Mágikus helyen állt a líbiai robbantásban megsérült magyar fotós, aki mellette volt, meghalt

Interjút adott a Népszavának Szabó Gergely fotós, aki még szeptember elején sérült meg Líbiában egy dróntámadásban, amelyet a nemzetközileg elismert kormány ellen harcoló Kalifa Haftar tábornok erői követtek el.

– Már tudok járni, szépen gyógyulnak a sebeim, az ujjamnak kezd egész ujj alakja lenni, és ha a fülemet is megműtik, még hallani is fogok. A robbanás után az első dolgom volt, hogy ellenőrizzem, megvan-e mindenem, a helyén vannak-e a végtagjaim. Azt egyből láttam, hogy az egyik hüvelykujjamnak egy repesz levitte egy részét. Egy másik repesz a fejemet találta el, de az szerencsére megállt a koponyám külső részén, „csak” a fülem bánta. A dobhártyám a jobb oldalon, amerre a robbanás történt, teljesen eltűnt, a másikon perforálódott. A lábamon és a hátamon egy-egy nagyjából 20 forintos érme nagyságú bemenetű, mély seb van. Plusz a felületi sérülések, és az egész testem beborító kisebb repeszek. Maradandó sérülésem nem lett – mondta a Népszavának a magyar fényképész.

Szabó Gergely szerint óriási szerencséje volt, hogy életben maradt. Ez annak köszönhető, hogy „mágikus helyen” állt. 

„Aki közvetlenül mellettem állt, ő meghalt. Az egyik parancsnok, aki egy távolabbi széken üldögélt, életben maradt, de úgy szétszedték a repeszek, hogy a kórházban úgy üvöltött, ahogy embert még nem hallottam.

Tőlem mindössze két méterre csapódott be a rakéta, de még a messzebb lévő vastag faltokot is kiszakította a detonáció. A szerencsém valószínűleg az volt, hogy a körülöttem lévők felfogták a robbanás erejét. A becsapódáskor nekem zuhantak, a földre estünk, szó szerint félbe szakadt holttestet kellett lelöknöm magamról.” 

Elméletileg biztonságos zónában tartózkodott, ott senki nem számított arra, hogy közéjük vágódik egy rakéta. Úgy érzi, hogy nincs poszt traumatikus szindrómája, jól alszik és már dolgozik.

Azt nem tudja, honnan indulhatott a hír, hogy elrabolták. Talán a hotelből, ahol lakott.