A kínai kapcsolat - Kambodzsa vergődése

A sok éven át volt király és államelnök nevét viselő Szihanukvil Kambodzsa déli részén, a Thai-öböl partján fekszik. Aki hallott róla, feltehetően annyit, hogy kellemes üdülőhely, európainak olcsó szállodák, éttermek, nők. A hajón érkezőt viszont elijeszti, ami elé tárul. A város kopott kikötője mögött, a dombos tájon kísértetváros. Sokemeletes épületek, iroda- és lakóházak garmadája magasodik befejezetlenül. Az út, amelyen a városba jutunk, földesnek is nehezen nevezhető, a busz lépésben birkózik a méteres kátyúkkal. Út, utca, járda egybefolyik, összekötő elemnek legfeljebb a hulladékrakások tekinthetők, amelyek hol vékonyabb, hol vaskosabb halmokban övezik a rögtönzött boltok, rozoga faházak keretezte utat.

2020. április 20., 18:00

Szerző:

Buddhista templomot keresünk fel.

A gazdagon aranyozott épületegyüttes impozáns. Közelebbről megtekinteni, akárcsak fényképezni is nehéz, mert itt sem lehet lépni a mindenütt málló-bűzlő hulladéktól. Arrogánsan kéregetnek a majmok, szelíden a látogatókat körülrajzó sovány, elhanyagolt gyerekek. Az öböl másik oldalán valóban vannak remek szállodák, míg ezen az oldalon látható az ország igazi, riasztó, elszomorító arca. Iskolába látogatunk. A helyszín döngölt padlójú, az eső ellen tetővel védett kalyiba a semmiben. Osztatlan az iskola, egyetlen tanítónő foglalkozik a 6–12 éves kicsikkel. Azokból rengeteg van, a kambodzsai családban átlag öt gyermek születik. A látogatók kínálják a kicsiket az útra vitt kekszekkel, italokkal, azok szinte lecsapnak az enni-inni valóra. Oktatójuk nagyon köszöni a pénzadományokat, azokból tudnak majd tanszereket venni a gyerekeknek, mondja. A kép szívszorító. Helyi kalauzunk, Thim a katolikus misszió segítségével tanult meg angolul Thaiföldön, mert azon százezrek egyik volt, akik a vörös khmerek rémuralma elől a déli, szomszéd országba menekültek.

Nem volt egyszerű, emlékezik, hiszen honfitársaik hátulról tüzeltek rájuk, szemből a thai határőrség próbálta őket fegyverrel feltartóztatni. Mindenesetre büszke arra, hogy hazája kezd talpra állni. A kérdésre, miért a mindent elborító szenny, hulladék, ijesztő a válasz: a vörös khmerek szinte minden műveltebb embert kiirtottak. Maradtak a parasztok – és nincs senki, aki megtanítaná őket a kulturáltabb életre. Egyébként sem Szihanukvilben, sem másutt nem gyűjtik a szemetet, ilyesmire nincs pénz. Kivétel persze az üdülőnegyed.

Thim megoldja a kísértetváros rejtélyét is. A félbehagyott házakat kínai cégek építették, hiszen Szihanukvilt új Makaónak tervezték, ahová kaszinók hoznak majd sok látogatót és rengeteg pénzt. Amikor azonban kiderült, hogy a helyi hatóságok nem mennek bele a szerencsejáték teljes kínai ellenőrzésébe, a pekingi menedzserek és a kínai építőmunkások összepakoltak. A rengeteg épületváz rájuk emlékeztet.

Sokat megélt már ez a szerencsétlen ország. Az amerikaiak a vietnámi háború idején titokban másfél éven át brutálisan bombázták a Vietkong erőit a semleges Kambodzsában, pusztítva a lakosságot. Ennek is köszönhették sikerüket a Pol Pot vezette vörös khmerek, akiknek négy éven át tartott rémuralma aztán milliók életébe került, és az ország gazdasági, pénzügyi összeomlásához vezetett. 1979 januárjában buktatta meg rendszerüket a vietnámi hadsereg. Ugyanaz, amely a hetvenes években még támogatta Pol Pot vöröseit az Amerika-barát Lon Nol rendszer elleni harcában. A tömeggyilkos végül viszonylag olcsón megúszta. Háziőrizetben tölthette életfogytiglani büntetését, 1998-ban halt meg.

