Háború a világhálón
Az első világháború centenáriumi kiállításdömpingjében különleges színt képvisel az a honlaptárlat, melyet a Politikatörténeti Intézet munkatársai hoztak létre, s mely a világhálón az elsovh.hu címen érhető el.
Hadszíntér és hátország, ez a virtuális térbe helyezett kiállítás címe, s bár a nyitólapon indulásnak afféle időszámegyenest kapunk, az éppen száz éve történt cselekményekből (álljunk is itt meg egy pillanatra, és tisztelegjünk az éppen száz éve, 1914. november 28-án esett limanowai csata hősei előtt – végtére is ezidáig ez volt az utolsó jelentősebb ütközet, melyet a magyar hadsereg megnyert!), de aztán, az olvasó szerencséjére, inkább a hátországi események kerülnek fókuszba.
Bőséges válogatást kapunk a korabeli újságok cikkeiből, melyekből pontosan tájékozódhatunk, hogyan lepte be a háború azok életét is, akik távol éltek a frontoktól. Az ember nem is gondolná, mennyi minden megváltozik, átalakul ilyenkor. (Hogy csak egyet emeljünk ki: a nők, kiknek addig jobbára a következő nemzedék nevelése volt a feladatuk, egyszerre és nagy tömegben álltak munkába, a frontra ment férfiakat pótlandó. És soha többé nem lehetett visszakényszeríteni őket aztán a konyhába – pedig történtek, történnek erre kísérletek.) És persze megannyi érdekesség is felszínre kerül, például az, hogy Bárány Róbert hadifogolyként lett Nobel-díjas, minek következtében szinte ő tudta meg utoljára a jó hírt. A gazdag információfolyamot fotótár és adattár egészíti ki, és persze interaktív is a honlap, ahogy illik. S minthogy az intézet munkatársai mindegyre fejlesztik, alakítják, azoknak is érdemes újra meg újra ellátogatni oda, akik korábban már jártak ott.
Ami engem illet, nem szeretném, hogy egy idő múlva múzeumok helyett csak honlapokat lehessen látogatni. De hogy a múzeumok mellett ily módon is gazdagíthassuk tudásunkat, ahhoz nagy kedvet kaptam a Hadszíntér és hátország láttán.
Nádas Sándor
