Markovics látványtára

Hatvan fölött időnként rátör az emberre a számvetéskészítés vágya. Markovics Ferenc, a magyar fotográfia emblematikus alakja is így lehetett ezzel. Új kiállítása június végéig látható a budapesti Artphoto Galériában.

Az anyag minőségére Markovics személye és kacskaringóktól sem mentes életútja a garancia. Olyan ő, mint egy rejtői hős. Szinte minden volt már: lapok loholó fotósa – köztük az akkoriban indult 168 Óráé is –, művészportrék és legendássá lett képriportok empatikus készítője, stand- és werkfotósként filmgyári robotos, majd képszerkesztő és sok-sok türelem árán összeállt kiváló fotóalbumok, ragyogó humorral megírt könyvek, cikkek szerzője, szakmai viták hőse. Mindig figyelni kellett rá, mert amellett, hogy évtizedek óta a magyar fotografálás élbolyának elkötelezett alakja – s olykor e szakma hányatott történetének krónikása is –, a kereteket rendre feszegető, bátor kísérletező, legyen szó tájról, csendéletről vagy az igazi terepéről, művészportrékról.

Talányos című új tárlatának – Akasztásra ítélve – semmi köze a büntetés-végrehajtáshoz. Csupán az önmaga hozta ítélet ez: életművéből válogatva maga ragadta ki belőle a falra akasztásra leginkább alkalmas darabokat: úgy negyvenet. Láthatók régi alkotásai közül jazz-ciklusának legszebbjei és káprázatos tájfotói. A régi, már-már klasszikussá vált Markovics-fotókon az elegáns Ella Fitzgerald, a mindig mosolygó Louis Armstrong és a leizzadt Oscar Peterson budapesti koncertjei elevenednek meg. (Hanganyaguk a közelmúltban vált CD-n is hozzáférhetővé.)

Fekete-fehér képei mellett újdonságként feltűnnek színesek is, bizonyságául annak, hogy a mester maga is belépett a digitális fényképezés világába, ahol szemmel láthatóan nagyon is jól érzi magát. És jól érzi az alkotásnak az új technika által szélesebbre tárt lehetőségeit is. Igényes képi humorral láttatja a hatalmas nagyítójával óriáscsigák metszeteit vizsgálgató „galaktikus” költőt, Juhász Ferencet, a vonójával egy festőpalettán hegedülő humoralistát, Sándor Györgyöt és egy kutya árnyképe előtt ücsörögve a „kutyológus” etológust, Csányi Vilmost.

Kitűnő képi jellemrajzok.

Berkó Pál