Gripen – business as usual?

A főszereplő

A JAS-39 – ismertebb nevén: Gripen – vadász-, támadó- és felderítő harci repülőgép. Kifejlesztését a svéd kormánynak csak igen kevés parlamenti többséggel (6 vokssal) sikerült elindítania 1982 nyarán. Nemcsak minden idők legnagyobb svéd ipari projektje ez, de a legvitatottabb is. A Gripen-fejlesztés évekig tartott, miközben a svédek nagy része nem látta értelmét, hogy méregdrága harci gépekre költsék adókoronáik milliárdjait.

Egyedül nem megy

Az első Gripent '87-ben a Wallenberg-konszern ellenőrzése alatt álló Saab Aerosystems saját linköpingi repterén mutatta be a sajtónak. Ugyanott 1989 februárjában leszállás közben átpördült és darabokra hullott egy gép – kompjuterhiba miatt. Ez volt az első, de nem az utolsó szerencsétlenség a Gripenek történetében. '92-ben sikertelenül zárult a Saab tárgyalása Finnországgal: az amerikai konkurencia elvitte a hatalmas megrendelést a svédek elől. Ez történt Lengyelország, s Ausztria esetében is. Majd újabb Gripen-baleset 1993-ban: egy stockholmi nyári fesztivál légiparádéján lezuhant egy gép, a pilóta katapultált.

A Gripen első tíz éve vesszőfutást jelentett a Saabnak s persze a svéd kormánynak is: a sajtó és az adófizetők állandó kritikája komoly nyomást gyakorolt a politikusokra, hogy függesszék föl a gépprojektet. Ez nemcsak nemzetközi presztízsveszteséget jelentett volna, de 15 ezer munkahely megszűnését is, amit a gazdasági mélyrepülésből éppen kilábaló ország aligha viselt volna el könnyedén.

A kilencvenes évek közepén a kelet-európai országok NATO-csatlakozása új helyzetet teremtett a hadigéppiacon: lendületbe hozta a Saab stratégáit is. Úgy tűnt: egy gépeladás külföldre – leginkább európai országba – megnyithatná az utat számos, a haderejét modernizálni óhajtó vagy kényszerülő állam kormánya felé.

S színre lép a BAE

A Gripen sorozatos sikertelensége miatt megtépázott Saabnak '95-ben támadt az ötlete: együttműködésre lép a világ legnagyobb, bár vitatott múltú fegyverkereskedő cégével, a British Aerospace-szel (ma: BAE Systems). A Saab-BAE Gripen AB, illetve később Gripen International egyetlen célja az volt, hogy a Jas-39-eseket nemzetközi piacra dobják.

A BAE ellen már korábban is sajtótámadás indult, vizsgálatot is folytatott náluk a brit gazdasági bűnözés hivatala (SFO). A Szaúd-Arábiával, Chilével és Dél-Afrikával kötött kétes üzleteik korrupciós botrányának hullámai elérték Blair kormányát is. A több tízezer lefoglalt iratból akkoriban kiderült, hogy a BAE "ügynökei" kettős csatornán át jutottak díjazáshoz: a hivatalos szerződések "szolidabb" összegei mellett - titkos megállapodásokkal - akár több tízmilliós jutalékokra is számíthattak a sikeres eladások után. Az ily módon kifizetett pénzek a BAE Virgin-szigeteken bejegyzett leányvállalatain és a Bahamákon, Panamában, Svájcban található bankokon keresztül érkeztek meg az "ügynökök" cégeinek számláira.

Amikor a BAE egyre kínosabb helyzetbe került, 1997 táján egy genfi címen bejegyzett álcég irodáiban helyezte el a többládányi ügynöki szerződést, iratot. Köztük azokat, amelyek a Gripenek kelet-európai eladásainak hátteréről szóltak. A BEA azt hitte: így "megóvhatja" a dokumentumokat az SFO és az újságírók kutató pillantásaitól. Ez azonban nem egészen sikerült. A Guardian és az SVT (svéd köztelevízió) oknyomozó riporterei közösen derítettek fényt a kelet-európai Gripen-üzletek hátterére.

Gróf Mensdorff, a színpadmester

A svéd főügyész Prága vonatkozásában tett vizsgálatának lezárását követően napvilágot látott jelentés, igazolni látszott a svéd tényfeltáró riporterek által bemutatottakat – miszerint: BAE csehországi kampányfőnöke, Steve Mead irodát tartott fenn Prágában, hogy személyesen szerezzen információkat a cseh politikusok álláspontjáról a Gripent illetően.

