Amazónia

Az első, ami mosolyt csal a néző arcára, a műfaj: színes, magyarul beszélő, francia–brazil dokumentumfilm, ez olvasható róla. A mosoly persze csak később jön, amikor az ember megérti, hogy egyetlen emberi szó nem hangzik el a filmben. (Erre szokták mondani, hogy nehéz dolga volt a szinkronrendezőnek. Emberi zajok, gesztusok, neszek persze hallatszanak, de azok nem igényelnek fordítást.) A második mosolyt már a főszereplő gesztusai váltják ki belőlünk – és az a mosoly aztán ott is marad végig az arcunkon. Az a kis kapucinus majom, akinek néhány napjával ismerkedhetünk meg a filmben, s aki abszolút főszereplője a műnek, a legnagyobb filmszínészek gesztusrendszerével rendelkezik. Tökéletes biztonsággal mozog a kamera előtt, nagy elhitető erővel mutatja be, hogyan él át egy repülőszerencsétlenséget, hogyan ismerkedik meg ősei földjével, az Amazonas vidékével, hogyan vészel át veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokat, hogyan ismerkedik meg fajtája többi képviselőjével, hogyan szerez barátokat és ellenfeleket, hogyan talál vissza az emberekhez, hogy aztán – immár az új tapasztalatokkal felvértezve – el is búcsúzzon tőlük, végleg az őserdőt választva élőhelyéül. A kis majom persze szerepet játszik, egy történetet mutat be, mely ízig-vérig emberi történet: egy lény identitáskereséséről szól. A gesztusok, a mozdulatok, a cselekedetek egy játékfilmből valók: amikor a film végén a kis majom letépi magáról a nyakörvét, az egyetlen elemet, mely még az emberek világához kötötte, és eltűnik az erdőben, ez a jelenet bármelyik „emberi” filmben jelképes erővel bírna.

Thierry Ragobert, az ismert természetfilm-rendező ezúttal tehát egy valódi játékfilmet rendezett, amelynek világos ívű története van, ahol beállított jelenetek sora követi egymást, és amelynek vajmi kevés köze van a természet valóságos létezéséhez.

De azért ez a vajmi is elég, hogy tátva maradjon a szánk. Ragobert és operatőre, Gustavo Hadba olyan képsorozatokat varázsolnak elénk az Amazonas világáról, amely önmagában is elég volna egy másfél órás élményhez – így viszont két filmet is láthatunk egy áráért.

Jolsvai András