Lucian Freud, Matisse, Kokoschka

A

Szépművészeti Múzeumritkán fordul a modern művészet felé, amikor azonban ezt teszi, akkor garantált a nagyszerű eredmény. Tíz évvel az emlékezetes Francis Bacon-kiállítás után most január 6-ig Lucian Freud festményei tekinthetők meg. Posztumusz: Freud unokája 2011-ben elhunyt, bár a kiállítás tervezésében, annak kezdeti szakaszában még részt vett. Fontos momentum ez, hiszen Bécs az a város, ahonnan nagyapját a nemzetiszocializmus idején elűzték, ahonnan Freud négy nővérét a halálba hurcolták, s ahova az unoka egyáltalán nem akart visszatérni. A mostani előtt egyetlenegyszer, egy 1956-ban a brit grafikusokat az Albertinában bemutató kiállításra adott néhányat műveiből. Azóta távol tartotta magát és alkotásait ettől a várostól.

Halála előtt azonban a Kunsthistorisches Museum modern művészeti részlegének vezetője beleegyezésre bírta. Ha Bécsben, akkor csakis a Szépművészetiben – mondta, és az első válogatásokban maga is részt vett. Családjának enyhén szólva ambivalens kapcsolata Bécshez nemcsak az életrajzi feliratban szerepel. Az egyik kölcsönadó magántulajdonos ragaszkodott ahhoz, hogy a mű mellett felirat emlékeztessen a nemzetiszocialisták által meggyilkolt négy nagynénire.

Lucian Freud Berlinben született 1920-ban, és szüleivel már 1933-ban Londonba települt át. Művészetére – és ezt jól tükrözi a mostani kiállításra kiválasztott 43 remekmű – a könyörtelen őszinteség a jellemző, nem ismeri a szépítést, a felületes megbékélést, sem a középszert. Az emberi alak számára túlméretezett hús, és magával szemben sem kíméletes. Erről tanúskodnak saját öregkori meztelen portréi. A KHM e kiállítása annyiban bizarr, hogy Freud szinte dühödten fordult szembe a régi korok nagy festészetével, azokkal az örökbecsű művekkel, amelyek éppen ebben a házban vannak otthon. A kurátornak pedig esze ágában sem volt ezeket a protesztalkotásokat elrejteni. A kiállítás 2014. január 6-ig van nyitva.

A Múzeumok Hosszú Éjszakájának nem hivatalos látogatószám-versenyét az

Albertinanyerte (Ausztria-szerte összesen 420 ezren töltötték ezt a szombat éjszakát valamilyen múzeumban). Másrészt az idén az Albertina nyerte el a Bécs legjobb idegenforgalmi létesítménye kitüntető címet is. Aki időről időre megfordul az osztrák fővárosban, érti, miért. A legújabb kiállítás már a nyitás óta tömegeket vonz, pedig mindössze háromévnyi időszakot ölel át. Matisse és a Vadak címmel az 1905 utáni, akkortájt nagy botrányokat kavart avantgárd irányzat alkotóinak művei láthatók. Nemcsak a vad színekkel, elnagyolt ecsetvonásokkal készült festmények, hanem szobrok dísztárgyak, grafikák. A csoportot vezető Henri Matisse művei közül azonban nemcsak ezt az irányzatot követők láthatók, hanem tájképek, csendéletek is. A mintegy 160 kiállított mű szerzői között ott van André Derain, Georges Braque, Maurice de Vlaminck, Georges Rouault, Raoul Dufy és Klees van Dongen is. A kiállítás január 12-én zár.

A képzőművészeti csemegék kedvelői ezúttal sem kerülhetik el a

Leopold Múzeumot, amely különleges Kokoschka-kiállítással várja a közönséget. A kurátor – a múzeum igazgatója – nem véletlenül adta a Középpontban az én címet a válogatásnak. Kokoschkát, a nagyszerű művészt ezúttal az önreklámozás mestereként mutatja be, és e kép kialakításához nemcsak festményeit, hanem a róla készült fotókat is megtekintheti a látogató. Sőt, ezúttal túlsúlyban vannak a fényképek: a 220 fotóval szemben 60 festmény, grafika, rajz hivatott feltárni a művész énjét. Bár Kokoschka nem tekintette a fotográfiát a festészettel egyenrangú művészetnek, jelentőségével, hatásával tisztában volt, s a jelek szerint minden alkalmat megragadott a fényképezkedésre. Halála után özvegye 5000 darabos fotógyűjteményt adott át az Iparművészeti Egyetemnek – ebből az anyagból válogatott most a Leopold Múzeum. Sajátos ez a családi fotóalbum: olyan szerzők felvételei szerepelnek benne, mint Madame d'Ora, Hugo Erfurth, Brassaï, Herbert List, George Platt Lynes, Trude Fleischmann, Franz Hubmann, René Burri, Erich Lessing vagy Barbara Pflaum.

Érdekes kiállítással csatlakozik a

Zsidó Múzeuma nagy zenei évfordulók egyikéhez. Richard Wagnerről van szó, arról a fantasztikus zeneszerzőről, aki közismert antiszemita nézetei miatt nehezen elfogadható a zsidóság számára. A kiállítás elsősorban a zsidó Bécs és Wagner ambivalens kapcsolatára összpontosít, és arra az ugyancsak ellentmondásos hatásra, amelyet Bécs művészetére gyakorolt. Sokféle izgalmas dokumentumot vonultat fel, idézeteket magától Wagnertől, részleteket korabeli írásművekből. Ugyanakkor pedig tisztelettel adózik a nagy zeneszerzőnek, akinek műveit az idei jubileumi évben a szokásosnál is nagyobb számban adnak elő operaházakban és koncerttermekben.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a

Szervusz Ausztriahonlapon.