Hősök tere
Önbizalomhiányos nemzeteknek jót tesz, ha vannak hőseik. Ha van kikre felnézni. Mi hol így vagyunk, hol amúgy. Egyszer puffadó öntudattal Amerikának üzenünk hadat, máskor – lelappadva – úgy véljük, az egész világ összeesküdött ellenünk, minket ostoroz.
E végletek közt jólesik arra gondolni, hogy a Holdat először egy magyar (Bay Zoltán) „kopogtatta meg”, hogy az első hazai automata számítógép tervét feltalálója (Kozma László) „rendületlenül” farigcsálta az SS és az ÁVO börtöneiben (ő állandó maradt, csak az idők változtak), hogy honfitársunk volt „az anyák megmentője” (Semmelweis), noha egy ausztriai elmegyógyintézetben az ápolók verték agyon a család és a szakma diszkrét asszisztálása mellett. Mert ilyen világban éltünk errefelé.
Csupa filmtéma.
Nincsenek itt, persze, hagyományos hőseink: Lehel, a kürttel gyilkoló, a király, aki fejjel nagyobb mindenkinél, nincs a nándorfehérvári győző, az egri csillag, a szigetvári kirohanó, a segesvári halott és a többi halványuló. Viszont itt van az első orvosnőnk, a világ legjobb olajkutatója (börtönben), a cigány csodagyerek, akiből világhírű pianista lett (front, börtön + büntetőtábor), a görögök, akik több pénzt adtak az Akadémiának, mint Széchenyi, nagyobb birtokuk volt, mint az Esterházyaknak, s akikkel a finnyás nosztyferik fitymálva nem érintkeztek, mondván: „török bazárosok unokái” csak. Itt van Sárközi Márta, aki azzal utasította el Révai József eszmecserére szóló meghívását, hogy eszméit nem kívánja cserélgetni. Itt van Rácz tanár úr a Nobel-díjasok fasori híres gimnáziumából, Haynal professzor úr a klinikáról, Ganz Ábrahám az öntődéből, Kner Izidor a nyomdaipari örökkévalóságból, itt a meleg levesek Róbert bácsija, itt Papp Laci, akinek beakasztott pártunk és kormányunk. És a többiek. Mind a szerző saját hőse, tulajdon és meggyőző választása.
Csupa-csupa filmtéma. Lenne.
(Nyáry Krisztián: Igazi hősök. 33 magyar. Corvina Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
