Kincseskamra

Aki a Szépművészeti Múzeumban jár (most kivételesen nem a budapestire, hanem testvérére, a bécsire gondolunk), el sem kerülheti az újranyitott Kincseskamrát. A sógorok igazán megadják a módját, az egész város tele a Kunstkammert hirdető plakátokkal, a múzeum pénztárai kitelepültek a Mária Terézia-szobor lábához, hogy az előtérben elkerülhető legyen a tumultus, ami persze mégsem kerülhető el. Nemcsak a helyiek jönnek folyamatosan újra látni az évtizedekig láthatatlan kiállítást, de messze földekről is idezarándokolnak az érdeklődők, és méltán: a több mint kétezer fantasztikus tárgy külön-külön is lenyűgöző és tanulságos, együtt azonban jóval több egy páratlan értékű gyűjteménynél – a szinte korlátlan gazdagság hol lefegyverző, hol megmosolyogtató üzenete arról, hogyan lehet elképzelni a világ teljességét s e teljesség ábrázolását –, meg persze egy (több) uralkodó dinasztia „reprezentatív nyilvánossága”, bizonyíték és magyarázat az égiektől való, visszavonhatatlan hatalomra.

Remekművek és vagyonokat érő giccsek együtt – ez a Kunstkammer: egy gyűjtemény (amely eredetileg több gyűjtemény volt, hiszen a család különböző tagjainak és nemzedékeinek különféle helyszíneken összegyűjtött kincsei egyesültek itt, hogy aztán a trónfosztás után szétváljanak megint, majd e kiállításban nagyrészt ismét egyesüljenek), ez együtt világtörténet (hisz hosszú évszázadokat ölel át), világföldrajz (hiszen a Föld minden tájáról érkezett ide tárgy vagy legalább alapanyag), világmagyarázat (hiszen világos az enciklopédikusságra való – mára persze megmosolyogtató – törekvés) és, mint mondottuk, világmagyarázat. (Hogy akinek ilyen kincseskamrája van, az csak istentől való uralkodó lehet.) De mindez a mai látogatónak nem szegheti kedvét. Ő nézheti hosszában, keresztben, odafelé vagy vissza, mindegy is: életre szóló élményben lesz része.

És ott van még a történet! Hogy a Kunstkammer azért volt ily sokáig zárva, mert legutóbb ellopták belőle Cellini mester híres arany sótartóját. A mű aztán megkerült (a tolvaj visszaadta), de a biztonsági rendszerek ilyen sokáig készültek.

Mára minden a régi fényében látható, és ellophatatlan. Jó hír ez a látogatóknak, rossz a tolvajoknak.

Hiába, mindenkinek nem lehet kedvére tenni.

Jolsvai András