A történet nem ért véget

Hihetetlennek tetszhet, de lehet mondani. Érvényeset és eredetit, maradéktalanul magával ragadót és gondolkodásra késztetőt. Lévai Katalin, akit eddig elsősorban a női lélek legérzékenyebb rezdüléseit is felmutató regényeiről ismertünk meg, erre vállalkozik. Korábbi történeteit hol a politikai élet ingoványos közegébe ültette (Hazugok és szeretők), máskor egy kivételes női sorsot kísért végig a 20. század rettenetes kataklizmáin (Anyám évszázada), míg legutóbb két nő különös érzelmi kapcsolatán keresztül mutatta meg vágyak és szenvedélyek emésztő kavargását (A szerelemfüggő).

Mit mond, mit mondhat a 21. század nőjének a klasszikusan örök történet? – ezt igyekszik megfejteni az írónő. Semmiképp sem azt, amit a regényből tucatszám készült filmek és más feldolgozások sugallnak: Anna szívtelen és kegyetlen ura elől a szerelembe menekül. Tolsztoj bölcsebb volt annál, hogy a dolgot ilyen könnyen, hollywoodi módon elintézze. Mert Karenin, a nagy formátumú köztisztviselő nem szívtelen, vállalja a törvénytelen gyermek felnevelését és nem tagadja meg családját, jóllehet a társadalom és a társaság által elítélt kapcsolat – felesége megcsalta egy katonatiszttel – égető bélyegként kíséri végig életét. S Anna sem ártatlan, hiszen nem vagyunk benne bizonyosak, hogy a csábító, Vronszkij valóban méltó-e szerelmére, hogy érdemes-e érte eldobni mindent, férjet, gyerekeket, életet... A társaság kiveti magából, helyette dönt sorsa felett. A dilemma kikerülhetetlen, a megoldás drámai. Vajon ez a tragikus lépés határozza meg később lánya életét is, aki alig egy esztendős volt, amikor Anna eldobta magától az életet?

Annie, Anna lánya értetlenül áll sorsa előtt. Miben és mennyiben volt anyja bűnös, akit nem ismert, s akiről annyi, egymásnak ellentmondó értesülése van? Önmagát keresi, és a szerelmet, újraírja életét, átgondolja viszonyát apjához, bátyjához, mígnem eljut a végső felismerésig. Ám amíg ezt az utat megteszi, számos, életét meghatározó élmény éri. Lévai Katalin váratlan és szokatlan írói leleménnyel a millenniumi ünnepségek idejére francia nevelőnője társaságában Magyarországra röpíti az előkelő „orosz hercegnőt” – a pesti társaság így titulálja a vendéget. Egyszerre látjuk a századforduló Budapestjét belülről, mozgalmasan ellentmondásos világával, és kívülről, idegen és friss szemmel. Annie szerelemre lobban s férjhez megy egy ismert pesti orvoshoz. Végigpróbálja az idegen közegbe való beilleszkedés összes nehézségét. Megtapasztalja vagy inkább ösztönösen megérzi az egyre erősödő társadalmi feszültségeket. Átéli az első szülést annak összes gyötrelmével és örömével. Az írónő jó érzékkel köti össze Annie sorsát a magyar nőmozgalom szárba szökkenésével, az öntudatra ébredéssel. Ugyanaz a türelmetlen igény mozgatja az Oroszhonból ideszakadt teremtést, mint magyarországi társnőit, kitörni a polgári családi élet fojtogató kereteiből, elszabadulni a fakanál mellől, akár a jólétről való lemondás árán is, hogy megvalósítsa önmagát, kiteljesítse énjét.

Mozgalmas és sokszínű világba pillanthat be az olvasó Lévai Katalin segítségével úgy, ahogy azt még senki nem mutatta be. Izgalmas a cselekmény is. Vajon Anna Karenina megárvult, tiszti pályából kiábrándult fia, Szerjózsa megleli személyes boldogságát az új és a régi harcában forrongó cári Oroszországban? Hogyan éli meg magányát és végez számvetést a politikai életből egyre jobban kikopó cári főhivatalnok, Karenin? De ami a legfőbb, eljut-e Anna Karenina lánya az igazsághoz, hogyan ítélkezik anyja felett? Megbocsát vagy elutasít, miféle tanulságot szűr le anyátlan gyermek- és serdülőkorának tapasztalataival a háta mögött, hogyan jut el a lényeghez, önmaga mind teljesebb megvalósításáig? Akit érdekel a végkifejlet, a hiteles történelmi körkép, a sodró cselekmény, az összecsapó szenvedélyek, a kibékülés, az eszmélés s mindez a lélek legtitkosabb rejtélyein át szűrve, olvassa el Lévai Katalin új könyvét.