Emlékezés: kőrisfa hajlik majd Bächer Iván emlékpadjára
Bächer Iván születésének 57. évfordulóján, március 25-én kedden délután fél hatkor Lipóciában összejönnek majd családtagjai, barátai, ismerősei. Várnak persze mindenki mást is a Pozsonyi út 5. elé, akinek fontos volt a decemberben elhunyt író-újságíró munkássága, szellemisége. Jelzett helyszínen – a helyi önkormányzat és a Láng Téka támogatásával – már elültettek egy kőrisfát is, mely ráhajlik majd a kedvéért készített míves padra. Utóbbin avatják majd fel a barát, Haász István által készített emléktábláját. A padról különben éppen rálátni kedvenc könyvesboltjára, valamint lokális disputái színteréül szolgáló kocsmára. Bárhol is van, kijár neki itt egy szeglet. Hiszen Lipóciában valamiképpen mindig jelen lesz. Sztankay Ádám írása.
Lipóciáról írta egyszer: valójában falú, amely csak látszólag Budapest része. Többrétegű üzenet, amely közösségeink kapcsán gondolkodtat el.
Például arról, hogy vannak saját fővárosunknál is nagyobb poliszok, amelyekről azt szokták mesélni: lakhatóbbak, élhetőbbek, mint azt méretüknél fogva képzelni tudnánk róluk. Miközben az is az ember eszébe ötlik, hogy csodák persze nincsenek: a sokaság nyüzsgése még egy szépen komponált lakóhely esetében is kelt olykor némi diszharmóniát. Másfelől valóban létezik az emberi viszonyoknak egy sajátos struktúrája, amelyen belül bizonyos hullámok hamarabb elcsitulnak, mint más, látszólag hasonló rendszerekben.
Vannak városok, amelyek békéjét úgy vigyázzák lakói, mint az kisebb településeken van szokásban. Amelyekben a tradíciók okán is tudni szokták: az egymásra való figyelem minden szempontból előnyösebb, mint a puszta önérdek vezérelte létezés. Hiszen utóbbi elszigetel. Márpedig szigetek közt legalábbis macerás az átjárás.
Bächer Iván idézett mondata egyebek közt arra utal: Budapestet – mondjuk úgy méretes árkok szabdalják. Ahogy azt is érzékelteti: e rideg világnak, megsebzett rendszernek is vannak éppen maradt, egészséges részei.
És ha bármit is vitatunk Bacher Iván gondolatában, az csak a látszólagosság feltételezése. Lipócia igenis hozzátartozik a bajai miatt egzaltált, karcos aurájú Budapest egészéhez. Ha pedig hozzátartozik, akkor minta is lehet számára.
Miközben persze nem derít jókedvre, hogy olykor annak támadtak ez irányban kétségei, akinek puszta lénye is szerethetővé tette Lipóciát.
Akárhogy is: amikor emléket állítunk Bächer Ivánnak Lipóciában – srégen kissé a Láng Tékától – nem feledhetjük: a figyelmes gesztus sem jelent pontot a mondat végén.
