Régi motoros

Nem teszek úgy, mint ha értenék a motorokhoz, mint ha valaha is részt vettem volna (akár nézőként) egy motorversenyen, mint ha tudnám, mi a különbség egy Danuvia, egy Csepel, egy MZ vagy egy Yamaha között. Nem teszek úgy, mint ha minden sorát értettem volna ennek a könyvnek. Sőt, azt sem hallgatom el, hogy eredetileg csak a Jolsvai kollega szelíd nógatására vettem kezembe a munkát. A Jolsvai kollega meg nyilván pedagógiai okokból szignálta rám a dolgozatot, tudván tudva, hogy a motorkerékpárnak már a látványától bizonyos szorongás vesz rajtam erőt: megrázó gyermekkori élményeim között szoktam elősorolni, amikor a Rigó sógor egyszer beültetett a Pannónia motorjának az oldalkocsijába.

Mindezt azért bocsátottam előre, hogy beszámolhassak néhány – kellemes – meglepetésemről. Az egyik, amire éppen e könyv olvasásakor döbbentem rá, hogy az ember akaratlanul is mennyi passzív információt képes tárolni: magam is csodálkoztam, hogy az elmúlt évtizedek motoros történeteinek felidézésekor mennyi ismerős név, mennyi ismerős helyszín és géptípus tűnt elő agyam hátsó raktárából. Jó, persze a Szabó kettő meg a Drapál meg a Talmácsi az megvan mindenkinek, de hogyan emlékezhetek például Gondos Aranka vagy Marsovszky Gyula nevére, azt mondják meg. (Nyilván a korai és túlzott Népsport-olvasás következményéről lehet szó.)

A másik kellemes meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy ezt a könyvet (Szabó II László a cím, és Ocskay Zoltán a szerző, ha még nem mondtam volna) lehet egy régi típusú, már-már balzaci karrierregénynek is olvasni, voltaképpen függetlenül a motorozástól. (Félre ne értsenek, elsősorban motor- és motorozástörténeti munkának lehet olvasni, benne van minden egyes köbcenti, minden motortípus, minden verseny, minden eredmény, senki motorbarát nem marad megválaszolatlan kérdéssel a könyv végén.) Van itt egy kelet-európai Rastignac, aki az ötvenes évek elején elindul az isten háta mögötti Bagotából – Görbeháza mellől –, hogy meghódítsa a világot, s mindezt egy olyan sportban tenné, ahol a technikai háttérnek óriási a szerepe. A háttérnek, amely Magyarországon előbb alig van, később nincs.

Ennek a világhódító útnak a története ez a mű: a hódítás majdnem sikerült, a könyv teljesen.

Nádas Sándor