érdekes Újság háborús albumából, mely mintegy harminc fekete-fehér fotót tartalmaz. (Az eredeti album százhúsz felvétele digitalizált változatban, a lap honlapján tekinthető meg.) A füzet címlapján kietlen, patakparti táj látható, a fűben két, egymásra boruló halott katona, hátuk megett egy gazdájavesztett katonaló, fasor, vonuló felhők: mintha egy Tarkovszkíj-filmből vágták volna ki ezt a képet. Pedig Lukács Nándor főhadnagy képéről van szó, aki az Érdekes Újság háborús pályázatán százkoronás harmadik díjat nyert.

Reméljük, megélte a díjátadást.

Nádas Sándor