Egy férfi és egy nő
Ez esetben legyen a férfi egy híresen okos, szellemes, sikeres drámaíró és valószínűleg kiállhatatlan ember, bizonyos G. B. Shaw, a nő pedig egy ünnepelt színésznő, Mrs. Stella Campbell, a Pygmalion első Elizája. (Negyvenévesen!)
Viszonyuk 1899-ben kezdődik, és negyven évig tart. A jól-rosszul bevált modell, a fellángolás-beteljesedés-kiteljesedés-csömör-válás-újraindítás-a-következővel helyett egy másmilyen kapcsolatot választanak. Egy másmilyenbe sodorják bele magukat. Negyven éven át leveleznek egymással, megosztva a másikkal mindent, ami megosztható, figyelve egymásra, amennyire ember képes önmagán kívül másra figyelni, és együtt élik végig a múlt század első évtizedeit, a boldog békeidőktől a második világháború kezdetéig.
Élik a maguk privát külön életét is persze, darabot írnak, szerepeket játszanak, utaznak, házasodnak és elválnak, szépen-csúnyán öregednek, néha még találkoznak is egymással – ezen a kapcsolaton nem fog ki semmi. Ők egymáshoz tartoznak. Hazudhatnak egymásnak akármit, ahogy az egy fedél alatt élők is hazudnak. Lehet őket sajnálni, hogy „nem lettek egymáséi”, vagy irigyelni, hogy megmaradtak egymásnak örökre. Ha mindent, a megnevezhetetlent is meg kell nevezni, mondhatjuk ezt is szerelemnek, amiből hiányzik a szexualitás. Igaz, a rossz nyelvek szerint Shaw annyira a szellem embere volt, hogy a feleségével is inkább barátságban élt, mint házastársi kapcsolatban, de ez maradjon az ő titkuk.
A levelekből egy amerikai színész, Jerome Kilty írt darabot, amelyet korábban Kedves hazug címmel játszottak. Ami a Rózsavölgyi Szalonban mostani bemutatójára Nádasdy Ádám újrafordítása után Tisztelt hazudozó!-ra komolyodott.
A darab jutalomjáték meg szakmai kihívás is lehet a színészeknek. Egy intim térben kell játszaniuk, ahol még a nézők lélegzetét is hallani lehet (plusz kanálcsörgés), egyetlen eszközük a saját testük és hangjuk. Molnár Piroska Valló Péter rendezői telitalálata. Amúgy is mélységesen egyet kell értenünk Esterházyval, miszerint „Molnár Piroskával mondatot kezdeni jó”. Molnár Piroska mostanában nem tud hibázni, gyanítom, korábban se igen tudott. Tökéletes Mrs. Campbell: okos, érzékeny, ironikus és lágy egyszerre. Jordán Tamásnak talán kevésbé fekszik Shaw figurája, az alkatától eltérő, hidegebb, nyersebb karakter. Azért persze ő is remekül szórakozik rajta, akárcsak a közönség.
Ferencz Zsuzsa
