Sorsdöntő választás előtt áll Irán
A térség szempontjából is kulcsfontosságú, hogy pár hónapon belül sikerül-e helyreállítani a Donald Trump által 2018-ban felrúgott nukleáris megállapodást.
Az utóbbi hetekben súlyosabbá vált Irán és Izrael konfliktusa: a legutóbbi nagyobb összetűzés február végén történt, amikor felrobbant egy izraeli tulajdonban lévő teherhajó az Ománi-öbölben. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök napokkal később azt mondta, hogy a támadást irániak követték el. Netanjahu az izraeli közszolgálati médiában úgy fogalmazott: „Irán Izrael legnagyobb ellensége, és az egész térségben lesújtunk rá. Az irániaknak nem lesz atomfegyverük sem megállapodással, sem anélkül”. Az irániak azonban tagadták az izraeli miniszterelnök vádját. A teljes képhez hozzátartozik, több mint egy hete a The Wall Street Journal írt arról regionális amerikai tisztviselőkre hivatkozva, hogy Izrael is megtámadott iráni tankereket a Földközi-tengeren.
Arról, hogy mi húzódik a konfliktus látszólagos kiéleződésének hátterében, Sárközy Miklós iranistát, a Károli Gáspár Református Egyetem docensét kérdeztük.
Az iráni síita állam és a nyugati világ közötti konfliktus legutóbb tíz évvel ezelőtt éleződött ki, amikor Mahmud Ahmadinezsád, az ország akkori elnöke 2011-ben, szélsőséges, Izrael-ellenes kijelentéseket és politikai lépéseket tett. Az akkori elnök Izrael- és nyugatellenes politikája gazdasági válságba sodorta az országot: 2011 év elején hetente húsz százalékkal értékelődött le a helyi valuta. Sárközy Miklós azt mondta, a helyzet mentése érdekében az elnököt megkerülve az ország legfelsőbb vezetője, maga Ali Khámenei ajatollah kezdeményezett kapcsolatfelvételt az Egyesült Államokkal. Iránban ugyanis kettős hatalom van, az államelnöknek erős politikai, gazdasági hatalma és lobbiereje van, de az ország élén mégis a legfelsőbb vallási vezető, Ali Khamenei síita nagyajatollah áll.
2013-ban Iránban olyan mérsékelt államfőt választottak, aki mind a síita vallási vezetésnek, mind a Nyugat felé tájékozódó, reformista iráni középosztály igényeinek megfelelt. Hasszan Rouháni elnök egy hónappal a hivatalba lépése után telefonon beszélgetett Barack Obamával – több mint harminc év után ez volt az első ilyen magas szintű nyílt egyeztetés a két ország vezetői között. Rouháni – aki jelenleg épp második államfői ciklusa végén jár – Sárközy szerint egyetlen dolgot ígért hatalomba lépésekor. Azt, hogy tető alá hozza a iráni atomalku néven ismert megállapodást. A mérsékelt elnök ezt 2015-re meg is valósította. A megállapodás hat nagyhatalom, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország és Kína részvételével jött létre. Ez – kissé leegyszerűsítve – arról szólt, hogy Irán lemond dúsított uránkészleteinek 90 százalékáról, aláveti magát a nemzetközi ellenőrzésnek, és ezzel párhuzamosan a nyugati államok csökkentik az Iránra nehezedő gazdasági nyomást.
„A terv az volt, hogy Iránt cserébe visszaengedik a nemzetközi gazdasági életbe, és legitim szereplőként részben visszaengedik a közel-keleti mozgásterébe is. Rouháni úgy gondolta, hogy az ebből származó hatalmas pénzt és tőkét az iráni gazdaság újjáépítésére és az iráni lakosság életszínvonalának a javítására fogja költeni” – magyarázta Sárközy. – „2015 nyarától a nyugati tőke – főleg európai uniós országok ugrásra készen várták a nyitást, azaz hogy felosszák az utolsó szabad szénhidrogén mezőket” – fogalmazott a szakértő. Szerinte ez óriási üzlet lehetett volna mindkét félnek, német, amerikai, brit, francia, orosz, cégek álltak sorba Iránban. 2015 decemberében még Orbán Viktor is hatalmas delegáció kíséretében jelent meg Teheránban a keleti nyitás jegyében, ilyenre Sárközy szerint sem előtte, sem azóta nem volt példa.