Kambodzsát a vörös terrort követően az ENSZ, a Nyugat sok milliárdos segélyeivel állították talpra. Kék sisakosok polgári szakértők több mint húszezres gárdája dolgozott ott, és volt remény, hogy megszülethet a térség első demokráciája. Az elbukott kísérletre már csak az emlékeztet, hogy a dollár máig a fő fizetőeszköz – ha helyi valutában fizetünk, minden tíz százalékkal többe kerül.

Lehet, hogy a dollár helyét majd átveszi a jüan. Kína 2013 és 2017 között 5,3 milliárd dollárt ruházott be Kambodzsában, többet mint amennyit az ország saját kormánya. Az elszegényedett állam a szomszédos nagyhatalom egyik legfontosabb partnere az úgynevezett új selyemút kialakításában, a kínai befolyás térségbeli kiterjesztésében. Sőt: mind több a jele annak, hogy partner lehet katonailag is. Dara Szakornál egy kínai cég 99 évre bérbe vette a tengerpart húsz százalékát, az flottatámaszpontul szolgálhat. Koh Kongnál 45 ezer hektár, részben tengerparti területet adott bérbe a kormány a kínai Union Development Groupnak, hogy az luxusüdülőhelyet építhessen golfpályával. Hozzá repülőteret is, de a légi felvételeken feltűnt: annak a kifutója sokkal hosszabb, mint amekkorára egy polgári reptérnek szüksége lehet.

Abban, hogy a dolgok így alakulnak, a kulcsszereplő a vörös khmerek egykori harcosa, Hun Szen. Rangja khmer nyelven: „lord miniszterelnök és a Fegyveres Erők legfelső vezetője”. Az 56 éves politikus a világ legrégebben hivatalban lévő kormányfője. Amikor 1985-ben a kormány élére került, a világ legfiatalabb miniszterelnöke volt, és egyúttal a kormányzó Néppárt elnöke is, amely a legutóbbi, 2018-as választáson a parlament valamennyi helyét megnyerte – nemigen lévén ellenzék. Erről Hun Szen már régen és hatékonyan gondoskodik: emberi jogi aktivisták, ellenzéki politikusok ezreit kínozták, tették már el láb alól. Általában következmény nélkül, miként büntetlen marad az igen széles körű korrupció is. Hun Szen töretlenül szilárd pozícója persze nem lehetne ilyen stabil a masszív kínai támogatás nélkül.

„Hadd kérdezzem meg azoktól, akik túl szoros kínai kapcsolatokkal vádolnak: mit kínál nekünk a Nyugat sértegetéseken, a szankciókkal való fenyegetéseken túl?” – tette fel a kérdést a diktátor-kormányelnök a The New York Timesnak adott interjúban. Valóban: az EU azzal fenyeget, hogy felfüggeszti a kambodzsai áruk vámmentességét, mivel „az országban súlyosan és rendszeresen megsértik az alapvető emberi és munkavállalói jogokat, különös tekintettel a politikai jogokra, a gyülekezési, a vélemény- és az egyesülési szabadságra”. Kérdés, mit érhet el az ilyen, idén várható brüsszeli döntés. Aligha hozna szabadságot, de tönkretehetné az ország textiliparát. Kambodzsa évente sok millió euró értékben exportál az unióba, az embargóra rámehet több százezer munkahely – egy olyan országban, ahol a havi átlagjövedelem átszámítva negyvenezer forint, de a lakosság negyede napi egy eurónál kevesebből él.

Egyébként kormányzatunk Hun Szen rendszerével szívélyes kapcsolatokat ápol, a kambodzsai kormányfő az elmúlt években nem is egyszer járt Magyarországon. Tavaly találkozott Orbán Viktorral, és megállapodtak, hogy 2021-ben, a diplomáciai kapcsolatok felvételének 65. évfordulóján Kambodzsa képviseletet nyit Budapesten, a phnompeni magyar követséget pedig nagyköveti szintre emelik. Ősszel Áder János járt Kambodzsa fővárosában, és segélyhitelprogramot ígért az infrastrukturális gondok enyhítésére.