Rókatündér a vágószobában

- Az amerikai akciófilm árnyékában ön is leforgathatta első nagyjátékfilmjét, a Liza, a rókatündért. Sokáig kell várni a bemutatóra?

– A forgatással negyvenegy nap alatt elkészültünk. A vágás és az utómunka viszont hosszabb időt vesz igénybe, mert a film rengeteg számítógépes trükköt is tartalmaz. A bemutatóval valószínűleg meg kell várni az őszi hónapokat, mivel nyáron kiürülnek a mozitermek. Hat éve készülünk erre a filmre, szeretnénk, ha minél több emberhez eljutna.

- Ínséges időket élünk, nem könnyű művészfilmre állami támogatást nyerni. Önnek, aki eddig csak kisfilmeket rendezett, hogy sikerült?

– Az utóbbi évtizedben készült tizenegy kisfilmem többségét részben vagy egészben reklámmal keresett bevételeimből finanszíroztuk.
A Liza, a rókatündér lesz az első „nem reklámos” rendezésem, amelyért fizetést is kapok. De ennek hosszú története van.

- Vágjunk bele.

– A forgatókönyv ötletét Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című drámája adta, amelyben egy fiatal nő párt keres, ám az udvarlók mind meghalnak az első randevún. Annyira megragadott a történet abszurditása, hogy egy hét alatt megírtam egy „treatmentet”, amire 2007-ben a Magyar Mozgókép Alapítvány egymillió forintot adott forgatókönyvírásra. Hegedűs Bálint volt a szerzőtársam, a Filmteam és Major István producer segítségével folyamatosan fejlesztgettük a történetet, amely végül teljesen átalakult. 2008-ban az MMKA hárommillióval támogatta a filmterv előkészítését. Amikor azonban a kész tervvel pályáztunk gyártásra 2010-ben, nem kaptunk pénzt. Még abban az évben változott az alapítvány vezetősége, nekik nagyon tetszett a forgatókönyv – már éppen reménykedni kezdtünk, amikor megszűnt az MMKA. Aztán megalakult a Nemzeti Filmalap, és végre 2011 őszén ismét pályázhattunk.

- Közben a Liza, a rókatündért meghívták a 2010-es cannes-i filmfesztivál L’Atelier programjába, ahol producerek válogatnak a legjobb filmtervekből. Ilyesmi ön előtt nemigen esett meg magyar rendezővel, kivéve Fliegauf Benedeket, akit egy évvel korábban szintén kiválasztottak.

– Igen, ott Cannes-ban szert tettünk egy dán, korábban, a szarajevói filmfesztivál CineLink programjában pedig egy német koproducerre. Ironikus, hogy pont ők nem tudtak pénzt szerezni a filmre, amikor nekünk végül sikerült.

- Szarajevóban játszódik az Alena utazása című kisfilmje, Alena Dzebóval a főszerepben, amelyet saját kategóriájában 2009-ben a legjobb alkotásnak ítélt a Magyar Filmszemle és az Országos Diákzsűri is. Alena rákbeteg lány, aki mindenki előtt titkolja betegségét, valójában a szüleit akarja megkímélni a félelemtől, hogy elveszíthetik megmaradt lányukat, hiszen kishúgát a háborúban halálra sebezte egy golyó.

– Egy máig ismeretlen személy e-mailben hívta fel figyelmemet a szarajevói filmfesztivál Talent Campus programjára. Ide csak balkáni országokból gyűjtenek össze tehetségesnek ígérkező filmeseket, és egy héten keresztül különféle témakörökben előadásokat tartanak nekik híres vágók, rendezők, színészek. A munkáim alapján engem is meghívtak – néha szerencse, hogy beleférünk a balkáni ország kategóriába. Danis Tanović Oscar-díjas bosnyák rendező egy csoportfoglalkozáson megnézte az egyik kisfilmemet, és azt mondta: ez teljesen rendben van, neked ezzel kell foglalkoznod! Sokat tud segíteni egy ilyen mondat. A Campus résztvevőinek kiírtak egy pályázatot, és a nyertesek forgathattak egy filmet Szarajevóban. Így született meg az Alena. A következő fesztiválon egy 2500 fős arénában le is vetítették, óriási élmény volt.

