Hazai viszonylatban műfajteremtő, de az Oscar-díjhoz kevés – Post Mortem kritika

Bergendy Péter legújabb filmje ugyan megidézi a nyugati horrorok világát, de nem aknázza ki eléggé a történetében rejlő potenciált. 

2021. október 27., 08:11

Szerző:

Ha fellapozzuk a magyar filmek nagykönyvét, nem sok horror zsánerű alkotásra fogunk találni az elmúlt évtizedekből. Ennek oka tisztázatlan, ugyanis az amerikai filmgyártásban számos olyan alkotó van, aki szinte a zsebpénzéből forgatta le első horrorfilmjét, majd futott be nagy karriert az álomgyárban. A műfaj ugyanis legtöbb esetben nem igényel komoly pénzt, azonban néhány speciális effektet és a műfaj beható ismeretét már annál inkább. És valahol itt lehet a bökkenő. A magyar filmgyártás ugyanis egyelőre még mindig inkább keleti hatásokból dolgozik, a nyugati trendeket nem tudta még igazán magába építeni. Ezért is volt váratlan, amikor a Nemzeti Filmintézet bejelentette, hogy a jövő évi Oscar-díjátadóra Magyarország a Post Mortemet nevezi a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

Az unortodox döntésnek sok oka lehet, de személyes véleményem szerint az is közrejátszhat, hogy igazán nagy költségvetésű, arra érdemes alkotás nem igazán készült tavaly – amely a járványnak is köszönhető. 

A történet 1918 telén játszódik, amikor is az első világháborút épphogy csak túlélő Tomás (Klem Viktor) halottfotózásokat végez. A spanyol nátha és háború sújtotta Magyarországon ekkoriban ugyanis bevett szokás volt, hogy az elhunytak hozzátartozói szeretteik kisminkelt testével fotózkodtak egy utolsót. A férfi ezt követően összetalálkozik egy fiatal lánnyal, Annával (Hais Fruzsina), akinek kérésére elmegy egy faluba – ahol a járvány következtében rengetegen meghaltak, a hideg tél miatt pedig el sem tudják temetni őket – hogy az ott élőket utoljára lefotózhassa szeretteikkel. Itt azonban egy szellemjárás közepén találja magát, ennek hatására elhatározza, felderíti, miért kísértik a holt lelkek a falvat.


Fotó: InterCom / Szupermodrern Filmstúdió / Szvacsek Attila

Nagyon nagy piros pont jár a rendezőnek, Bergendy Péternek, amiért egy valós történelmi esemény közelében helyezte el a cselekményt, továbbá az is rengeteget dob az összképen, hogy az egész filmet áthatja az első világháború utáni, kelet-európai hangulat – ezzel ugyanis képes volt meghaladni a nyugati ijesztgetős filmek alapvetéseit. Ezektől eltekintve azonban szinte mindenhol az amerikai formulákat veti be a rendező. Agyonhasznált jump-scare-ek, rángatózó, természetellenesen mozgó emberek tömkelegét láthatjuk, melynek hatására elveszik az a misztikum, ami az első órában végig megvolt – ekkor ugyanis még nem mutatták meg a felfordulást okozó szellemeket.

Az amerikai filmek ekkor szokás szerint elkezdenek inkább a karakterekre fókuszálni, azonban itt ez sajnos nem valósul meg. Nem ismerünk meg részleteket a főszereplők előéletéből, csupán egy-egy információ van elhintve. És sajnos a földöntúliként bemutatott kapcsolatuk sem bontakozik ki igazán, csupán annyit tudunk meg, hogy mindketten éltek már át halálközeli élményt. A mellékszereplőkre sem helyeznek igazán nagy hangsúlyt, pedig Schell Judit és Anger Zsolt aztán tényleg mindent megtesz a sikerért, remek alakítást nyújtanak. 


Fotó: InterCom / Szupermodrern Filmstúdió / Szvacsek Attila

Kár érte, pedig az alapfelvetés kifejezetten érdekes volt, és egy kicsit filozofikusabb, spirituálisabb megközelítéssel a Post Mortem egy nagyon érdekes film lehetett volna. A halál koncepciója ugyanis egy olyan dolog, amivel évszázadok alatt sem tudott megbarátkozni az emberiség. Éppen csak abban különbözik a száz évvel ezelőtti halálfelfogás a mostanihoz képest, hogy akkoriban sokkal vallásosabb megközelítéssel álltak a kérdéshez. Ha ebben kicsit jobban el tudtunk volna mélyedni, és akár a dialógusokon keresztül jobban megérthettünk volna az akkori mentalitást, a film egészen más kategória lenne.

Hazai viszonylatban így is zsánerteremtő film a Post Mortem, de sajnos ez érzésem szerint kevés lesz az Oscar-jelöléshez és az átütő közönségsikerhez – még úgy is, hogy látvány tekintetében közel kifogástalan a megvalósítás. A történet vége nyitott, így akár egy folytatás is elképzelhető – reméljük itt kiteljesedhet majd a történet. 

A film előzetese az alábbi linken tekinthető meg:

 

18:44

Szinte elképzelhetetlen a karácsony Reszkessetek betörők nélkül. A filmet ugyanis bár már unalomig játszottak a televíziócsatornák, az alkotás még mindig sokakat odaszegez a képernyők elé. Ám mielőtt idén bárki leülne megnézni, jobb ha megismer pár tényt a filmről, amit eddig biztosan nem tudott.

A könyv klasszikus karácsonyi ajándék, nincs is jobb, mint bekuckózni egy hideg, ködös, téli napon, és olvasni egy bögre forró kakaó vagy tea mellett. Ebben az összeállításban olyan könyveket ajánlunk, amelyek biztos sikert aratnak a fa alatt.