Alázat és játék

Tizenhat évesen a Balaton partjáról figyelgette – kissé unottan cigarettázva – akkori vitorlázó barátja hajós kunsztjait a vízen. Édesanyja javasolta: Ascher Tamás zalaszentgróti tábora tartalmasabb időtöltéssel kecsegtet.

Lázár Katinak hamarosan telefonbeszélgetés igazolja vissza, jó irányt jelölt. Adél kedvesen, ám hévvel rázza le mamáját az éterből: nem ér rá dumálni, Ascherral próbál.

Egy majdani kolleginája együtt vonatozott Adéllal Szentgrót felé. A francia filmsztárt idéző Jordán lány puszta látványa elgondolkodtatta: más is labdába rúghat-e a pályán ilyen karakter mellett? A táborban kiderült: csapatjátékos a karizmatikus bakfis.

Adél az éppen legendás korszakát élő kaposvári színházban cseperedett. Felnőve csoportszereplőnek készült. Az akkoriban szinte egyedi színházi közegben ráérzett: alázat nélkül nem lehet színházat csinálni. Más kérdés: korai impulzusok csak évek múltán tudatosulnak.

Pályakezdésről, változásairól ma a budapesti Katona József Színház Kantinjában beszél. A büfé némileg katonás névadása is utalhat rá: a teátrum hierarchikus intézmény.

Kaposvárott nem csupán a szülők beszélgetéseire fülelt. Édesanyja rendre kikérte véleményét szerepeiről, a játszott darabokról. Közben arra is jutott figyelme, hogy gyermekét olykor akár makarenkói módon átsegítse bizonyos civil buktatókon. Máig a legjobb barátnők.

Édesapja, Jordán Tamás – lánya perspektívájából szemlélve – tapintható aurafal mögött élte életét. A szeretet persze áthatolt a burkon, miközben a távolságtartó attitűd arra is példaként szolgált: van színész, aki a színpadon mutat legtöbbet magából.

Adél azt mondja: csodálatos gyermekkora volt. Leterhelt szülei mellett sérülése csak annyi, amennyi szükséges muníciót adott majdani szakmai eszköztárához.

Amikor főiskolára jelentkezett, volt már ismertsége a színi világban. Mert például jegyet is szedett, kezdést jelző csengőt rázott az édesapja vezette Merlin Színházban. Felvételijéről néhány tanár azért szorongva kilógott. Féltek, mit mondanának felmenőinek, ha produkcióját nem találnák elégségesnek. Adél utólag értesült szorongásaikról. Ha előbb tudja, akkor sem zavarja. Időben megtanulta azt is: teátrumi ügyekben kevés a súlya büfévélekedésnek, civil okoskodásnak. Csak az számít: mi látszik a pódiumról.

Kapásból került Máté Gábor és Horvai István osztályába. Izmosodik a korábbi tapasztalat: ha munka van, akkor kedvetlenséget, privát villongásokat is le kell győzni.

Csapata máig összetart: a diploma óta az AlkalMáté társulat keretében nyaranta rendre összehoznak egy-egy előadást az éppen kisorsolt társuk életéről. Nem belterjes mutatvány. A publikum reflexiói jelzik: a rivaldába „kitett” sorsok epizódjai gyakran kerülnek szinkronba a nézők magánélményeivel.

Adél szerint ezért is érdemes művelni a szakmát. Úgy adni a színpadról, hogy érezze a visszajelzésekből: a lent ülők kaptak valami. Színész jutalma, túl a tapson: nevetések, könnyek, csendek.

Ő azonban még nem került az AlkalMáté kalapjába. Színészi kínálata – szakmai „fejlődéstörténetével” – megírt figurák megformálásából tapasztalható meg. Ahogy színészi fejlődéstörténete is.

Kaposvárott volt gyakorlatos színinövendék, de – szülei miatt – úgy érezte, valamiképpen kilóg a csapatból. Akkor kérte Csizmadia Tibort, az egri teátrum művészszínházat „építő” direktorát: adjon neki lehetőséget a társulatánál. Csizmadia a szerződésen kívül nem ígért semmit. Aztán mindjárt rábízta a My Fair Lady címszerepét. Így Adél rögtön megkapta gyermekkori álomszerepét. A musicalt „súlyosabb” darabok is követték. „Belibben egy áttetsző, szélfútta lány, aki otthonos közöttük, de mintha mégsem közéjük való lenne” – írta a recenzens az Éjjeli menedékhelyben alakított Natasájáról. Metaforát is rejthet a vélemény. Jordán Adél sokat tanult Egerben, de korán érződik: útja előbb-utóbb a főváros felé vezet.