- Egyszer bejutott a Filmakadémia döntőjébe is. Ez pontosan mit jelent?

– Ez egy többfordulós verseny a neten, ahol megadott témára kellett háromperces kisfilmeket gyártani, amelyeket aztán nemzetközi zsűri értékelt, olyan tagokkal, mint Wim Wenders és Colin Firth. Ez volt az én főiskolám. A nyertesnek finanszírozták a nagyjátékfilmjét. A döntőben a Liza forgatókönyvével kapcsolatban még felhívtak Hollywoodból: biztos-e, hogy magyarul és Budapesten akarom forgatni? De a végén nem én nyertem. Annak örültem, hogy Wim Wenders egyik kisfilmemet jelölte meg kedvencének.

- Végül 2011 decemberében a Nemzeti Filmalap megítélte a támogatást. Nem haragszik önre a szakma? Sokan vannak, akiknek nincs miből forgatni.

– Lehet, hogy volt, de nem jutott a fülembe bántó visszajelzés. Talán azért sem, mert sokan tudják, milyen régóta készülök a filmre, és a Liza forgatókönyvét nemcsak Cannes-ba és Szarajevóba hívták meg, de kiválasztották a holland és a római filmfesztiválra is.

- És kicsoda Liza, a rókatündér?

– A rókatündérszálat én emeltem a történetbe a japán mesevilágból. A „kitsunék” lehetnek démonikus hatalmú alakváltó nők, akik nappal rókák, éjjel viszont gyönyörű nők. Minél több farkuk van, annál jobban hatalmukba kerítik a férfiak lelkét. A rókatündérek nem mindig gonoszak. Pórul is járhatnak, ha férjük a kérésük ellenére kutyát hoz a házhoz, s az rókaként széttépi őket. Persze a mi filmünkben szabadon kezeljük a mítoszt, speciálisan magyar rókatündérről van szó. Liza vidékről felköltözött nővérke, aki egy pesti bérházban ápolja a japán nagykövet özvegyét. Ki se mozdul a szobából, a saját álomvilágában él. Amikor az özvegy meghal, megörökli a nagypolgári lakást. Ekkor próbál meg kitörni magányából, hogy megtalálja az igaz szerelmet.

- Az előzetes kockák alapján a film egy fekete humorú, szürreális mese, amely a hetvenes évek Magyarországán játszódik, ahol érdekes módon kapitalizmus van. A félénk ápolónő egy Mekk Burger nevű gyorsétteremben randevúzik, ahol egy MekkDerelye mindössze két forintba kerül. Miért az időcsavar?

– Bizonyos történelmi távlatból akartam ábrázolni a hazai kapitalizmust, ahol a mai magyar valóság nyomokban visszaköszön. Lepukkantság uralja Csudapestet, nem polírozott a környezet. A férfiúi önzésre, a női ártatlanságra, a halálra és a szerelemre helyeztem a hangsúlyt, ez bármilyen társadalmi rendszerben és korban örök probléma.

- Kik szerepelnek a filmben?

– Lizát Balsai Móni, a japán özvegyet Molnár Piroska alakítja. Az udvarlók közt Kovács Lehel, Hajdú Steve, Schmied Zoltán, Szabó Győző és Cserna Antal is szerepel. Aztán ott van Reviczky Gábor és Gubik Ági. Bede-Fazekas Szabolcs játssza Zoltán zászlóst, aki megpróbálja felgöngyölíteni a titokzatos haláleseteket, és fontos szerep jut David Sakurai japán származású színésznek is.

- Úgy tűnik, filmjeinek legfőbb témája: megtalálni vagy épp elveszíteni valakit.

– Az életben sincs ez másképp. Vicces, talán én vagyok a legöregebb „fiatal” első filmes. Későn kezdtem, régi álmom vált valóra, amikor elkezdhettem a forgatást. De a forgatás nyolcadik napján meghalt az édesanyám, majd hetekkel később váratlanul az apám. Próbáltam magam összeszedni, körbesétáltam néhányszor a Deák teret. Aztán folytattam a munkát. A film egyik legnehezebb jelenetét forgattuk le aznap: Liza a halállal beszélgetett. A sors már csak ilyen rendező.