A hajlék nélküli nem feltétlen hajléktalan - A nomádok földje 

Az idei év meglepetésfilmje egyértelműen az otthon nélkül maradt, lakókocsiban élő és utazó nő kálváriáját bemutató A nomádok földje, ami minden jel szerint el fogja vinni a legtöbb nagy díjat az Oscaron. És ezt nagyon is megérdemli. Kritika.

2021. április 20., 16:28

Szerző:

A néhány nap múlva lesz a járvány miatt szűk körű Oscar-gála, amelynek az egyik nagy esélyese a kínai-amerikai Chloé Zhao rendezése, A nomádok földje című filmet 6 kategóriában jelölték az arany szobrocskára. Korábban a BAFTA- és a Golden Globe-gálán is megkapta a legjobb rendezésnek és a legjobb filmnek járó díjat. Ez nem is meglepő, ugyanis a modern nomádok életét valóságosan bemutató film egyszerre fogalmaz meg rendkívül komoly kapitalizmus-kritikát, valamint gondolkodtatja el a társadalomtól elidegenülembereket, hogy biztosan jobb-e a magány és a véget nem érő utazás, mint a fűtött szoba és a kényelem.  

A film szerint 2011-ben valóságos szellemvárossá vált a Nevada államban található Empire városa, amelyet addig leginkább különböző gyárak, kisebb szolgáltatások és azok dolgozói népesítettek be. recesszió hatására azonban több hasonló elhagyatott iparváros alakult ki, ami sokaknak a megélhetés elvesztését jelentette., akik közül többen céltalanul kezdték el róni a környező területeket. 

  
Fotó: Searchlight Pictures
 

Napjainkban egyre többen játszanak el a természethez való visszatérés gondolatával, azonban közülük bizonyára kevesen gondolnak bele annak valódi következményeibe. Leginkább ezt akarja bemutatni A nomádok földje, amelynek legerősebb tényezője talán az, hogy a főszereplő, Frances McDormad és szó szerint “egy-két” mellékszereplő mellett minden egyes statiszta nomádként éli az életét, színészi tapasztalat nélkül. Tényleg. Nem véletlen tehát, hogy a megtekintés közben inkább van olyan érzésünk, mintha dokumentumfilmet néznénk, mint egy előre eltervezett alkotást. Ebben pedig szerepet játszik az is, hogy Chloé Zhao rendező nagyon ráérzett, hogy valódi és a fikciós történtek keveredése ebben a kontextusban mennyire helyénvaló. 

A főszereplő Fern a történet szerint az Empire nevű iparváros egyik utolsó lakója, aki előbb munkáját, majd pedig férjét is elveszti. Ezek hatására hamarosan otthontalanná válikholmijaitól pedig megválni kényszerül annak érdekében, hogy fedél kerüljön a feje fölé. Végül egy ütött-kopott lakóautóval vág neki a mindig fagyos északnak. Utazásai közben számos hasonló életű figurával találkozik, akiket megismerve újra elkezdi értékelni az élet apró örömeit.  

  
Fotó: Searchlight Pictures
 

"Nem hajléktalan vagyok, csak hajlék nélküli" - hangzik el a film egyik kulcsmondata, amelyből leszűrhetjük, Fern egyáltalán nem érzi magát páriának a társadalomban, egyszerűen nem vágyik vissza a hétköznapok zűrzavarába - ahogy az sokaknak elképzelhetetlen. A főszereplő jelleméhez hozzátartozik, hogy férje emlékét képtelen elengedni, önbecsülése pedig azt diktálja számára, hogy ne fogadja el testvére segítségét, így egy otthont cseréljen el a szabadság kiszámíthatatlanságára.  

Jessica Bruder azonos című regényén alapuló filmnek minden esélye megvan arra, hogy a főszereplőnek a második, a rendezőnek pedig az első Oscar-díját elhozza. Mégpedig egyáltalán nem jogtalanul: Frances McDormand a karaktere által átélt traumákat napi szinten valóban elszenvedő többi ember érzelemvilágát tudta úgy megfogni és átélni, hogy abból egy tényleg emberi alakítást hozzon ki. A színésznek márpedig ki kellett lépnie a komfortzónájából, ugyanis a jéghideg fagyban lakókocsiban dideregni, vagy épp egy vödörbe végezni a dolgát, nem lehetett egy kellemes élmény. A Zhao által nagyképernyőre adaptált mű tökéletesen találta meg a hangsúlyt abban, hogy bemutasson egy rendkívül elgondolkodtató társadalmi problémát, másfelől viszont, hogy érzékletesen mutasson be egy monodrámát.  

A rendkívül naturális, emberléptékű film valódi áttöréséhez azonban szükség volt Joshua James Richards szemkápráztató képeihez, amelyek nem csak filmként, még inkább dokumentum-, vagy természetfilmként is értékelhetővé tették az alkotást. A végeláthatatlan horizontok, a hófödte tájak bemutatása, és a gyönyörű színhasználat mind-mind a vezető operatőrt dicsérik, ami a film tempójával és annak aláfestő zenéjével (Ludovico Einaudi) katartikus élményt nyújt. 

 
 
Fotó: Searchlight Pictures
 

Zhao filmjében nincsenek nagy megfejtések, gondolkodás a multimilliárdos vállalatok által működtetett, dehumanizált termelési láncok morális aggályairól. A nomádok földje mindössze annyit akar megértetni az emberekkel, hogy nem kell a környezetednek megfelelni, végső soron mégis csak az lesz fontos, mi az, ami boldoggá tesz téged. Még ha az a legtöbbek számára őrültségnek is hangzik. 

A 2021-es díjátadó több szempontból is forradalmi lesz, ugyanis amellett, hogy a járvány miatt szűk körben tartják csak meg az eseményt, az is fontos pont, hogy korábban még sosem neveztek két ázsiai származású színészt a férfi főszereplő díjára. Idén Riz Ahmed (Sound of Metal) és Steven Yeun (Minari) versenghet majd ezért a címért. Chloé Zhao emellett rendezőként írhat majd történelmet, ugyanis előtte mindössze Kathryn Bigelow tudta elhódítani nőként a díjat, ázsiai nőként pedig még nem volt példa erre. A rendező következő munkája a Marvel Örökkeválók című film lesz.

Visszavett az állandó rohanásból Lovasi András, s élvezi a vidéki életet, az apaszerepet. A Kiscsillag, valamint a Kispál és a Borz frontembere vasárnap ünnepli 54. születésnapját.