Hatalmon

Mit tesz az ember, ha egy betegség váratlanul ágynak dönti? Ráadásul idegen városban! Hát elővesz egy vastag könyvet, s olvasni kezd. Nem úgy, ahogyan mostanában szokta, esténként egy fél órácskát, hanem ahogy gyerekkorában tette – reggeltől estig, se látva, se hallva, ami belefér. (Aztán, ha a vírus úgy akarja, még éjszaka is.)

Az ilyen helyzetekre az orvos leginkább a vastag történelmi összefoglalásokat ajánlja. (Mellékhatások a tekintetében.) Olyat, mint például Richard L. Evans nagyszabású monográfiája, A Harmadik Birodalom című trilógia második része, a Hatalmon. (Ahhoz egy sima vírus persze nem elég, hogy mindhárom kötetet végigolvassuk. Az első, mely a megszületésétől a hatalomra jutásig követte végig a nemzetiszocialista mozgalmat, egy éve jelent meg, a második, melyről itt szó van, s mely tehát a hatalom megragadásától a háború kitöréséig követi nyomon a Harmadik Birodalom életét, nemrégiben, s a harmadik, mely a háborúba lépéstől a végső pusztulásig ível, még meg sem jelent: kellő időt hagyva az olvasóknak újabb és újabb vírusok beszerzésére.)

Igaz, épp elég ez az egy: a nácizmus vírusa. Pedig Evans nagyon visszafogottan fogalmaz, inkább tényeket sorol, ténytörténeteket, dokumentumokat, leveleket, naplókat idéz, úgy mutatja be, szisztematikusan, mi történt Németországban ezerkilencszázharminchárom és harminckilenc között: hogy zúzta szét Hitler hatalomra kerülve a pártokat, a szakszervezeteket, az egyházakat, a civil társaságokat, hogy lépte túl a törvényeket, saját törvényeit is akár, hogyan semmisítette meg az ellenállás legapróbb lehetőségét is. És hogy fanatizálta mindeközben a sok kisemmizett, jogfosztott, meglopott német polgárt, akik vakon követték őt a zsidóüldözésben, a háborúban és a megsemmisülésben.

Ne lássunk párhuzamokat: szörnyű ez önmagában is.

Jolsvai András