Mester és tanítványa

Ha szociálpszichológus volnék, biztosan elméláznék rajta, mi okozza a Gyémánt László körüli, szűnni nem akaró, felfokozott érdeklődést, amely egész, hosszú pályáján elkísérte: személyisége, habitusa, szokatlan kanyarokat sem nélkülöző élettörténete vagy művészete, amely egyszerre könnyen befogadható és rétegzett? Mert azt nem lehet nem észrevenni, hogy ahol Gyémánt megjelenik, ott felforrósodik a levegő. Egy Gyémánt-tárlat megnyitóján egymást tapossák az érdeklődők, szakmabeliek, műértők és műértetlenek, s gyakran olyanok jelennek meg közös térben, akik más alkalommal nem volnának egy akolba terelhetők. Egy Gyémánt-tárlat megnyitója manapság több izgalmat rejt magában, mint egy világbajnoki selejtező.

De minthogy nem vagyok szociálpszichológus, inkább csak mosolyogtam, a falnak szorulva, az Art.Salon: Társalgó Galéria legutóbbi verniszázsán, számlálván az egy négyzetméterre jutó híres embereket, s hallgatva a semmihez nem hasonlítható dialógusfoszlányokat. A képeket, szerencsére, már korábban megnéztem, amikor még volt lehetőség a szabad mozgásra.

Mester és tanítvány: ez a galéria új sorozatának címe, s ez a tárlat volt a bemutatkozás. Aki hallotta már Gyémánt Lászlót arról beszélni, mennyire fontosak voltak neki a tanítványok, mennyire szerette a festőtanári szerepet (s mennyire fájlalta, hogy az állami oktatásban erre nem nyílott módja), elképzelheti, milyen sokat jelenthetett neki, hogy sok év után újra igazi tanítványra lelt. Nagy Boglárka, láthattuk festményeiből, sok mindent megtanult Gyémánttól, ami tanulható – és e tudás birtokában már el is indult a saját útján. De – ami talán érdekesebb – a kiállított művek azt is bizonyítják, hogy e kapcsolat Gyémántra is felszabadítólag hatott, próbababái már egy új, lelketlen kor hírnökei, amelyről a mai huszonévesek tudnak a legtöbbet. Hogy ez a kapcsolat milyen új energiákat hozott felszínre, arról Gordon Eszter bravúros, jókedvű fotói is árulkodnak, amelyek méltó társai itt a festményeknek.

Egyfajta újjászületésnek lehettünk tehát tanúi: ha szociálpszichológus volnék, hosszan tudnék mesélni a képek üzenetéről. De így csak szívből örülök, ahogy ilyenkor szoktam.

Jolsvai András