A morális színház
Harmadik születésnapját ünnepli a Spirit Színház. Perjés János, a teátrum alapítója beszél a múlthoz való viszonyáról, lehetőségről, döntésekről és útkeresésről.
– Hároméves lett a Spirit Színház. Erről álmodott, mikor megalapította?
– Nem álmodtam semmiről. Vezettem és vezetek egy produkciós céget, művészmenedzsmenttel foglalkoztam. A színházcsinálás aktívan nem volt jelen. Épp szakmai kapcsolatban álltam Paulinyi Tamás parapszichológussal, aki elhozta nekem az önéletrajzi könyvét. Ezt kellett volna menedzselni. Nem vagyok irodalmi menedzser, egy színházi változatot javasoltam. 2011 májusában az ebből elkészült A fiú a tükörből... című előadással indult a színház. Gyors egymásutánban a régi színházas kollégákkal elkészült egy Müller Péter-, Popper Péter- és egy Christopher Moore-könyvadaptáció. Kísérletből alakultunk, sikerrel. Miért ne folytattam volna?
– Egyszerűnek tűnik.
– Semmi nem az, amiben emberek dolgoznak. Nagyon rövid idő alatt kellett megfelelő hátteret, infrastruktúrát felállítani a működéshez. Ma már profi művészeti titkárral, komoly bázissal dolgozunk. Kevesen, sokat... Folyamatos döntéshelyzetben, állandóan változó tényezőkkel. Kőszínház nélküli, gyakorlatilag az utazásokból élő, produkciós színház vagyunk, de fontosnak tartom, hogy a nagyobb előadások jelen legyenek Budapesten. Ebben nagyon korrekt partnerre találtam az Átrium Film-Színházban és a Belvárosi Színházban. Egyszerű akkor sem volt, amikor a kétszereplős darabokat játszottuk csak, ugyanannyi energiát és hitet kíván mindegyik előadás.
– Ma már egyszerre több nagyszínpadi darabjuk is fut. Mi szerint válogatja őket?
– Nagy tanulság az, hogy Pesten teljesen más igénynek kell megfelelni, mint vidéken. De ez a különbség megvan országrészek között is. Muszáj volt elkezdenünk nagyszínpadi darabokat játszani, ezek tartják el tulajdonképpen a vállalkozást. A többszereplős, díszletes előadások létrejötte vízválasztó volt az életünkben. A régi „gólyatáboros” attitűd hosszú távon nem állta meg a helyét. Változtattam hát, és lassan, de biztosan haladunk a vállalkozás fejlesztésével egy pontosan meghatározott vállalati irányba. Több tevékenységet csoportosítok egy közegbe, így a Spirit Group alá vontam a rendezvényszervező, úgynevezett kiszolgáló irodánkat, a színházat, ami produkciókat előállító műhely, és egy spirituális központot, ahol gyakorlati képzést és tanácsot kapnak a gondjaikkal hozzánk fordulók. Ezek a tevékenységek nálam egy tőről fakadnak.
– A Spirit névből gondolok itt egyfajta spirituális beállítottságra.
– Igen, de nem a szó ezoterikus értelmében. Inkább a „spirituális intelligencia” vonz engem mint vállalkozásvezetőt. Ez meglátszik repertoárunkon is. A spirituális intelligencia egyfajta menedzsergondolkodás, egy tudományos látásmód. A legnevesebb képviselője, Danah Zohar definíciója szerint annak képessége, hogy felfedezzük az élet értelmét. Ez azt jelenti, hogy életünkben hangsúlyos helyre kerülnek a morális értékek. Érdekes, mert bár mostanában került a célkeresztbe ez a gyakorlat, mégis az elejétől így vezetem a színházat. Képtelen vagyok morálisan romlott emberekkel együttműködni. Most már teljesen tudatosan választok darabot, azokat keresem, amik a figyelmet az együttérzésre, a felelősségvállalásra, a szeretetre irányítják. Magam is olyan dolgokkal szeretek foglalkozni, amely az életet valódi értelemmel töltik meg. Persze ezt nem mindig engedhetem meg magamnak.
– Fogalmazhatunk-e úgy, hogy társulatot vezet?
– Nem. Nem biztos, hogy szeretnék, és valószínű, hogy nem is vagyok rá alkalmas. Maradjunk abban, hogy produkciókat hozunk létre. Ezekre szövetkezünk. Persze van, akire folyamatosan számítok, mert mindkettőnknek megfelel az együttműködés. Az emberi tulajdonságokat éppoly fontosnak tartom, mint a szakmai minőséget. Huszári Kata vagy Haumann Petra emberi morálja sokat jelent egy közösség életében, éppúgy, mint Csengeri Attila hihetetlen alkalmazkodóképessége. Malek Andreával pedig közösen dolgozunk a Spirit Műhelyben is, ahol én humanisztikus asztrológiával foglalkozom, Andrea pedig életvezetési tanácsadással várja az embereket. Andrea egyébként az, aki folyamatos munkával lát el, az ő ötlete alapján kelnek életre a Spinozában a nagy igazságokat rejtő zsidó mesék. Április 15-én a Gólem című könyv adaptációját mutatjuk be. Tartalma elmond mindent, amiért érdemes valamit bemutatni: „Ajánlom az üldözötteknek és elnyomottaknak, éljenek bárhol, legyenek bár öregek vagy fiatalok, zsidók vagy keresztények, minden józan ész ellenére abban a reményben, hogy a hazug vádak és igaztalan ítéletek ideje elmúlik egy nap.”
– Miket tartanak repertoáron, és várható-e újdonság?
– Őszig a meglévő darabokat játsszuk, utazunk az Eszter hagyatéka, a Szerelmek az égből előadásainkkal, valamint a Spirit vállalta fel, hogy Papadimitriu Athinát köszönti egész évben. A művésznő kerek születésnapot ünnepel, egy színházi koncerttel járjuk az országot. Folynak azonban négy őszi bemutató előkészületei is. A Budapest Jazz Club ad otthont kamara-előadásainknak, szeptemberben itt látható először Malek Andrea kortárs zenés estje, melyet Füri Judit és Kiss Anna Ágnes műveire építünk fel, Jantyik Csaba irányításával. Szeptember végén egy francia komédia bemutatója lesz. Az Egy egyszerű szemöldökráncolás egy színházi próbafolyamatba avatja be a nézőket. Első nagy színpadi bemutatónk szintén színházi tárgyú, a címe maradjon még titok, annyit azonban elárulhatok, hogy az előadás Détár Enikő jutalomjátéka lesz. Az Átriumban pedig Meczner János irányításával Szabó Magda Az ajtó című könyvének adaptációját Bereményi Géza átiratában mutatjuk be, úgy gondolom, hogy fantasztikus főszereplővel.
– Megtalálta tehát mára igazi útját a Spirit Színház?
– A visszajelzések alapján jó úton vagyunk. Folyamatosan tanulok a tapasztalatokból és boldogan üdvözlök minden változást, mert csak gazdagabb leszek általuk.