Boszorkányüldözés

Ha a tájolót bármerre forgatjuk, a mágnestű mindig egy irányba fog mutatni. A környezetétől függetlenül. Ilyen képességekkel megáldott (vagy megvert) emberek is vannak, akiknek szintén egyfelé rögzültek a reflexei.

Kerényi Imre, legyen szó irodalomról, művészetről vagy az Alaptörvénnyel kapcsolatos meghökkentésről, soha nem rejti véka alá hol kifejezetten vicces, hol józan ésszel nehezen magyarázható ötleteit, véleményeit. Ha ő egyszer a giccset remekműnek, a Nemzeti Könyvtár egyik-másik kötetét az irodalom remekének minősíti, akkor azok alkotóit az általános ízlést meghaladó módon tisztelni kell, a jelenkori kulturális kánonban helyük van. Ha viszont polgártársainak egy csoportjáról érezhető megvetéssel beszél, és megalázza, lebuzizza őket, azoknak el kell tűnniük a szeme elől. Bírót játszik egy bohócok által rendezett cirkuszi produkcióban. A középkorban a hozzá hasonlók döntötték el, ki boszorkány és ki nem.

Legutóbb ingoványos területen ítélkezett (nem először). A baj az volt csupán, hogy a Keresztény Színházi Fesztiválon tette. De ha már ilyen környezetbe került, nem ártott volna előbb tájékozódnia. Vajon ő a leghivatalosabb arra, hogy ott és akkor bélyeget süssön deviánsnak minősített embertársai homlokára? Következményekkel fenyegetőzzön? Ismeri az egyház véleményét a felebaráti toleranciáról? A pápának joga van kirekeszteni a pedofil molesztálókat. Ő milyen értékek mentén és szempontok szerint gondolja, hogy hasonló módon ítélkezhet? Netán a másságot szeretné valamilyen formában nyilvántartásba venni, és a már jól bevált módszer szerint megjelölni: ez a mi buzink, a többit meg lehet alázni.

És mi van akkor, ha netán értékes, egyszersmind hívő emberek közé keveredik egynéhány bi- vagy homoszexuális? Volt, van és lesz is ilyen. Kerényi úr, előbb gondolkodni kéne, azután beszélni!

Gerencsér Emil
Budapest