A terveket az húzta keresztbe, hogy 2016 végén nem az nyert az amerikai elnökválasztáson, akire Irán számított. Donald Trump, az új elnök magáévá tette a szaúdi-izraeli álláspontot és Irán újbóli elszigetelése mellett kötelezte el magát. Ennek részeként lépett ki az iráni atomalkuból 2018 májusában.
„Onnantól fogva Trump lényegében megtiltotta a nyugati cégeknek az Iránnal való üzletelést” – fogalmazott Sárközy Miklós. Az iráni bankrendszerre és az olajexportra vonatkozó súlyos szankciókat 2018 novemberében állították vissza, s ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy aki iráni olajat vesz, annak amerikai szankciókkal kell szembenézni, és ezt még az olyan nagyhatalmak is megérezték a bőrükön, mint például Kína. Sárközy emlékeztetett, hogy a magyar állami olajipari cég, a MOL is ekkor vonult ki Iránból.
Aztóta azonban Joe Biden lett az Egyesült Államok elnöke, ez pedig inkább az enyhülés felé mutat. Az új amerikai adminisztráció minden jel szerint a Trump által még 2018 májusában egyoldalúan felrúgott úgynevezett iráni atomalku (JCPOA – Joint Comprehensive Plan of Action) helyreállítását szorgalmazza.
Irán és a térség stabilitása szempontjából kulcsfontosságú, hogy az USA-nak és az iráni vezetésnek sikerül-e megállapodnia a következő négy hónapban a szakértő szerint. Júniusban ugyanis újra elnökválasztás lesz az országban, és ennek komoly tétje van. A választás kimenetelétől függően a jelenlegi mérsékelt vezetés helyett akár újra konzervatív vagy radikális elnöke is lehet az országnak. Sárközy szerint, ha sikerülne tető alá hozni a megállapodást, akkor az a jelenlegi vezetés győzelmét jelentené, és van esély rá, hogy újra a nyugati világ felé nyitott vezetése legyen a síita államnak. Ha azonban ez valamiért nem sikerül, az újra Irán elszigetelődéséhez vezethet. A szakértő szerint ugyanakkor korántsem mindenkinek érdeke, hogy Irán mérsékelt vezetőt válasszon.
A Közel-Keleten ma két nagy hatalmi tömb alakítja az erőviszonyokat. Izrael tavaly kötött békemegállapodást az Egyesült Arab Emirátusokkal, és körvonalazódik egy diplomáciai megegyezés Szaúd-Arábiával is. Sárközy szerint velük szemben áll most Irán, bizonyos kérdésekben Törökországgal szövetségben. A konfliktus egyik jelentős részét képezi, hogy ki ellenőrzi a Perzsa-öböl vízi útvonalait, különös tekintettel az öbölt az Indiai óceánnal összekötő Hormuzi-szorosra, itt bonyolódik ugyanis a világ olajkereskedelmi forgalmának közel kilencven százaléka.
Az általános vélekedés szerint Irán komoly veszélyt jelent Izrael államra, Sárközy Miklós szerint azonban ennél valamivel árnyaltabb a kép. Bár Irán verbálisan gyakran fenyegeti a zsidó államot, nem is ismeri el Izrael állam létét, valamint támogatja a gázai csoportokat, ám ezzel együtt a 2013 óta hatalmon lévő vezetés apró, de jelentős gesztusokat is gyakorolt. Rouháni ideje alatt zsidó iskolát nyitottak Iránban a meglevő zsidó iskolák pedig több állami támogatást kaptak. Az elnök elrendelte, hogy a zsidó vallási ünnepnapok legyenek iskolai tanítási szünnapok a zsidó gyerekek számára. Rouhani elnöklete alatt 2014-ben továbbá felavatták az irak-iráni háború iráni zsidó mártírjainak emlékművét is. Ezek a példák valóban jelentős gesztusokat jeleznek az Iránban élő harmincezres zsidó kisebbség számára – mondta a szakértő. Paradox módon most mégis, mintha az lenne az izraeli kormány érdeke, hogy ne állítsák vissza az Iránra vonatkozó nukleáris megállapodást. Ebben az esetben ugyanis a nyugattal való megegyezés folyamata lelassulhat vagy meg is állhat, és Iránt továbbra is fenyegető erőként lehet bemutatni, ami elterelheti a figyelmet a Közel-Kelet más súlyos problémáiról.
(Kiemelt kép: Kelet-Azerbajdzsánból származó résztvevők hallgatják Iránban Ali Khamenei legfelsőbb vezető videókonferenciáját Teheránban, 2021. február 17-én. Fotó: EPA/Iráni Legfelsőbb Vezető Hivatala)
