Elhunyt Hacser Józsa

Nyolcvankét éves korában siófoki otthonában elhunyt Hacser Józsa. Az ország egyik legkedvesebb hangú színésznője kollégái szerint elvarázsolta a környezetét, remek figurákat talált ki magának, élvezet volt nézni, ahogy dolgozik.

Hacser Józsa Kispesten született 1931. április 4-én, eredeti keresztneve Jozefin Mária volt, de a Józsa jobban tetszett neki. Kollégái csak Józsinak hívták, ami ellen csak egyszer tiltakozott, amikor 1950-ben Hacser Józsefként sorozásra hívták. Egy apró pincelakásban nőtt fel a Baross utcában, a gazdasági válság idején a család nagy szegénységben élt. Apja a második világháborúban a Donnál harcolt, ő anyjával itthon nélkülözött, de túlélték a nehéz éveket. A háború után ezüstművességet tanult apja műhelyében, majd a jelvénykészítő szövetkezetben dolgozott. Miközben folyton a színházról álmodozott, elvégzett egy varrótanfolyamot is, később mindig maga varrta a ruháit.

Másodszori próbálkozásra, 17 évesen vették fel 1948-ban a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Gellért Endre legendás osztályába járt többek között Soós Imrével, Váradi Hédivel, Horváth Terivel, Psota Irénnel, Szemes Marival és Berek Katival. A főiskolai évek alatt a Belvárosi Színházban statisztált. A diplomaszerzés után a Miskolci Déryné Színházhoz szerződött, 1956 és 1993 között a Jókai Színház, majd a Thália Színház, illetve az Arizona Színház, 1994-től a soproni Petőfi Színház tagja volt. 1963-ban és 1977-ben Jászai Mari-díjat kapott. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki – számolt be róla az Origo.hu.

Sok rajzfilmhez, mese- és bábjátékhoz adta összetéveszthetetlen hangját, ő szólaltatta meg Kotkodát, Nils Holgersson pocokját, a Muppet Show Miss Röfijét, a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal Ticóját. Számos játékfilmben és tévéjátékban is szerepelt.

Elvarázsolta a környezetetét

Játszott a Szomszédokban is, a sorozat rendezője, Horváth Ádám „remek humorú, tüneményes színésznőnek” ismerte meg. „Egy olyan nőt kellett alakítania, aki folyton részeg, pedig nem is ivott. A jelenetein ennek megfelelően sokat nevettünk. Felkészülten érkezett mindig, a szerepet nem túlozta el” – mesélte Horváth az Origónak. „A sztori szerint azt hitték róla, hogy ő Vágási Feri anyja, egy kunyhóban lakott, vittek neki pénzt, ennivalót. Később kiderült a tévedés, a karakter pedig 10-12 rész után kikerült a Szomszédokból. Nagyszerű művész volt, nagyon sajnálom, hogy elment.”

A Vágási Ferit megformáló Nemcsák Károly nemcsak a Szomszédokban, hanem Sopronban is együtt játszott vele. „Nagyon tudta a szakmáját, nagy hatást gyakorolt mindenkire, élvezet volt nézni, már a próbákon is. Nem volt egy hétköznapi, de nem volt egyszerű ember sem. A Szomszédokban is elvarázsolta a környezetét, csodás figurát talált ki, imádtuk nézni, ahogy dolgozik.”

A Minden egér szereti a sajtot című mesejátékban Lidi mamának adta a hangját

A közönség főként a Szomszédokból, kedves hangjáról és komikus szerepeiről ismerte, de korábban sikeres volt drámai szerepekben is, például Hamlet Opheliájában és az Antigoné Ismenéjében, de eljátszotta Tündét és Nyilas Misit is.

Filmen utoljára az Üvegtigris második részében és a De kik azok a Lumnitzer nővérek?-ben vállalt szerepet.

Bezárkózott a visszavonulása óta

Mikó István évekig volt a kollégája és az igazgatója a Tháliában. „Nagyon sokat dolgoztunk együtt, de szinkronban is rengeteget találkoztunk, főleg a Muppet Show miatt. A Pannónia Filmstúdióban már tízévesen szinkronizáltam vele, csodáltam a humorát. Sokat léptünk fel kabarékban, jártuk a vidéket is egy-egy csoporttal. Inke László, Hacser Józsa és jómagam összeálltunk, volt is hármunknak egy külön estünk. Aztán én Sopronba kerültem igazgatónak, ő velem jött a Tháliából, de közben remek karakterszerepei voltak. Gogol Háztűznéző című darabjában is óriási figura volt: ő találta ki a kellékeit, a mozgását, fantasztikus átélőképessége volt.

A színésznő a visszavonulása óta Siófokon élt, a Blikk szerint már a házát is ritkán hagyta el, egykori kollégái sem igen hallottak róla.

„Megrendítő, hogy utolsó darabjában egy magára maradt, idős hölgyet játszott, aki a tárgyaival, fényképeivel egyedül marad, emlékeiből él. Az utóbbi pár évben már nem nagyon találkoztunk, bezárkózott” – mondta Mikó István