Bizonytalannak látják az euró jövőjét

Az Ifop közvélemény-kutató legutóbbi felmérésének tanúsága szerint az egységes európai fizetőeszköz jövője erősen aggasztja a franciákat, s elég szkeptikusak a kilátásokat illetően. 52 százalék meggyőződése szerint a gyorsan eszkalálódó euróövezeti adósságválság nyomán már a közeljövőben két eurózóna jön létre, a Németország körül kialakuló övezetnek erős valutája lesz, a déli államoknak be kell majd érniük egy gyengébb euróval. A válaszadók 41 százaléka a jelenlegi formájában már csak néhány évet jósol a közös európai pénznek, s csak 33 bízik abban, hogy az euróövezet szakadás nélkül képes túlélni a jelenlegi válságot.

Az euró perspektíváinak megítélése nem független a válaszadók politikai irányultságától: a legoptimistábbak a jobboldali konzervatív UMP kormánypárt szimpatizánsai, közülük mindössze 32 százalék számol azzal, hogy néhány év múlva már nem euróval fog fízetni, velük szemben a szélsőjobboldali Nemzeti Front szavazóinak elsöprő többsége (72 százalék) biztosra veszi, sőt kívánatosnak tekinti az európai valuta eltűnését.

Adósbesorolás, gazdasági szuverenitás, áldozatvállalás

Franciaország tripla A besorolásának kérdése élesen megosztja a társadalmat. 45 százalék vélekedése szerint a legjobb (AAA) adósminősítést Franciaország legalább tavaszig képes megőrizni, 43 százalék nem bízik ebben a lehetőségben, 12 százalék nem foglal állást a kérdésben. Az optimisták valamivel többen vannak a kormánypárti oldalon (63 százalék), míg a baloldalon a többség (52 százalék) a leminősítés lehetőségével számol.

Az adósságválság és az eurózónához való viszonyulás kérdésben viszonylag nagy egyetértés mutatkozik: 61 százalék szükségesnek ítéli az eurózóna egyben tartását, még azon az áron is, hogy a költségvetési politika Brüsszel hatáskörébe kerül. Figyelemre méltó, hogy az euróövezet megmentésének a legidősebbek körében van a legszélesebb tábora (a 65 éven felüliek 78 százaléka), pedig ez a korosztály az euró bevezetése idején távolról sem lelkesedett az új valutáért. A 35-49 éves korosztály kevésbé elkötelezett, 50 százalékuk híve az euróövezet megőrzésének. A szélsőbaloldalhoz és a Nemzeti Fronthoz húzó franciák túlnyomó többsége ellenzi, hogy Párizs ellenőrzési jogot biztosítson költségvetési politikája felett az Uniónak, a kormánypárt, a centrista MoDem és a Szocialista Párt szavazói viszont hajlandók megadni ezt az árat a válság megoldása fejében.

Az euróválság megoldását célzó tennivalók megítélése két viszonylag azonos nagyságú táborra osztja a francia társadalmat : az egyik oldal (51 százalék) a jövő évre bejelentett két megszorító csomag mellé további terheket is kész lenne tolerálni a közös európai valuta megmentése érdekében, a másik oldal (49 százalék) ellenez minden további megszorítást. Az áldozatvállalás kérdésében szociológiai és politikai választóvonalak mentén csoportosíthatók a válaszadók: a jobbmódúak és idősebbek hajlandók újabb erőfeszítéseket tenni, a középkorúak és a hátrányos helyzetű rétegek képviselői bizonytalanok vagy elutasítóak. A konzervatív jobboldal (UMP) és a jobbközép szimpatizánsai a válságkezelés elkerülhetetlen velejárójának tekintik a további áldozatvállalást mind az euró, mind a legjobb francia adósminősítés oltárán, míg a szocialisták szavazói az euróért igen, de a tripla A besorolásért nem szívesen vállalnának újabb terheket.

Új európai szerződés készül

A francia közvélemény jelenlegi megosztottsága egyes elemzők véleménye szerint erősen emlékeztet az uniós alkotmány elutasítását eredményező 2005-ös népszavazás előtti helyzetre. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ma egy gyors megoldásokat igénylő, kiélezett válság körülményei között zajlik a vita az euróövezet jövőjéről, s ebben a vitában az uniós építkezés és az eladósodottság problémája összekapcsolódik.

Nicolas Sarkozy elnök december 1-jén Toulonban tartott beszédében közölte, hogy Franciaország egy új európai szerződést készít elő Németországgal. A kormánypárt ötezer tagjának jelenlétében utalt arra, hogy kész elfogadni a szigorúbb költségvetési politikáról szóló német javaslatot, akár azt is, hogy az Európai Bizottság ellenőrzési jogkörrel rendelkezzen a nemzeti költségvetések felett, de cserébe nagyobb szolidaritást kér az eurózónán belül.