Mephisto magyar lesz

A szerző szerint az ilyen személycsere Németországban rutinnak számít, Budapesten azonban pusztító, nacionalista tűzjel. Távozik a liberális, világra nyitott Alföldi, helyét a nemzeti kormány jelöltje veszi át, akinek nagy szerepe volt a saját kinevezésében.

A búcsúzó vezető elmeséli, hogy Vidnyánszky meg akarta akadályozni a Mephisto bemutatását, mert szerinte a színpadon nem politikai kérdéseket kell feszegetni, a színház az ő számára a nemzeti büszkeség szakrális tere. Az eddigi nézőtömegek nem osztják az új igazgató ez irányú nézeteit. Alföldi pedig arról beszél: fáj neki, hogy az általa szakmailag nagyra becsült utód már odáig jutott, hogy minden művészetet ellenségesnek érez, amely nem a magyar nemzeti érzésnek szenteli magát. Azt is megemlíti, hogy a liberális művészek lemondása és elűzése Budapesten mostanra a politikai mindennapok része.

Az állva tapsoló nézők ugyanakkor a hatalmas ovációval nem csupán a produkciót méltatják, hanem búcsúznak az együttestől. Alföldi elárulja, hogy számára fontosak voltak a német színházi világból érkező tiltakozások és támogatások, de politikailag a másként gondolkodó szerepébe szorították be. Ami egészen odáig ment, hogy a kormány kulturális képviselői azt állították: maga hozza össze ezeket az akciókat, és megfenyegették arra az esetre, ha nem hagyja abba a szervezkedést. Egyébként sok ajánlatot kapott külföldről, de szerinte ezek neki mint „politikai üldözöttnek” szólnak. Azt azonban járható útnak tartja, hogy nemzetközi kooperáció révén továbbra is tudjon alkotni Magyarországon. A beszámoló a művész által képviselt liberális értékek védelmében alig burkoltan támogatásra szólítja fel a potenciális nyugati partnereket.