1999 novemberében Lars Göran Fasthtal, a Saab exportigazgatójával közösen szignálták azokat a szerződéseket, amelyek értelmében a remek helyi kapcsolatokkal rendelkező Alfons Mensdorff-Pouilly gróf, Richard Hava és Otto Jelinek kaptak megbízást, hogy a Gripen International helyi ügynökeiként segédkezzenek az üzletet tető alá hozásában.

A cseh Gripen-üzlet megkötését követően Mensdorff-Pouilly bécsi számláján 540 millió, Haváén 400 millió svéd korona landolt a BAE – mint az a szerződésben áll – "szokásos” tranzakciói végén. A Gripen-üzletet eldöntő parlamenti szavazáskor pedig több képviselőnek tettek egymillió svéd koronás ajánlatot, a megfelelő gomb megnyomásáért.

A Saab mindvégig határozottan visszautasított minden, korrupció lehetőségére irányuló kérdést. A svéd oknyomozó team kamerái előtt Johan Lehander, a Gripen International igazgatója tagadta a prágai üzlet titkos jutalékainak kifizetését. A magyar kormánnyal kötött üzlettel kapcsolatban pedig kijelentette: komolytalan minden feltételezés milliós jutalékért szerződtetett ügynökökről, hiszen a svéd és a magyar kormány közötti megállapodásról van szó.

"szép" Szabó, a táncos-komikus

Betekintve a BAE titkos genfi irodájából megszerzett dokumentumokba, azt állapíthatjuk meg, hogy: Alfons Mensdorff-Pouilly összesen 600 millió svéd korona jutalékot könyvelhetett el magának 2002 márciusában, miután befejezte „küldetését” – alig három hónappal az után, hogy Szabó János és Björn von Sydow honvédelmi miniszter szignálta a magyar Gripen-szerződést.

A BAE-dokumentumok kétséget kizáróan bizonyítják: kenőpénzek korrupciós csatornákon történt csorgatása, 2001.augusztusa és 2005.decembere között, biztosra vehető Magyarország esetében is.

Ezért van der Kwast érdeklődése, 2007.szeptemberétől, a magyar vonalra fókuszált. Az államügyész korábban is leszögezte: ”Mensdorff magyar kapcsolatairól már régebben tudomást szereztünk. De akkor még nem volt elég információnk, hogy egy ügyészi vizsgálatot elindíthassunk. Ám a svéd televízió dokumentumai által nyilvánosságra került új információk alapján, úgy döntöttem: érdemes továbbmenni a Mensdorff-szálon Magyarország felé.”

Etienne Kiss-Borlase, és más vendégjátékosok

Van der Kwast főügyész, a svéd rendőrség egyik bűnügyi- és gazdasági nyomózójának bevonásával, kihallgatott tucatnyi Saab-csúcsvezetőt is. E vallomásokat, a nyomozás teljes anyagának összefüggésébe helyezve, arra a megállapításra jutott, hogy a topmenedzserek nem mondtak igazat. Ezért néhány hónap elteltével ismételten kérdések sorát tette fel, többek között, Åke Svenssonnak, a Saab, illetve Johan Lehandernek, a cég leányvállalata, a Gripen International, vezérigazgatójának.

Van der Kwast úrnak jó oka volt minderre, ugyanis – egyebek mellett – számottevő bizonyító erejű írásos dokumentumhoz jutott a BAE fegyverkereskedelmi üzleteit kísérő korrupciós tevékenységgel kapcsolatban, már évek óta vizsgálatot folytató brit SFO jóvoltából.

Ennek a globális kereskedelmi hálózatnak egyik vonalát képezik a Mensdorff személyével összefonódó cseh és magyar ügyletek, a Gripen gépek beszerzése körül.

Maria Schnebli ügyész személyében – kivételesen – Svájc is hajlandóságot mutatott a kenőpénzek, genfi bankok, illetve ott bejegyzet ál-cégek közreműkődésével történt, mozgatása körülményeinek kivizsgálására. Ugyanis a Saab-BAE üzleteket révbe segítő "hivatalos“ ügynökökkel kötött szerződésekben, illetve kifizetési bizonylatokon 1999 óta szereplő Red Diamond nevű cég mellett más off-shore vállalatok közreműködésére is fény derült: így a Genfben bejegyzett Velurex International SA esetében is, melynek igazgatója egy bizonyos Etienne Kiss-Borlase.

Coda

A magyar főügyész, továbbra sem látja értelmét a magyar szál vizsgálata elrendelésének. A történtek, mintha nem érnék el az ingerküszöbét. Korrupciós ügyekben illetékes magyar főügyész pedig nincs. Vajon miért?