Arisztophanész Aquincumban
Mint tudjuk, kétféle ember van. Az egyik él-hal az antik romokért, a másik meg ki nem állhatja a térdig érő halott városokat. Bevallom, én az előbbi csoportba tartozom, szeretek bóklászni az antik világ törmelékei között, képzeletben újraépíteni egy várost, a házakat, templomokat, kocsmákat, beleképzelni egykori lakóit, ahogy sürögnek a tereken, vitatkoznak az agorán, alkusznak a halasnál. Vagy ahogy például megszavazzák, ki legyen a szokásos tavaszi drámaverseny győztese a vígjáték kategóriában. Arisztophanész vagy valaki más a további negyven aspiráns közül, akiknek ma már a nevét sem ismerjük. Azt sem tudjuk, A nőuralom című komédiáját díjazták-e az athéni polgárok, én mindenesetre szavaztam volna rá. Persze álruhában, férfigúnyában, ragasztott szakállal, botra támaszkodva, mint tekintélyes férfiúhoz illik, hiszen a nő rendes körülmények között nemigen szólhatott bele a város ügyeibe.
No, ezt elégelték meg a nők Arisztophanész vígjátékában, amelyet Papp János vitt nyílt, szabadtéri színre Aquincumban. A romterületen kialakított, hangulatos kis amfiteátrum-félében nappali fényben, minimális kellékkel, a színházi technika teljes mellőzésével. Csak a testek, csak a szöveg – Arany Jánosé, a korábban kihagyott vaskosabb kifejezések rehabilitálásával –, csak a hangok játszanak, és mindenki remekül szórakozik. Mert bár az elején elhangzik a fordító költőtársától a figyelmeztetés: „Nem Pesten történt, amit hallotok”, magunkra, saját korunkra ismerhetünk mégis. Ezért fogjuk némi szorongással a hasunkat nevettünkben, amikor kiderül, az új rendszer se válik be, bármilyen igazságosnak ígérték is, mert az emberi természet lényegéhez tartozik a törvények kijátszása, mások becsapása, az önző érdek és a hatalomvágy.
Borbás Gabi, Földes Eszter, Kovács Vanda, Bede Fazekas Anna, Maszlay István, Mihályfi Balázs, Papp Dániel felszabadultan, jókedvűen játszik, sok mozgással, átéléssel. Arany régies szövege is életre kel, humora átüt a furcsa, nehézkes szavakon. A kar – maguk a színészek – frappánsan odaillő magyar népdalokkal kommentálja a játékot. Így azután Arisztophanész a legkényesebb nemzeti ízlésnek is megfelel.
Ferencz Zsuzsa
