A ház, a tűz meg a néző

Aligha tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük: szerző beleírta magát a regényébe, méghozzá többféleképpen is. A naiv főszereplő, Gyalog György középkorú szociológus a rendszerváltás viharaiban próbálja magát az „eseményekhez” igazítani, csak hát hiányzik belőle a meggazdagodás tehetsége is, ambíciója is. A kor (máig tovább élő) felfogása szerint a kultúra „nem értékteremtő”, a humán értelmiségnek tehát coki! (Hacsak nem lett belőlük jókor államtitkár...)

A kor mértékegysége a pénz és a még több pénz, erkölcse a sintérmorállal elegyes képmutatás. Mellékesen felbukkan Nesztor Gyuri is, az írónak más műveiből ismert alteregója, s a vallomásos hang felidézi Nyerges lírai pályakezdését.

Gyalogék az átalakulás lázában (de ettől függetlenül) lakást cserélnek: az angyalföldi panelből egy belvárosiba, amely aztán – a hurráprivatizáció jegyében – társasházzá és egyben hideg polgárháborús helyszínné alakul, miközben hőseink elveszítik állásukat.

A kort aktuális, „színre bontott” sajtóhírek idézik: Nagy Imre temetésén a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke elénekeltette a tömeggel a Boldogasszony anyánkat. Röpirat közli: újjáalakult a Magyar Nyilaskeresztes Párt. Megjelent a Popó Magazin, és szárnyat bontott a Turul Népe választási szövetség. Haladunk.

Változik a nyelv. Míg korábban azt kérdezte az orvos, „hol fáj a hátunk”, a rendőr „befogjuk a pofánkat!” kiáltással egzecíroztatott, most az ország felmondta a többes szám első személy kollektivizmusát, kettéhasadt acsarogva. A Közakarat Egyesület bérdenunciálókat alkalmazott. „Sokan feltételezték, hogy az a rendszerváltás, ha az addigiak hülyéi helyére a mi hülyéink ülnek” – jelentette ki Furmann Imre, az MDF alelnöke.

A regény apokaliptikus befejezését már a kutyavonításból lehet sejteni. Az eb ugat, a karaván repül – cifrázhatnánk. De olvassák inkább maguk is. Minimum: a ráismerés öröméért.

(Nyerges András: Háztűznéző. Noran Libro.)

Erdélyi S. Gábor