Vércseppek az ösvényen

A nyolcéves Éva már hazafelé tartott a boltból, amikor szembe találta magát azzal a mintás trapéznadrágos férfivel, akivel már odafelé is találkozott az erdőben. A mecseki gyerekgyilkost öt hónappal a nyolcéves kislány megölése után fogták el, miután élettársa ittasan feldobta. Az utolsó olyan magyarországi kivégzett története, akit Baranya megyében elkövetett bűncselekményért akasztottak fel. A 168 Óra hetilap bűnügyi sorozatából ajánljuk. 

2022. június 15., 16:22

Szerző:

Egy zacskós tej, öt kifli, három zsemle, egy fél literes szörp és felvágott. Az anyukája által a papírra felírt gyulai kolbász és turista szalámi nem volt kapható a Tettye téri élelmiszer boltban. Miután maradt még pénze, Maci csokoládét és egy kis üveges Pepsit is vásárolt. Mindent az egyik szatyorba pakolt, ahová a barna színű pénztárcát is a visszajáróval. Ott volt vele az előző napon az iskolában kapott cicafejes, kézre húzható bábfigurája is. 1974. május 10. péntek van, és az Ágoston téri általános iskolában igazgatói szünet miatt nincsen tanítás. A másodikos kislányt, a család egyetlen gyerekét ezért is küldte el anyja egyedül a házuktól gyalog körülbelül húsz percnyi távolságra lévő boltba. Meiszterics Éva a vásárlás után rögtön hazafelé indult ugyanazon a kanyargós erdei ösvényen, amelyen lefelé is jött. Még az odaúton találkozott egy vékony testalkatú, lila, fekete és rózsaszín mintás trapéznadrágot és meggyszínű pulóvert viselő, kék munkáskabátban álldogáló, barna hajú férfivel. Nem ismerték egymást, ezért a gyerek szó nélkül sétált tovább a tér irányába.

„Ezen a környéken azóta is az az egyetlen bolt, pedig Évikét majdnem ötven éve ölte meg ez az Oszi. Ezeken az erdei utakon akkoriban sem mászkáltak többen, látja, most sincsen errefelé senki, pedig hétvége van és csodás tavaszi idő. Emlékszem, kislányként egyszer én is találkoztam egy furcsa férfivel. Ezen a padon feküdt itt, de szerencsére aludt. Olyan halkan lépkedtem el mellette, ahogyan tudtam, nem is ébredt fel.” Ezt már a hetvenes éveiben járó Anna mondja, miközben Éva negyvennyolc évvel ezelőtti útvonalán ereszkedünk lefelé az erdőn keresztül a Tettye téri kisbolt irányába. Anna a Felsőgyükési úton lakik, ott, ahol M.-ék is éltek a hetvenes években, és ahonnan a kislány indult bevásárolni. A család a történtek után elköltözött Pécsről, a telek azóta üresen áll, már a ház maradványait sem látni a gaztól. Volt a közelben egy szilvafa, ami alatt a kislány nagyon szeretett üldögélni. Hiába sétálunk el egy kis kitérővel arrafelé, a fát már kivágták. Annával aztán egy apró tisztáson a kőkereszthez érünk. Errefelé találkozott azzal a bizonyos lila, fekete és rózsaszín mintás trapéznadrágos férfivel egy másik asszony, aki Éva után nem sokkal ugyancsak a tér felé tartott a kislányával. Később, már a bűntetőügy első számú tanújaként ő adott személyleírást a férfiről, akiről azt mondta, láthatólag céltalanul lődörgött a keresztnél. H.-né ekkor sajnos még nem tudta, hogy azt az embert Nyéki Oszkárnak hívják, pedig mint kiderült, unokatestvérek voltak. A kapcsolatot viszont sosem tartották, ezért nem ismerhették fel egymást. Ilyesmi vajon melyik krimiírónak jutna az eszébe? Ha tudják, kicsoda a másik, Nyéki Oszkár valószínűleg nem várja meg, amíg Éva visszafelé jön az ösvényen. Valószínűleg nem kockáztatta volna meg, hogy arrafelé, amerre saját rokona jött vele szembe, megtámadjon egy kislányt. Azonban egészen máshogyan történt, Nyéki megvárta, amíg a nő kicsit eltávolodik a gyerekével az erdei úton, aztán ő is megindult. H.-né és lánya lefelé menet a vásárlásból hazafelé igyekvő Évával is találkoztak. Ismerték egymást, váltottak is néhány szót, mert majdnem szomszédok voltak a Gyükésen. Nyéki Oszkárt leszámítva ők látták utoljára élve a nyolcéves gyereket, aki a boltban vett kiflikből már itt majszolgatott és a csokoládét is megkóstolta. Körülbelül negyven-ötven méterre lehettek egymástól, amikor Nyéki a kőbánya környékén észrevette. Akislány egyenesen az ő irányába tartott az úton. Miután odafelé találkoztak az ösvényen, Nyéki letett arról a szándékáról, hogy aznap végre meztelen kislány testében gyönyörködhessen. Aztán amikor a kereszt környékén mászkált fel-alá, eszébe jutott, hogy ha a gyereknél szatyor volt, akkor biztosan bevásárolni ment a Tettye térre, vagyis ugyanerre kell majd jönnie visszafelé is. Ekkor újra izgalomba jött. Éva pedig közeledett. A férfi számításai beigazolódtak. 

