Kőbe vésve
Valójában inkább kőbe viaszozva – de ez a lényeget illetően mindegy is. A lényeg az, hogy a Szépművészeti Múzeum, ahogy szokta, megépítette magának rendes nyári szenzációját: olyasmit, amire a Budapesten ténfergő turisták mind bejönnek, s ami a hazai közönség érdeklődését is felkeltheti. Toulouse-Lautrec világa, ez a vonzónak ígérkező cím, s alatta eltörpül szinte a műfajmegjelölés: litográfiák. Tíz esztendő (1891–1901) anyagából kapunk lefegyverzően bő válogatást, az utolsó alkotói évtizedéből, amikor a plakát, a könyvillusztráció, az újságillusztráció – a litográfia tehát – az életmű egyenrangú része lett: jogos tehát az ilyen irányú megközelítés is.
Jogos, jogos, de persze itt sem a jog a döntő, hanem a lehetőségek. (Miért, még hol? – kérdezhetnők, ha nem volna megint annyi dolgunk.) Mert igaz ugyan, hogy a Szépművészeti Múzeum ma is sokkal jobb adottságokkal bír, mint a többiek (igen, több pénze van, ez azt jelenti), de azért jól látszanak a korlátai neki is – így aztán két nagy dobás között jönnie kell egy kis dobásnak.
Ez az. A helyiek felmentek a padlásra (jelképesen szólva), és lehozták az összes Toulouse-Lautrecet, amit ott találtak. Festmény, sajnos, csak egy volt, viszont akadt kétszáznál is több litográfia: a gondos elődök tucatszám vették az ilyet a múlt század elején, amikor még megfizethető volt.
Jobb időkben egy falnyi volna ideális ebből, egy átfogó, egész estét betöltő tárlaton. Merthogy (akárhogy csűrjük-csavarjuk is) ez itt a mellékág. Az csak az igazán vájt szeműeket hozza lázba, ha egy rajz három különböző színárnyalatban nyomódik, az csak a technika iránt különösen vonzódó látogatókat köti le, ha végigkísérhetik, hogyan fejlődött a színes litográfia, s az csak a kabarétörténet apostolainak izgalmas, milyen angol dalnoknék léptek föl a tizenkilencedik század végén a párizsi mulatókban.
Nekünk, az átlagnak, bizony, inkább fárasztó az egész. Több benne a kuriozitás, mint az igazi esztétikai élmény.
Úgyhogy miközben kalapot emelünk a rendezők heroikus munkája előtt, sóhajtva várjuk a következő nagyszabású kiállítást a Szépművészetiben.
Jolsvai András
