Atomkocsma

Ott, abban a békés falucskában dolgoztak, elzárva a világtól, a német atombombán.

Olyan az egész, mint egy mese. Vagy mint egy szatirikus novella a fiatal Moldovától. Vagy a kettő különös keveréke.

Megy az ember, mendegél a sváb Jura meg a Fekete-erdő határán, azon a részen, melyet sem az útikönyvek, sem a térképek nem tartanak érdemesnek az említésre: álmos kis falvak fekszenek a csöndes völgyekben, a főutak, a turisták és az események messze elkerülik őket.

Mondom, megy az ember, nézi a gondosan megmunkált földeket, a szelíd erdőket, a napos oldalakon büszkélkedő szőlőültetvényeket, és arra gondol, ez az a hely, ahová sose jutnak be a gondok. Aztán az egyik falu bevezető útján különös tábla ötlik a szemébe: atomkeller, hirdetik a betűk, aztán a nyilak, és ha elég szemfüles az utazó, néhány perc múlva ott állhat az apró haigerlochi múzeum előtt. A múzeum egy magas szikla aljába van vágva, föntről, a faluból nemigen vehető észre, hiszen a hegytetőn még egy bájos barokk templom is takarja a kilátást. A belátást, hogy egészen pontosak legyünk. Aki gépen száll fölébe, annak csak egy keskeny repedés látszik a hegyen – olyan keskeny, ahová se gépfegyver, se bomba be nem jut.

Na, épp ezért épült oda a második világháború utolsó évében a Berlinből menekülő német atomtudósok műhelye. Ott, abban a békés falucskában dolgoztak, elzárva a világtól, a német atombombán. Egy hajdani falusi kocsma terében.

A kései látogató megcsodálhatja az újra felépített modelleket, az uránlapocskákat és a műszereket, a falakon képek és szövegek mesélnek a Heisenberg vezette csoport történetéről és az atom felhasználási lehetőségéről. Megtudhatjuk, hogy az amerikaiak nem akartak hinni a szemüknek, amikor a faluba értek. Aztán fel akarták robbantani az egész kócerájt, de később (a legenda szerint) a templom miatt megkegyelmeztek az atomkellernek. Leszereltek mindent és mindenkit, és elvitték őket magukkal. Így ért véget a legizgalmasabb történet a faluban, melynek emlékét a helyiek azóta is szeretettel ápolják. Arra pedig senki nem gondol, mi lett volna, ha a sok kiváló fizikus célba ér.

Jolsvai András