Reagálhatott volna máshogy Izrael a Hamász terrorakciójára?
Ezt a kérdést vitatta meg online konferencián Yaakov Amidror, az IDF nyugalmazott vezérőrnagya, Izrael korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója, Claude Moniquet, a brüsszeli Európai Stratégiai Hírszerző és Információs Központ (ESISC) alapítója és elnöke, illetve Jérôme Pellistrand tábornok, a francia National Defense Review főszerkesztője az Európa Izraeli Sajtószövetség (EIPA) és Európai Zsidó Szövetség (EJA) szervezésében.
Kezdésként Amidror vezérőrnagy összefoglalta, hogy Izrael célja a Hamász terrorszervezetet megszüntetése és hogy teljesen elzárja magát a Gázai övezettől, ugyanakkor a civil palesztin áldozatok számát minimalizálni szeretnék. Azt, hogy meddig fog elhúzódni a háború, nem tudja megjósolni, néhány héttől akár hat hónapig is eltarthat. Hozzátette, hogy nagyszámú tartalékos katona vonható be a konfliktusba, illetve az Egyesült Államok Izrael mellett áll. „Amerika támogat, és nem csak szavakkal” – emelte ki Amidror.
A konferencia legégetőbb kérdése természetesen az volt, hogy adhat-e más választ Izrael a Hamász terrorakciójára azon kívül, hogy lerohanják a Gázai övezetet?
Amidror szerint elméletben igen, a térség erőforrásoktól való elvágása Gáza összeomlását eredményezné, azonban a gyakorlatban ez az erkölcsi felsőbbrendűség elveszítését jelentené, amelyet Izrael nem engedhet meg magának. Claude Moniquet is egyetért vele, szerinte az látszik, hogy a korábbi mérsékelt próbálkozások nem voltak eredményesek a Hamász ellen, ezért Izraelnek nem volt más választása az október 7-ei akció után. Pellistrandi azzal egészítette ki, hogy az elhurcolt túszok árnyalják a helyzetet, de szerinte sem maradhat következmények nélkül egy ehhez hasonló támadás.
Izrael korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója úgy gondolja, a Hamász a kétszázötven tússzal akarja megakadályozni Izraelt abban, hogy támadást indítsanak a Gázai övezet ellen, azonban állítása szerint az átfogó képet tekintve ez nem fogja megállítani Izraelt, azonban amint megtudnak valamit hollétükről, mindent megtesznek azért, hogy biztonságba helyezzék őket. Azonban a hosszú távú cél az, hogy megszüntessék a Hamászt, mint szervezetet – beleértve a Gázán kívül tartózkodó vezetőket is, az ő semlegesítésükön dolgozik a hírszerzés – illetve Izrael és Gáza határának elválasztása, ennek érdekében a terület pár száz méteres szakaszát a senkiföldjévé kiáltanák ki, ezzel biztosítanák a teljes elszigetelődést. Azt tagadta, hogy Gáza annexiójóra készülnének, azonban konkrét terveik még nincsenek a kivitelezésre. A vezérőrnagy szerint ezzel akkor foglalkoznak, a lezárult a konfliktus.
Az izraeli hadsereg állapotát tekintve Amidror bizakodó: „erősek vagyunk Északon és Délen is.” Elmondta, hogy hatalmas tartalékos csapatuk van, és 2011 óta nagyon sokat fejlődtek, a Vaskupolán kívül mindent lecseréltek. Az IDF elbír a Hamásszal és a Hezbollah-val egyszerre, bár megsemmisíteni nem tudják egyszerre mindkét szervezetet. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy
a jelenlegi háború nem jelent egzisztenciális veszélyt Izraelre, még akkor sem, ha Irán is belépne – ebben pedig Moniquet és Pellistrand is egyetért.
Amidror szerint három szinten vívják jelenleg a harcot. Egyrészt Izrael biztonságának szavatolása érdekében, másrészt az is fontos kérdés, hogy mi lesz a háború után. Ugyanakkor erkölcsi vetülete is van a helyzetnek: meglátásában a primitív, barbár világ harca zajlik a modern világgal, ez emberi értékekkel. Szerinte Izrael ennek a kapujában áll, geopolitikai szempontból pedig az IDF kezében van most minden – ha sikerrel járnak, az azt az üzenetet közvetíti a világ számára, hogy Amerika szövetségesei sikeresek, ez pedig visszaüthet Oroszországra és Kínára is.
Mit szól ehhez a világ?
Oroszország számára a palesztin-izraeli konfliktus leginkább Amerikáról szól, ezért ők azon dolgoznak, hogy Iránt belelökjék a konfliktusba, mivel az Egyesült Államok erőforrásainak Izrael és Ukrajna közötti megoszlását is jelentené.
Az látszik, hogy az Egyesült Államok azon dolgozik, hogy Iránt távol tartsa a palesztin-izraeli konfliktustól, a vezérőrnagy szerint mindössze a Hamász finanszírozásában van szerepe, és azt is hozzáteszi, hogy szerinte Irán tudja, hogy Izraelnek lenne ötlete, hogyan támadja Iránt, ezért nem kockáztatnák a háborúba való belépést.
A konfliktus ugyanakkor nem marad teljes egészében a Közel-Keleten. Az utóbbi időben felerősödtek az antiszemita hangok a világban, Európában is több terrorcselekmény történt. Moniquet emlékeztetett a francia késelésre és a brüsszeli merényletre is. Szerinte egyre több terrorcselekményre kell számítanunk mindkét fél részéről. Úgy gondolja, a veszély annál nagyobb, minél jobban beleavatkoznak az európai országok vezetései a háborúba, ezért sem valószínű a nyílt, katonai szerepvállalás tőlük, azonban szimbolikusan, és hírszerzési támogatásra vélhetően számíthat Izrael.
De mi lesz a gázai civil lakossággal?
A résztvevők egyetértettek abban, hogy menekültek kérdése nagyon szenzitív jelenleg Európában, ezért nem valószínű, hogy az országok ezrével-tízezrével fogadnának be palesztin civileket, ahogy a Közel-Keleti országokban sem sietnek a megmentésükre. Egyiptom, Jordánia és a szomszédos országok attól tartanak, a menekültek beengedésével a konfliktus is átterjedne.
(Kiemelt kép: Füst száll Gáza felett 2023. október 7-én, az izraeli légicsapások után. Fotó: MAHMUD HAMS / AFP)