PróBálna

Egyszer voltam, megcsodáltam a tetőkilátást, végigsétáltam a boltok, üzletek és az üresen álló terek előtt, elüldögéltem az egyik étterem teraszán (a Caesarról elnevezett salátájuk ízletes), megállapítottam, hogy a hely még sem felfedezve, sem igazán kitalálva nincs, de amin keresztülment az elmúlt évtizedben, hát igazán szép tőle, hogy él.

És a perekről még nem is beszéltünk. (Habár most, hogy az állam kezébe vette a legmagyarabb kereskedelmi bankot, talán találnak megegyezést: mi értelme volna egyik zsebéből a másikba tenni a milliárdokat.)

Egyszóval még nem világosak a kontúrok, az őrző-védők száma még meghaladja az őrzöttek-védettek számát, de legyünk türelmesek: mást úgyse tehetünk.

Az Új Budapest Galéria mindenesetre már működik az emeleten. (Tennék ide azért egy halk kérdőjelet, az előzőekben mondottakkal összefüggésben. Ami nem az emeletre vonatkozik.)

Már önmagában jó dolog, hogy a mai világban Pesten nemcsak záródnak, de nyílnak is a hivatalosság által szervezett galériák. Mint ez is itt. Hogy nem annak készült, az rögtön látszik, ablaktalan, sötét, temperálatlan tér (kézi hajtányok hűtik a levegőt, mint a körúti kisközértekben), nem tudom, kinek és hogyan jutott eszébe, hogy múzeum legyen belőle, de a tér impozánsan nagy, főleg a Klotild-palotához viszonyítva. Komoly kiállításokat lehet majd rendezni benne.

Ez itt most csak a bemelegítés: nyilván ki kellett rántani valamit a cilinderből, amikor kiderült, hogy tényleg nyitás van. Felraktak hát jónéhány képet és kevesebb szobrot egy teherautóra a Nemzeti Galériában meg a Kiscelli Múzeumban, amelyek így-úgy reprezentálni volnának hivatottak a főváros mecénási tevékenységét, s amelyek kinéznek valahogy egymás mellett. Lett ebből egy egészen nézhető vázlat az elmúlt kétszáz év terméséből, egy vegyesfelvágott (sok remekművel, tegyük gyorsan hozzá), melyből, ha valaki nagyon akarja, a magyar képzőművészet történetét is kiolvashatja.
Kíváncsian várjuk a folytatást. Tkp. a kezdést.

Nádas Sándor