Életre kelt költemények

A görög Szimónidésznél szebben aligha fogalmazták meg a két művészeti ág sajátját. Megesett már nemegyszer, hogy költők ragadtak ecsetet, mint William Blake is, akit Dante Isteni színjátéka, Milton lírája, vagy a Biblia szövege ihlettek illusztrációkra. Ő saját verseihez zenét is komponált.

Csala Ildikó akvarelljeiben ott rejlik az ihlető vers, mint ahogyan az érzékeny olvasó képeket lát a lírai sorokban. Festményeimet megálmodom, majd álmaimat megfestem – mondta Van Gogh. Csala Ildikó helyett a költők álmodnak, ő „csak” lelkébe fogadja a versek hangulatát. Kiállításai rendhagyó, vizuális irodalomórának is tekinthetőek, hisz címnek következetesen az ihletet adó költemények részleteit választja. Nem képtelen tán az ötlet, hogy verseskötetek sorakozzanak tárlatain, a képi élmény varázsában fellapozhassuk őket, továbbolvasva a címbéli sorokat. Nagy a késztetés, hisz ha elmélázom a „Lágy a táj, gyöngy az est, tömött, fonott falomb. Hegyek párája rezg A halmokon s dalom” zenéjén, s a cím fölött az Ildikó által leheletfinom színekké és ágakká komponált „festmény-ódán”, bizony kezembe kívánkozik József Attila Harmatocskájának többi versszaka is. S a többi képnél ugyanígy. Képekké formálódnak a szavak, a költő géniusz fájdalmas égbekiáltása éppúgy, mint örökös vágyódása, soha meg nem lelt boldogsága, parnasszusi magánya. Csala Ildikóhoz nem véletlenül az akvarell áll a legközelebb. A legősibb technika ugyanis mind közül a leginkább költői műfaj. Meglepetéseket hozó, mint egy költemény. A víz és a levegő teremtménye. A fényt a papír ragyogó fehérsége kínálja.

Vajon pusztán a versek szeretete diktálta a pillanat frissességét adó akvarell választását a festőművész Csala Ildikónak? Vagy inkább az a tény, hogy a restaurátor Csala Ildikó negyedszázada „súlyos” művekkel és alkotókkal foglalkozik. A Szépművészeti Múzeumban az olasz, spanyol és holland barokk mesterei, Bartolomeo Litterini, Guido Reni, Pedro de Orrente nagyméretű vászonképei, vagy Jan Olis, Christian van Couwenbert, Aert van der Neer táblaképei mellett jelentős oltárképek javítását, megmentését jegyzi. Freskómunkái közül a legnagyobb a mesztegnyői templom tíz méter magas szentélye Dorffmaister-falképeinek teljes restaurálása Lehrbaum Gáborral közösen. Nem középiskolás fokon tanult szakmája nagy tudást, és nagy türelmet kíván. A restaurálás időigényes munka. Némely festmény pótlásán, újbóli felragyogtatásán akár egy évig is munkálkodni kell. S a tényleges mentést hosszas munka előzi meg. Meg kell ismerni a mű keletkezéstörténetét, az adott korban használt anyagokat, technikákat éppúgy, mint a művészettörténeti vonatkozásokat. Hiszen többször előfordul, hogy nem ismerik a művészt magát. A mai kor technikai vívmányai persze sok segítséget adnak. Röntgen, UV és infra fényben megvilágítva jól láthatóak a hiányok, az átfestések, vagy a művész általi változtatások. Goya híres „Korsós lány” c. festménye alatt pl. egy virágcsendéletet fedeztek fel. Művészettörténészekre vár a feladat, hogy eldöntsék, vajon a híres spanyol festő, vagy valaki más festette-e az alsó réteget. De nagyfokú alázat is szükségeltetik, hiszen maximálisan tiszteletben kell tartani a festő gondolatiságát, színvilágát és stílusát.

Hogy alkotóművészi éne nem berzenkedik-e olykor a hosszas alárendeltség ellen? Ildikó nem sokat töpreng a válaszon. Csodálatos dolog látni –mondja- ahogy egy fakult, megsárgult, gyakran szakadozott mestermű újjászületik a kezem alatt, s ismét régi pompájában ragyog. Egyben remek tanulás is számomra. Minden kor stílusát el kell sajátítanunk ahhoz, hogy a munkánk észrevétlenül beleolvadhasson akár a legnagyobb művészek kiemelkedő alkotásaiba.

Csala Ildikó éppúgy beleszeret mindenkori restaurátori munkájába, mint gyerekkorában a versekbe. Kezdetben a zeneiségük, később az élet fontos, nagy kérdéseinek szívbemarkoló, lírai összegzése ragadta meg. Hogy megfesse mindezt, az a főiskolán a József Attila verselemzésekkel kezdődött. A sorokban használt színeket és színképeket szerette volna megjeleníteni.

„Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”.

Babits sorai nagyon illenek Csala Ildikóra. Az ő lelkében és műtermében mindig is költők dalolnak. Mindenekelőtt József Attila. Születésnapját ünnepelhetné-e méltóbban, mint egy friss kiállítással?

(A Biatorbágyi Faluházban április 10-én, a Költészet Napja alkalmából Turek Miklós színművész József Attila utolsó éjszakáját megjelenítő előadása után Csala Ildikó „..s ha kinn van az éj – egy nap süt idebent” c. tárlata tiszteleg a költőóriás emléke előtt. Látogatható április 30-ig)

Bayer Ilona