Zenés káosz

A produkció műfaji meghatározása: „másfél órás zenés káosz”, és ennek maximálisan eleget is tesz. Valószínűleg a létrejöttében is volt némi káosz, mert a Városmajori Szabadtéri Színpad műsorfüzete még az egyik legtehetségesebb fiatal rendezőt, Tarnóczi Jakabot hirdeti, aki helyett Magács László állította színpadra a produkciót. Eredetileg Fran Palermót írták ki zeneszerzőként, őt Csorba Lóci, a Lóci Játszik nevű formáció frontembere váltotta. A főhős, a vérbeli angol úriember, Phileas Fogg a Vígszínház egyik sztárszínésze, Wundelich József lett volna, helyette a Víg másik művésze, Karácsonyi Zoltán áll a vártán. A produkció létrehozói között a Tripp meg a Vígszínház mellett a Marczibányi Téri Művelődési Központ is szerepelt, de a patinásan jó nevű intézmény kicserélődött Kult 2-re. Hogy kiket láthatunk Novák Eszter és Selmeczi György III. éves zenés színész osztályának hallgatói közül, azt „elfelejti” közölni a műsorfüzet. Nyilván a nyomdába adás után választották ki őket a feladatra.

Mindez nem vall túl elmélyült, kiegyensúlyozott, kellően hosszú próbafolyamatra. A honlapon közlik, hogy ez színházi előadás. A produkció elején azt mondják, hogy inkább koncert. Én pedig azt mondom, hogy leginkább afféle diákos egyveleg, sok energiával, nagy akarással, Bakó Gábor lendületes táncaival, a színészeket gyakran túlharsogó Lóci Játszik zenekarral, amúgy élvezetes dalokkal, de a felsrófolt hangerő miatt sokszor nem érthető dalszövegekkel. Divinyi Réka Verne ihlette prózai szövege vázlatosan végigszáguld a cselekményen. Magács László – videó vetítéssel is megtoldva – inkább tetszetős állóképeket rendez, mint valódi színpadi összeütközéseket. A táncok, a tömegjelenetek esetében válnak igazán mozgalmassá a szituációk. Némely dal előadásakor is élettel telik meg a színpad. Hirtling István viszont remekel: fanyar ábrázatú detektívje – aki egyre pofátlanabbul szaglászik – olyan, mintha a szakmája megszállottja lenne, de aztán kiderül, hogy inkább a pénz motiválja. Karácsonyi Mr. Fogg-ja tipikus, minden körülmények között elegáns angol úriember, aki csak fogadásból, virtusból hagyta el törzshelyét, megszokott klubját. Szántó Balázs az inasaként, hűséges „fegyverhordozójaként” tart ki mellette, segíti, de olykor a félelemtől reszket, mint a nyárfalevél.

Több mint három éve a Budapest Bábszínház, Gimesi Dóra elsőrangú adaptációjában, Kuthy Ágnes fantáziadús, humorral teli, kiérlelt rendezésében mutatta be Verne máig kultikusnak számító izgalmas, ismereteket is terjesztő, fantasztikumba hajló művének színpadi változatát, ami megmutatta azt is, milyen csodás ez a földgolyóbis, és mennyire naggyá nőhet, de el is törpülhet benne az ember. A mostani változat – melynek díszleteit, jelmezeit Ócskó-Kű Kata tervezte, és amibe Fekete Patrícia, Varga-Járó Sára, Illés Adrián, Krasznai Vilmos, Liber Ágoston, Tóth Dominik, Turi Péter színinövendékek beleadnak apait-anyait – kedves, jó ritmusú előadás, de nem szárnyal ötletek garmadájától, nem hat meg, és nem is gondolkoztat el.