Ultimátum: Vagy az aláírása lesz a papíron, vagy az agya
Vlagyimir Putyin, annektálva a Krímet, úgy viselkedett, mint egy keresztapa. Hírül adta Oroszországnak és a világnak: ezen a papíron vagy az ön aláírása lesz ott, vagy az agya. Ez a politika hatásosnak bizonyult, de azt nem lehet tudni, milyen hosszan. Ez az alapgondolata annak az elemzésnek, amelyet Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza alapító főszerkesztője írt a putyini politikáról.
Michnik szerint Putyin minapi beszédében azt mondta ki, amit gondol: hogy az ő rezsimje teljesen büntethetetlennek érzi magát, és azt csinál, amihez kedve van. A Krím csak az első lépés a hatalomról szőtt álmaiban. De nem mondott el mindent.
Beszédének minden bekezdésében rengeteg hazugság és manipuláció volt, de Putyin világról való gondolkodásának elmaradhatatlan összetevője a hazugság és a manipuláció. Üzenetének részletes elemzése időpocsékolás. Egy olyan hatalmas és ma olyannyira elmagányosodott Oroszország elnöke egyszerűen a világ többi részével szembeni konfrontáció ösvényére lépett. Partnereit tárgyalásra hívja, és azonnal közli, hogy azok „brutálisan, felelőtlenül és szakszerűtlenül” járnak el. Ebben van valami Dosztojevszkij „ördögének” szelleméből, mert egy olyan világot kreál, amely nem létezik és soha nem létezett.
Mi a közös Kosovóban, ahol az albánokat üldözték, a Krím lakóinak helyzetével, akiket soha senki nem üldözött? Mit jelent az a megvetés az ukrán kormány és a parlament felé; mit jelent az ukrán hatalom „fasiszta és antiszemita” beállítása? A krími tatárok nem hiszik el az ukrán fasiszta kormányról szóló mesét, mert emlékeznek a sztálini NKVD által népük ellen elkövetett tömeges, kegyetlen, gyilkos deportálásokra.
Putyin Oroszország történelmére hivatkozik, amit az egész világ az utóbbi háromszáz évben diszkriminált. Valóban, nehéz elképzelni fájdalmasabb részrehajlást, mint Nagy Katalin cárnő, Miklós cár vagy Sztálin, a nemzetek felszabadítója, a nagy nyelvész idejének megkülönböztetését.
Putyin azzal is ijesztgeti az oroszokat és az ukránokat, hogy „mi és ti, oroszok és ukránok, a közeli jövőben teljesen elveszíthetjük a Krímet”. Ugyanakkor nem tisztázza, kinek – talán megint a lengyeleknek és a litvánoknak – a foga fáj Szevasztopol meghódítására.
Putyinnak az a megállapítása, hogy „nem engedhetjük nyomorba dönteni” a Krím lakosait, szomorú mosolyra ad okot: ez egy Leonyid Brezsnyevtől való idézet, amikor 1968 augusztusában a csehszlovákiai intervenciót magyarázta.
„Szeretnénk – mondja Putyin –, ha Ukrajna erős, szuverén, önálló állam lenne” – ezek pedig Sztálin szavai Lengyelországról 1945-ben. Már nem is említem – megtették ezt orosz demokrata barátaim – Hitler szavait az Anschluss és Csehszlovákia megszállásának idejéből.
A történelem bezárta a kört. Ez az igazi vége a történetnek – a demokratikus értékeken és a piacgazdaságon alapuló kormányzásról szőtt álom történetének a világon. Ha a demokratikus világ nem érti meg, hogy már nincs helye annak, hogy hagyományosan higgyünk a diplomaták kompromisszumaiban, hogy megfelelően erős választ kell találnunk ahhoz, hogy Putyin birodalmi és bandita politikáját megállíthassuk, az események olyan logikus sora indul el, amelyre ma csak rettegve gondolhatunk. A banditizmust csak erővel állíthatjuk meg.
Elismeréssel és büszkeséggel gondolok a lengyel állam politikájára és a lengyel társadalom hozzáállására. A lengyel politika óvatossága és határozottsága nagyon magasra értékelendő. Mégis meg kell értenünk, hogy íme, az elmúlt négy évtized lengyel történelme legjobb negyedszázada végének a tanúi vagyunk. Megkezdődött a földrengések kora. Értékeljük azt, amit elértünk, és tanuljuk meg azt megőrizni.
Egyébként tudjuk, hogy a keresztapa rosszul végezte, semmi jobbat nem jósolok orosz plagizálójának sem – zárul Adam Michniknek, a Gazeta Wyborcza alapító főszerkesztőjének írása.
