Falusi búcsú: ahol a gyerekkor minden évben újra átélhető
Mi minden van egy falusi búcsúban? Az eszem-iszom, dínom-dánom mellett a hagyományok őrzése, a falu védőszentjének tisztelete, a vallási ünnep ugyanúgy része a búcsú több napon át tartó ünnepségének, mint a vurstli vagy a körhinta. Hogyan ünneplik ma a falusi búcsút és milyen a búcsú látványosságait szolgáltató családok élete? Ennek jártunk utána!
Van itt minden, mint egy falusi búcsúban – mindenki ismeri a szólást, ami nem is alaptalan, hiszen a búcsújáráshoz kapcsolódó vigadalomban aztán tényleg minden van: kakas nyalóka, italok, tánc, mulatság, körhinta és céllövölde, csepűrágók és mutatványosok. Első benyomásra úgy tűnhet, a búcsú nem különbözik a vásároktól, pedig a hagyomány gyökerei egészen mások.
A falusi búcsú hagyományai
Az Arcanum úgy fogalmaz, az ótörök eredetű búcsú szónak többféle jelentése él a magyar nyelvben. Jelent bűnbocsánatot, búcsúvételt, zarándoklatot, átvitt értelemben sokadalmat.
Így nevezik a templom védőszentjének évenként ismétlődő ünnepét is.
A magyar néprajzi irodalomban nem következetes a búcsúnak nevezett ünnepek, események, szokások megkülönböztetése. Legtöbbször keverednek a falusi templombúcsúkra és a kegyhelyeken tartott szentbúcsúkra vonatkozó adatok.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Sok helyen jelzővel látták el a különböző búcsúkat, hogy megkülönböztessék az ünnep jellegét. A délalföldi katolikus parasztság például a templombúcsút torkosbúcsúnak, a kegyhelyek zarándoklattal felkeresett búcsúit pedig szentbúcsúnak vagy szentesbúcsúnak nevezte.
Az a falusi búcsú, amire a vásárosok, csepűrágók, mutatványosok szolgáltatásai épülnek, valószínűleg inkább a torkosbúcsúhoz köthető. Ekkor összegyűlt ugyanis a család, a falu távolba szakadt fiai, lányai is hazalátogattak, így azon túl, hogy az esemény viszonylag nagy tömegeket mozgatott meg, családi eseménynek is számított, az elszármazott családtagok ekkor találkoztak.
Miért tartják a különböző falvak más napokon a búcsújukat?
Egy-egy falu búcsúja a templom szentjének névnapjához kötődik, ezek az összejövetelek több világi elemet foglalnak magukba. Idegenek rendszerint csak a szomszédos falvakból jönnek, mert ez a mai napig elsősorban a falu ünnepe. Nem csak a családok, a falu egész közössége találkozik ezeken az összejöveteleken. A vallási jelleg mára elhomályosult, ezt az is mutatja, hogy az ilyen búcsúkon a vendégeskedésben a falu protestáns lakói is részt vesznek. A templom felkeresése elsősorban az idősebb korosztályra korlátozódik.
Búcsúhoz hasonló összejöveteleket egyébként a protestánsok is tartottak, ezek rendszerint egy-egy jeles történelmi vagy más évfordulóhoz kapcsolódtak, így a debreceni polgárok minden évben azon a napon vonultak ki a Nagyerdőbe, amelyiken asszonyaikat, leányaikat sikerült a török janicsárok kezéből kimenteniök. A székely unitáriusok ilyen népünnepe az új kenyér megszegésével esik egybe, máshol azt a napot tartják ünnepként, amikor a jobbágyság megszűnését kidobolták.
Híres búcsúk
A búcsút a katolikus egyház alakította ki, bűnbocsánatot hirdetve a résztvevőknek, de sok esetben kereszténység előtti vonások is átszövik a hagyományokat. A pogány magyarok maradékai a XI–XII. században az erdők mélyén, sziklák és források mellett hódoltak ősi szokásaiknak. A források tisztelete tovább is megmaradt, és az egyház igyekezett a csodatevő erejükbe vetett hitet növelni. Az ilyen források körül a legendák egész sora alakult ki, mely rendszerint Jézushoz és Máriához kötődött, így Székelyföldön nagy hírre tett szert a Szent Anna-tó körül tartott búcsú, de számos forrás mellett is minden évben megjelentek a zarándokok (Székelyudvarhely, Olasztelek, Esztelnek stb.), akik a víztől gyógyulást reméltek. A Palócföldön Mátraverebélyen, Hasznoson egészen a legutóbbi időkig a forrásokhoz járultak a messze földről odazarándoklók. A bakonybéli forrás csodatevő erejéről is legendák keringtek.
