Pungor András: Idegenek
A tél hozta ide. Előtte a szövetkezetnél dolgozott, portás volt, ült egy káposztaszagú kis házban a főbejárat mellett, nézte a tévét, többnyire a Szulejmánt, sárgultak az ujjai a cigarettától. Nem rúgták ki, azért jött el Kislétáról, mert Réka nem tudta szeretni, így mondta mindenkinek. Egy fejfájós reggel felült a buszra, aztán Nyírbátorban keresett egy graffitis vonatot. Mindegy volt, hova megy, csak messze legyen. Pestig jutott. Most hétfőtől szombatig ott áll a Liszt Ferenc téren, az elegáns étterem előtt, ahol csalogatni kell a turistákat. Mert finnyás mind. Vúdjulájk, ismételgeti nekik. Jakab Józsi, az egyik pincér tanítgatta angolul, ő korábban Londonban takarított. Gulas?, kérdezik tőle a külföldiek, ő bólogat, Foreuró, mondja, Tésztit! Ennél többet nem nagyon tud. A magyarok elnéznek mellette, mintha ott sem lenne. Volt, aki félretolta, más az arcába kiabált, egy férfi majdnem fellökte, egy nő megfogta a fenekét. Nem szokott ehhez, odahaza szemérmesebbek az emberek, a bicska is ritkán nyílik, csak ha nagyon muszáj. Este hazametrózik a József Attila lakótelepre, az Ifjúmunkásban van a haver lakása, húszat fizet neki a szobáért. Megmosakszik, becsukja az ajtót, hanyatt fekszik a kanapén, és ha új nőt hozott fel a főbérlő, számolja, hány percig zörög az ágy a szomszédban.
A motoros futárral az étterem előtt találkozott először. A srác éppen a hatba vitt pizzát, visszafelé mellette szívta el a cigit. Összespanoltak, azóta még munka után is találkoznak. Kiderült, nyírbogáti gyerek, a szomszéd faluból való. Szerencsét próbálni jött fel Pestre, végül itt ragadt, most ágyrajáró egy albérletben, amit a legális albérlő ad ki neki, az illegálisnak, és három másik hasonszőrű fiúnak. Feltétel volt, ha benéz a főbérlő, hazudják azt, hogy rokonok, csak vendégségbe, pár órára jöttek. Ő sem szokta meg még a fővárost, pedig három éve már, hogy leszállt a vonatról a Nyugatiban, és kölcsönmotorral munkát vállalt. Mindig ébren kell lennie, mert ha elszámolja magát, a kuncsafttól soha nem látja vissza a pénzt. Ezek itt nem becsületes emberek, mondogatja a bogáti a létainak. Megesik, hogy a másik mondja ugyanezt, éppen mikor melyiküknél szakad el a cérna.
Azon az estén a futár letámasztotta a robogót az egyik ház tövében.
– Lazítsál! – mondta az ajtónállónak.
Jól felhúzta magát, mert még le sem kapcsolta a motort, a létai már azon kattogott, hogy januárban ki kéne menni Angliába. Jakab Józsi mondta neki, lenne munka egy manchesteri étteremben, mosogatni kéne, meg takarítani. Aljamunka, de jó a pénz, félre is tudnának tenni belőle. Karácsony után furgonnal vinné ki őket a Józsi barátja, csak hazafelé lenne fuvarja, kifelé üres a kocsi. Tízest kér fejenként az útért, de kilenc embernek össze kell jönni ahhoz, hogy meglegyen a díl, így mondta a Józsi. Szállás is lenne, olcsón, kétszintes az angol ház, sokan elférnek benne. Töprengtek, mi legyen. A bogáti szerint kockázatos lenne az út, alig tudnak angolul, a létai azt magyarázta, hogy most kell lépni, amikor még nincsen család.
Ekkor jelent meg az idegen. Az Oktogon felől jött, de messziről látszott, hogy nem idevalósi, még csak nem is turista, odahaza cigánynak mondják az ilyet, pedig nem az. Ennek is sötét volt mindene, a kabátja, a bőre, a borostája. A földet nézte, elgondolkodhatott, így sétált a Király utca felé. Csuklóján lógott egy nejlonszatyor, pulóver kandikált ki belőle, meg egy doboz, amiben ki tudja, mi lehetett. Sokat látni ilyet a tévében, tele van velük Németország.
Megnyúlt az arcuk. A bogáti köpött egyet, sziszegett, a létai elővette a mobilját, hogy lefotózza. Ahogy melléjük ért, a futár kinyújtotta elé a lábát, az ajtónálló meg lökött rajta. Majdnem elesett a fickó, megütötte a térdét a kukába. Fájdalmasan halandzsázott, nem magyarul, az már biztos. Nem nézett vissza.
Röhögött a futár:
– Hogy sántít a köcsög!
Az ajtónállóból kiszakadt a nevetés, utánakiáltott:
– Menjél haza Afrikába!
Figyelték, míg be nem fordult a Király utcába. Aztán a bogáti elővett egy doboz cigit, megkínálta a létait. Havazni kezdett. Fázósan húzták össze a kabátjukat, és ott folytatták, ahol abbahagyták. Mert a Jakab Józsi várja a választ.
