A vita feletti uralom és szellemi ellenségeskedés

Vidnyánszky Attila egy éve a budapesti Nemzeti Színház intendánsa, de nem ezért ő egyike Európa legbefolyásosabb színházigazgatóinak. Mellette ő áll annak a kormánybizottságnak az élén, amely az övéhez hasonló posztok betöltéséről is döntő kinevezési grémiumok összetételéről határoz.
Szava van akkor is, amikor a kétharmados többséggel kormányzó Fidesz uralta parlament színházi törvényt alkot. Mindenekelőtt azonban teljes bizalmat élvez a jobboldali populista Orbán Viktor miniszterelnök részéről, aki Európa közepén operettfejedelemként uralkodik az EU-ország felett.

Megrendezett propaganda

A Kárpátalja magyar nyelvű szegletéből származó színházi ember keményen megdolgozott a hatalomvágyó Orbán kegyéért. Vidnyánszky színházi funkcionáriusként előkészítette a talajt a magyar színházi élet „gleichschachtolásához” és a független színházak pénzügyi kiéheztetéséhez. A Nemzeti Színházban a rendező a mostanában kormánypropagandát állít színpadra. Például Paul Claudel és Arthur Honneger Johanna a máglyán című darabjában. Itt az orleansi Johanna a gonosz, alattomos európai politika áldozata lesz. Johanna azonban a „nemzetéért, a hazájáért és Isten nevében” áldozta fel magát – ahogyan Vidnyánszky a sajtónak elmondta.

Az egyik jelenetben a gonosztevőket túlméretezett játékkártyákként szerepelteti, amelyeken európai parlamenti képviselők karikatúrait lehet látni: Martin Schultz, Daniel Cohn-Bendit, Rui Tavares. Ők valamennyien bírálják azt a demokrácia leépítést, amelyet Orbán keresztülver Magyarországon. Orbán ismét a „Brüsszel elleni szabadságharcra” szólított fel, mert az Unió értékei és szabályai zavarják az – általa finoman illiberális demokráciának” nevezett – egyeduralom létrehozására irányuló törekvéseit.
2010-ben, amikor a demokratikus baloldal válságát követően Orbán választással hatalomra került Magyarországon, „fülkeforradalomnak” nevezte el a kormányváltást.
A kétharmados parlamenti többségével elfogadtatott új Alaptörvény nemzetiségközpontú alapra helyezte a politikát. Az orbáni értelmezésben a kormány feladata Magyarország „vezetése” és a „magyar nemzet újraegyesítése”, azaz érvénytelenek kell tekinteni az Első Világháború után megrajzolt államhatárokat. Orbán a forradalmi törés, a felvilágosodás Európájától való elfordulás szótárát használja. Az individualizmus megvetett fogalom, a magyaroknak egy közösségben kell együtt élniük. A magyarok „a turulba születtek bele”- vélte Orbán az ősmagyarok mondabeli madarára hivatkozva.

Ellenfelvilágosodás

Orbán és tanácsadói egy felvilágosodás ellenes, vallásos, népnemzeti uralkodási irányzat kiépítésére törekednek. Ehhez erőszakos módszerekre van szükség. „A kultúra helyébe a politikai szimbólumok lépnek” – írja egyik tanulmányában Bozóki András politológus, a budapesti Central European University tanára. „Ebben a felfogásban a kultúra nem az autonóm tevékenység színtere, hanem a politika eszköze”.

A kulturális elitet lecserélték, az intézményeket elfoglalták, az önálló döntéseket hozó testületeket megszüntették. Ennek ellenére Orbán rendszerében nem létezik igazi kultúrpolitika és kultúrstratégia. A Vidnyánszkyhoz hasonló kegyelteket nagyvonalúan támogathatják, más politikai eszmetestvéreket ezzel szemben pénzügyileg pontosan ugyanúgy kiéheztethetik, mint a nem-alkalmazkodókat.

A kultúra támogatása érdekében – Orbán tudatos döntésének megfelelően – több hatalmi központ versenyez egymással a döntési jogosultságokért és az egyre szűkösebbé váló pénzeszközökért: a Balog Zoltán- Orbán házi lelkésze- által vezetett szociális csúcs minisztériumban levő kulturális államtitkárság, egy másik kulturális államtitkár Orbán miniszterelnöki hivatalában, az ultrajobboldali Magyar Művészeti Akadémia (MMA), amelynek élén az antiszemita Fekete György áll. Itt hiábavaló koherenciát keresni.

A baráti kör

Nem árt Orbán baráti köréhez tartozni. A 2010 előtt viszonylag jól működő filmipart szétverték, hogy az állami filmes pénzeszközök feletti korlátlan döntési jogot Andy Vajdára, a kiöregedett hollywoodi producerre, ruházhassák át. Az elmúlt évben alig akadt olyan magyar film, amelyet magyar pénzből forgattak volna le.
Végül Orbán és követői a populista szellemi ellenségeskedésnek hódolnak. A 2010-től 2012-ig eltelt időszakban a kormány a közösségi célú kulturális kiadásokat 79 milliárd forintról (225 millió euró) 51 milliárd forintra csökkentette, ami 35 százalékos csökkentésnek felel meg. Amíg a kultúrát eszközként használják fel politikai célok érdekében,addig kívánatos. Ezen kívül semmi másra nem használják. Helyette Orbán futballstadionokat építtet.

Fordította: dr. Gonda László