Derkovits, más szemmel
Az újonnan nyílt Derkovits-kiállításon a Derkovits-életmű egyik legizgalmasabb tematikus csoportját, a művész és felesége viszonyát körbejáró Mi ketten címet viselő műcsoportot mutatják be.
Férfi és nő, ez a címe a Nemzeti Galéria Múzeum+ programjának keretében április 10-én, csütörtökön 18.00–22.00 között megvalósuló programnak. Az est során speciális tárlatvezetéseken ismerkedhetnek meg azzal, hogy Virág Judit művészettörténész, galériatulajdonos, és Szurcsik József festőművész mit is gondol a magyar művészet legizgalmasabb és legérdekesebb férfi-nő ábrázolásairól, és megtekinthetik a Bálint Endre-kiállítást női szemmel: Topor Tünde és Winkler Nóra tárlatvezetésével.
A Rájátszás-koncerten a zenész-író-költő Grecsó Krisztián, és a Kistehén frontembere, Kollár-Klemencz László értelmezik újra és mutatják be egymás ihlette dalaikat és közös slágereiket. A két barát és alkotótárs most férfiakról és nőkről énekel és olvas.
A Nemzeti Táncszínház Szerelmi varázslások címmel mutatja be produkcióját, az állandó kiállításokban közelebb kerülhetünk a barokk főúri párosokhoz és a festészetben megjelenített veszedelmes viszonyokhoz is. A 18.30-kor kezdődő Élő MúzeumCafé arra keresi a választ, hogy Derkovits Gyula éhen halt proletárfestő vagy sikeres művész volt-e.
A beszélgetés résztvevői:
Bakos Katalin és Zwickl András művészettörténészek, a kiállítás kurátorai, valamint Molnos Péter művészettörténész, a Szemben a világgal című Derkovits-monográfia szerzője. A beszélgetést Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője vezeti.
Derkovits 1948-ban, az alapítás évében elsőként kapott – József Attilával együtt – posztumusz Kossuth-díjat; a szocializmus iskolai irodalomkönyveiben a József Attila-versek mellé állandó illusztrációként az ő hóban csendőrcsizmanyomok között véresen fekvő, agyonlőtt tüntetőt vagy a kilakoltatási végzést olvasó munkásházaspárt ábrázoló képeit tették.
Asztalosból lett művész, első világháborús sebesült, tüdőbeteg, egy ideig a kommunista párt tagja – a nagyon lentről jött, nagyon szegény, nagyon elnyomott, de nagyon tehetséges, nagyon szociálisan érző, gondolkodó, alkotó művész prototípusa volt. Akkor.
Ma meg már tudjuk azt is, hogy életében idehaza és Bécsben is számos kiállítása volt, díjakat nyert, közgyűjtemények vásárolták a festményeit, műbarátok, kritikusok, galeristák rendszeres apanázzsal igyekeztek könnyebbé tenni az életét. Ki volt hát Derkovits Gyula? – ezt próbálják meg kibogozni az Élő MúzeumCafé beszélgetésén.
