Egyre több magyar választja a nyugdíjas-Kánaánt az olcsóbb és minőségibb élet reményében

Egyre több magyar nyugdíjas hagyja el az országot, és telepedik le végleg Spanyolországban. Már saját Facebook csoportjuk is van több mint 17 ezer taggal: Spanyolországi nyugdíjas élet – nem csak nyugdíjasoknak néven. A Szeretlek Magyarország a Spanyolroszágban újrakezdő magyar nyugdíjasokat arról kérdezte, milyen tapasztalattal gazdagodtak, mióta kint élnek.

Próbaút, döntés, kiköltözés – így ma a nyugdíjas pár

A jogi területről nyugdíjba vonult riportalany nem bánta meg, hogy párjával elhagyták az országot. Olyan helyet kerestek, ahol meleg van, de sokféle zöldség és gyümölcs elérhető. Hathatós kutatómunka után döntöttek Spanyolország mellett, majd a kiszemelt régiót bejárták egy hónap alatt.

„Egy hónap alatt megtapasztaltuk, hogyan fogunk megélni, mennyiből, és nagyjából milyenek itt az emberek. Kész tervvel tértünk haza” – mondja a ma már spanyol apartmanját üzemelteti. 

„Amikor hazamentünk, eladtuk a párom ingatlanát, és abból vettünk itt egy kétszintes házat. Mivel otthon nyugdíj mellett is mindketten dolgoztunk, tudtuk, hogyha kijövünk, akkor a munkaviszonyunk megszűnik. Ráadásul nem is olyan munkakörben dolgoztunk, amit külföldön folytatni lehetett. Ezért eldöntöttük, hogy minden pénzünket egy itteni, saját, 2 apartmanos házban fektetjük. Az emeleten mi lakunk, a földszintet kiadjuk nyaralóknak, hogy legyen egy pici bevételünk” – meséli az első lépéseket Pusztai Rozi. Már két éve élnek kint.

A nyelvtudás kevésbé fontos, az viszont igen, hogy körülnézzen az ember ott, ahol élni szeretne

„Mindenkinek ajánlom és mindig elmondom, hogy nagyon fontos dolog körülnézni. 60 pluszosok vagyunk, egy élet munkáját szeretnénk kihozni ide, ezt nem lehet úgy, hogy fogom magam, és elköltözök Spanyolországba. A csoportomban ezt mindig mindenhol leírom, hogy tudd meg, hova hozod el az életedet. Utazz oda, nézz körül és kérdezz, ne az internetről tájékozódj, hanem leellenőrzött emberekkel kezdj tárgyalni” – hívja fel a figyelmet. S hogy hogyan boldogult nyelvtudás nélkül, arra is megvan a válasza:

„Bárhová megyek, mindenhol mosolyognak, szóba állnak velem, pedig látszik, hogy nem vagyok spanyol.  A vadidegen ember a parkba megállít beszélgetni, vagy ha a közértben megpróbálsz kérni valamit, már segít, már mosolyog, együttműködik veled. Én így tanultam meg a vásárlást, az árakat, meg a számokat: a piacon és a közétben is simán elboldogulok. A spanyol szomszédok is odafigyelnek, nagyon kedvesek, mert mi egy nyaralóterületen, a La Marina-n lakunk. Sok külföldi él itt, ami szerencse, mert mindenki beszél angolul, németül vagy franciául.”

Olcsóbb az élet, mint itthon

Pusztai Rozi azt mondja, 10-15 százalékkal olcsóbban élnek, mint annak előtte Magyarországon. A piacon olcsó a zöldség és a gyümölcs. A villany, a biztosítás a házra és az autóra, az internet, plusz az éves adó a két lakásra nagyjából 250-300 euró (98-117 ezer forint). Ez a havi rezsink. A megélhetésre, magunknak mindenre havonta maximum 1000 eurót (körülbelül 392 ezer forintot) költünk. Azt mondja, a magyarországi árakhoz képest jobban jönnek ki, sokat kirándulnak és futja étteremre is.

Kulturált az egészségügy

Pusztai Roziék ma már a nyugdíjukat is spanyol bankszámlára kapják, és azt is elintézték a magyar TB jogosultság alapján, hogy a spanyol rendszerbe is bekerüljenek. Azt mondják, nagyon kulturált az egészségügyi rendszer, azonnal megkapták az orvostól a papírokat a gyógyszerekhez és az ellátásokhoz, amire szükségük van. Mivel nyugdíjasok, mind a két országban érvényes a TB jogosultságuk. 

 És hogy ezen felül mi számít? „Nagyon fontos a nyugalom, a béke, a mosolygás, a megélhetési könnyebbség, és a lehetőség arra, hogy itt jöhetsz-mehetsz, mert nagyon változatos az ország” – mondja Pusztai Rozi.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Shutterstock)