Életműdíj Cicának
A város egyik legszegényebb negyedében nőtt fel. Nyolcadik kerületi kereskedelmi iskolába járt, ahol eredetileg fémárukra szakosodott. Ám egyik tanára az javasolta: akiben ennyi szeretet van, az mégse vasakkal, inkább emberekkel foglalkozzon. Azt pedig pacekban vendéglátósként lehet leginkább művelni. A diák hallgatott mesterére. Alig ötvenhárom évnyi vendéglátós pályafutás után nemrég megkapta az Év Vállalkozója kitüntetést. SZTANKAY ÁDÁM írása.
A legendás Róma ételbár vezetőjét, tulajdonosát városszerte Cicaként ismerik. Csak a budai „egységben” több mint negyedszázada kínál táplálékot testnek és léleknek. Nem túlzó állítás: törzsvendég és újdonász betérő is kaphat simogató vagy kedvre derítően ironikus eligazítást az étel mellé, ha élete rögösebb szakaszában érkezik a Rómába.
Persze így volt ez már a hajdani Havanna étteremben, a Rákóczi úti Marika presszóban, a régi Duna Park kávéházban, az egykori Margitszigeti Kaszinóban, vagy túl a határon, a lipcsei Park Szállóban. És így volt aztán a Váci utcai Anna presszóban, a siófoki Európa Szállóban. Majd ismét Pesten, a Balettcipőben, a Gyertya étteremben. Sarkítva a dolgot: a minőségi házi koszt mellett nem csak az extra figyelem lett mindenütt felszolgálva, hanem Cica párját ritkító emberbarát habitusa is delikát különlegességet jelentett.
Ma is tapasztalhatja taxis, skribler, színész, muzsikus, énekes, író, olvasó, választó és választott. Miniszterelnökből is már vagy kettő.
Bárki, aki betér Cicához.
Múlt év végén a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke költött el nála egy ebédet. Szó esett erről, arról.
Demján Sándor úr közben eltöprengett, mi mindent megélt ez a Cica.
Bizonyára azon is: a Rómához vezető útja során bizonyára karcosabb tapasztalatokat is szerzett. Cica a maga részéről maradt az, aki volt. Leginkább huncut, jó eszű leány az egykori, nem éppen jómódúaknak otthont adó városmelléki Oncsa-sorról.
Közbevetőleg: nincs baj a leányozással sem. Járjon arra, nézzen szemébe, bárki látja: nemrég ugyan hetedik ikszén köszöntötték jó sok virággal, de fix, Cica a nyolcadikat is virulva kacagja majd szembe.
De hogy Demján urat ne feledjük: jó étvággyal elköltött ebédje után mindjárt felemlítette, hogy ami Cica mögött van, az minden normális országban díjat érdemelne.
Cica erre megjegyezte: olyanban némi pénz is járna hozzá, hogy a díjazott eloszthassa árvák, rászorulók, kóbor ebek és más gazdátlan négylábúak között.
Ezen aztán jót nevettek.
Aztán, hiszik vagy sem, hamarosan szépen címzett értesítés érkezett: Cicának a Művészetek Palotájában lesz jelenése.
Ami ott esett, ahhoz szívből jön a gratuláció!
S még csak annyit: vállalkozói életműdíjhoz rendszerint nem jár forintosított elismerés. Most azonban örülhettek árvák, rászorulók, kóbor ebek, más gazdátlan négylábúak is.