A Katona József Színházba beugró vendégként debütál az Ivanov Szásájaként. Kritika szerint szerepében: „Hirtelen felnőtt bakfis, akiben él a makacs tettvágy s a rebellis hajlam. Impulzívan, hangosan áll ki az általa hirtelen felfedezett értékekért.”

Ugyanakkor, mint ő maga mondja, volt osztálytársait akkoriban bolondulásra való hajlam jellemzi. Szandtner Anna – akitől Szását átvette – színészi túlterheltségre hivatkozva nyelvtanárnak áll. Gál Kristóf felcsap rendőrnek. Fenyő Iván Amerikába megy szerencsét próbálni. A kilengések okai külön tanulmányt érdemelnének.

Jordán Adél is Amerika felé veszi az irányt, bár ő különösebb tervek nélkül. A tengeren túl kapja el a félsz: talán jobb lett volna igent mondani Zsámbéki Gábor – a Katona József Színház akkori direktora – szerződési ajánlatára. Mielőbb visszatér. Szerencséje összhangban marad képességeivel. Zsámbéki megismételte ajánlatát. Úgy mond rá igent, mint szerelmes lány a menyegzőre.

2006-tól tagja a színháznak.

Főszerepek, „csapatfeladatok” sorát játssza. Megesik, hogy egy hónapban huszonnyolc estén színen van. A Woyzeckben alakított Mariejáról írták: „Hipnotizáló élmény a lecsúszott, világ peremén is megváltást kereső, áldozattá váló nőről.” Másutt a Szerelem diadala Leonidájáról: „Kacér, ellenállhatatlan, a csábítás minden fortélyát ismerő nő, ugyanakkor a hatalomhoz szokott ember erőszakosságát és kíméletlenségét is megmutatja.”

Privátim amúgy nem politizál. De figyel. Tudja, és az élet abszurditása okán még élvezi is: a Katona aktuális, áthallásos előadásai az egykori kaposvári teátrum főbb csapásirányát idézik. Hozzáteszi: agybaj, persze.

S ha már abszurd: játszotta Major Tamást is egy sajátos produkcióban. Közben nem csupán a színi világ egykori mitikus figurájának közelségét érezte, de valamiképpen atyjának szellemisége is beleköltözött. Viszont A végítélet napjában játszott Leimgrubernéja kapcsán sokan mondták: „tiszta anyja”. Kicsit sem bánta. Három éve maga is édesanya. Párja kolléga, Keresztes Tamás. Fiuk, Andor is alakított édesanyja habitusán.

Ma már, megnézve egy Diótörő-előadást, maga is megkönnyezi a mese egy-két epizódját. Pedig gyerekként még mosolyogta ezért saját anyukáját.

Teátrumi otthonából ritkán mozdul ki. Kivételek egyike a Centrál Színház Chicagójában játszott Velma Kellyje. Figurája a sztori szerint kivételes tehetségű nő. Már nem mai csirke, akit bánt, hiúságában is sebez: nála árnyalattal halványabb képességű, ám törtető hajlamú rivális előzi a pályán. A színpadon olykor háta ívével is hozzátesz szerepéhez.

Jordán Adél azt mondja: jót tett alakításának, hogy hármas szereposztásban játsszák kolléganőivel Velmát. Alázat kellett ehhez is.

Pszichológust alakít a Megdönteni Hajnal Tímeát című új magyar moziban, amelyet hamarosan bemutatnak. Filmsztár külsejét idővel az őt sokáig túl karakteresnek tartó honi filmesek is felfedezték. Operatőr mondta: siklik rajta a fény, az éjszaka és a nappal is jól áll neki. Véleménye nem esett éppen rosszul.

Ám Jordán Adél állítja: van még mit tanulnia. Élethosszig, minimum.