Anna Netrebko hétköznapi és színpadi változatban
Nagyszerű volt az időzítés. Alig egy nappal a Rómeó és Júlia salzburgi bemutatója előtt vetítette az osztrák televízió az Anna Netrebkoról készült dokumentumfilmet. Akit érdekelt, megtudhatta, milyen egyszerű, kedves, természetesen vidám az a fiatal anyuka, aki egyébként az operaszínpad koronázatlan királynője – szinte minden szerepében.
Salzburg mit sem várt annyira, mint ezt az előadást, Júlia szerepében az orosz szopránnal.
Két éve tart ez a vágyakozás, akkor, 2008-ban Netrebko előrehaladott terhessége miatt lemondta az évekkel korábban betervezett fellépést. Az érdeklődésnek csak jót tett ez a késlekedés: ilyen elit közönséget még Salzburgban is ritkán látni, pedig ide évről évre sok promi jár. Erre az estére Németországból kormánytagok is átjöttek, Angela Merkellel az élen.
Anna Netrebko egyébként nem okozott csalódást rajongóinak. A gyermekszülés legfeljebb alakjának ártott egy kicsit, de hangja, énektechnikája, színészi játéka talán még a szokottnál is nagyszerűbb volt. Oldalán Rómeó szerepében (a máig betegeskedő Rolando Villazón helyett) Pjotr Beczalával a kicsit hollywoodira sikerült előadás óriási siker volt, ők ketten a mégoly szigorú kritikusoktól is az „álom pár” minősítést kapták.
Hogy Netrebko milyen a hétköznapokban, azt egy orosz dokumentumfilmes, Anna Mitrokhina kívánta a világnak megmutatni. Valamelyes fogalma a bécsieknek azért már volt erről. Sokan gondolják úgy, hogy megjelenésén, életkedvén túl karrierjének jót tesz nyitottsága a világra. Egy nem tipikus operalátogató korosztály is ünnepli, mintha csak popsztár lenne. Ráadásul, amikor Salzburg, Bécs utcáin kóborol kopott jeansben, vagy éppen valamelyik éjszakai tűnik fel egyik-másik népszerű lokálban, nemcsak magának, hanem a komoly zenének is szerez híveket.
Ha manapság nem is lehet vele olyan sűrűn találkozni nyilvános helyen, mint régebben, az nem az időközben megszerzett világhírnévnek tudható be. Inkább megváltozott életmódjának, hiszen Tiago Aruã, 2008 szeptemberében született kisfia minden szabadidejét leköti. A közönség egyébként kezdi szívébe zárni a kisfiú édesapját, az énekesként egyre nagyobb sikereket arató (nagyon jóképű) uruguayi basszbaritont: Erwin Schrott vendégszerepelt már Budapesten is.
A 2006 óta osztrák állampolgárságú Anna Netrebko egyébként ma ugyanolyan közvetlen, mint volt. A dokumentumfilmes Mitrokhina nem is titkolja, mennyire elbűvölte a díva, akit egy éven át mindenhova követett. Ott volt Krasznodarban, amikor Anna családja tagjaival, régi szomszédokkal találkozott, vagy egyszerűen csak vásárolni ment korántsem olyan boltokba, mint amilyenekhez az utóbbi években hozzászokhatott. És persze minden létező alkalommal megszólaltatta kamerája előtt. Mitrokhina később megosztotta tapasztalatait a világgal: Netrebkot követni egyszerű feladat, mert megadja a kellő támogatást, és fesztelenül beszél mindenről, köznapi, magánéleti témáról éppúgy, mint a zenéről.
A krasznodariaknak persze az ő története igazi tündérmese. Anna – Hamupipőke útja Krasznodarból Szentpéterváron át kicsit a véletlennek köszönhetően vezetett a nagy operaszínpadokig. Gimnazista korában Netrebko csak annyit tudott, hogy színpadra vágyik, s azért választotta az éneklést, mert a prózai felvételre még többen vártak. A szentpétervári tanulóévek idején a híres-neves Mariinszkij- színházban vállalt takarítónői mellékállást. Arról nem szól a fáma, vajon padlósikálás közben énekelgetett-e, s így figyelt fel rá Valerij Gergijev, a színház zenei vezetője. Tény azonban, hogy az azóta világszerte nagyra tartott karmester ismerte fel Netrebko tehetségét és egyengette karrierjét. Rajongói nem veszik zokon, hogy ma már reklámfilmekben is feltűnik, igaz, az ásványvizet is színvonalasan énekelve ajánlja.
További cikkeket olvashat Ausztriáról a
Szervusz Ausztriahonlapon