Máshol a búcsúk egy-egy templomban elhelyezett csodatevőnek tartott képhez, szoborhoz kapcsolódtak. Ilyennek tartották különösen a görög katolikusok Máriapócsot, a szegediek Radnára zarándokoltak. Dél-Dunántúl az andocsi búcsú vált a leghíresebbé. Ugyancsak híres zarándokhely volt Szegeden az alsóvárosi templom, melynek Fekete Mária-képéhez minden augusztusban a telepesek 30–40 kilométerről is elzarándokoltak gyalog. A csíksomlyói búcsún Székelyföld csaknem egész katolikus lakossága részt vesz. Zászlók alatt, énekelve, sokszor napokig vonulnak a szent helyre. Helyenként a templomban alvás szokását is megőrizték, azt tartván, hogy álomban a gyógyulás, a csodatevés méginkább megtörténhet.
A stájerországi Mariazell Közép-Európa egyik legnépszerűbb búcsújáróhelye. A csodatévő „celli Mária” egyik másolatát az eredetihez érintették, majd Óbudára hozták. Így lett a hely neve Kiscell, mely az 1700-as években szintén népszerű búcsújáróhellyé vált.
Óriáskerék a piliscsévi falusi búcsúban. Fotó: Szántai Edina/168.hu
Hogyan élnek azok, akik búcsúról búcsúra járnak?
Egészen különleges sorsa van azoknak, akik szüleiktől örökölt szakmaként a falusi búcsúk, falunapok mutatványosai, a szórakoztató játékparkok üzemeltetői. Az egyik ilyen család a Miczák-család, akik évtizedek óta szolgáltatják a körhintát, a céllövöldét vagy épp az óriáskereket a búcsúkban.
Miczák Gyulával, a családi vállalkozás vezetőjével a piliscsévi búcsúban beszélgettünk. A búcsú ugyanis a mai napig élő hagyomány, nem csak a híres kegyeleti helyeken, de a falvak közösségei életében is.
„Még van, ahol tartják a falusi búcsúkat, de már van, ahol nem tudják ezt a hagyományt annyira. Akik városról költöznek be, vagy a falusi fiatalok annyira már nem tudják, mit jelent a búcsú, de mi próbáljuk őrizni és fenntartani a hagyományt. Igazából a búcsú az egy egyházi ünnep. Mi csak a körítés vagyunk, hagyományosan a búcsú nem csak róluk szól, a búcsú a templomban van, és csak utána kezdődik a mulatság. Régen vendégeket hívtak, nagy családi összejövetelek voltak búcsú idején. Ebben az anyagi helyzetben már nem annyira tudják az emberek ezt megtenni, de próbálunk azért a menetdíjakkal úgy kalkulálni, hogy megfizethető legyen a szolgáltatás” – mondja Miczák Gyula, aki maga is belenőtt a családi vállalkozásba.
„Ez az életforma apáról fiúra száll. Próbáltak ugyan külsősök is belefogni, de ez egy olyan életforma, amit nem mindenki bír. Lakókocsiban lakunk, tavasztól őszig utazunk, ez nem való mindenkinek” – avat be a részletekbe a Miczák Utazó Élménypark feje, aki még azt is elárulja, hogy általában 10-12 fővel dolgoznak egy-egy vidámpark létrehozásához.
Arra a kérdésemre, hogy mik a legkedveltebb játékok egy ilyen utazó vidámparkban, Miczák Gyula azt felelte, hogy az örökzöldek, amik soha nem mennek ki a divatból: az óriáskerék, a nagy körhinta, a gyerek körhinta vagy a céllövölde – ezek mindig óriási sikert aratnak.
(Fotó: MIczák Utazó Élménypark)