Nyéki Oszkár 1951-ben született a Pest megyei Isaszegen. Bányász apja alkoholista volt, verte nagyobbik fiát, Oszi ezért inkább anyás volt. Egyes rendőrségi források szerint az apa szexuálisan zaklatta gyerekét, ami Nyéki későbbi bűnözői karrierjét és a hasonló típusú szexuális motivációjú elkövetők életútját ismerve egyáltalán nem lenne meglepő. Ennek azonban az ítéletben semmi nyoma, márpedig, ha ez az információ felmerült volna a nyomozás során, kizárt, hogy nem említik meg a vádlott személyi körülményeinek bemutatásánál. Az viszont biztos, hogy a rossz tanuló, csavargó, szüleit meglopó Oszkárnak tizennégy évesen homoszexuális kapcsolata volt azzal a bolgárkertésszel, akinél dolgozott. Ezeket az együttléteket a főnöke kezdeményezte és minden aktus után ötven forintot fizetett a srácnak, aki időközben már annyira kezelhetetlenné vált, hogy a család inkább a távoli Baranya megyébe – Komlóra, majd onnan Pécsre – költözött. Az Uránváros miatt ekkoriban sokféle ember próbált meg új életet kezdeni arrafelé. A tinédzser Nyéki ugyanott folytatta, lopás miatt felfüggesztett szabadságvesztés, majd jöhetett az aszódi javítóintézet. Onnan megszökött, és a több napos bujkálás alatt elfagyott a bal lába, ami miatt három lábujját amputálni kellett, ezért később nem is sorozták be katonának. Mivel a szökések, csavargások, lopások tovább folytatódtak, 1969-ben már letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Egy évvel később, a szabadulása után Pécsre ment vissza a szüleihez, több helyen is dolgozott segédmunkásként, de pár nap múlva minden munkahelyét otthagyta és ment csavarogni. Megismerkedett Ernával, akivel tagjai lettek egy galerinek. Oszkárt hamarosan újra letartóztatták, és ekkor már majdnem öt évet sóztak rá. 1974 januárjában szabadult a sopronkőhidai fegyházból, ahol több rabtársával is homoszexuális kapcsolata volt. Szabadulása után megint Pécsre költözött az anyjához és öccséhez. Apjuk ekkor már nem élt. Nem sokkal később odacuccolt egy férjes, de külön élő, egygyermekes nőhöz, akivel még a Tettyén történtek idején is együtt voltak. A húszas évei elején járó, de többszörösen büntetett előéletű Nyéki ekkor már rendszeresen ivott, pár korsó sör, némi kevert és konyak volt a „napi menü”. Vagy dolgozott vagy nem, de amikor volt munkája, nem jött rá panasz, tisztelettudó, de zárkózott figurának ismerték. 

Az őt később vizsgáló elmeorvosszakértők biszexuálisként, perverzként jellemezték. Barátnői szerint valami nem stimmelt vele, fura dolgokat kért az ágyban. Erről ő maga azt vallotta, hogy nem sokkal a Tettyén történtek előtt kezdett el 10-12 éves lányokra gondolni, ekkor jelentek meg a fejében a pedofíliás fantázia-képek. Arra gondolt, hogy „kislányt fog szerezni”, akit leüt, levetkőztet és szexuálisan bántalmaz.

A kőkeresztnél történtek előtti nap reggelén bement a munkahelyére, ahol a raktárvezető adott neki párszáz forintot, hogy az összeget fizesse be egy TÜZÉP telepen. Útnak is indult, de úgy döntött, hogy a pénzből inkább inni fog. Féldeci Hubertus után beült a Kossuth moziba egy mesefilmre, ami a fantáziáit tekintve már önmagában is hátborzongató, hiszen valószínűleg ösztönösen kereste a gyerekek társaságát. Aztán itt-ott sörözgetett, majd összefutott egy orvos ismerősével, akiről tudta, hogy meleg. Az éjszakát ennél a férfinél töltötte az orvosi rendelőben. Oszkárnak ez a fajta szexuális kalandozás akkor már kevés volt. Korán reggel ébredt fel, megmosakodott, felvette a lila trapézgatyát, a meggyszínű pulóvert és a kék munkás kabátot, ivott egy deci vörösbort, majd egy reklámszatyrot szorongatva – amiben az iratai voltak – elindult. Miközben egy kocsmában lehúzott két sört és egy féldeci kevertet, úgy döntött, hogy felmegy a Mecseken lévő vidámparkba, vagy a Tettye környékére. Az járt a fejében, hogy ha találkozik egy, a fantáziáiban szereplő kislánnyal, bokrok közé vonszolja és megteszi, amire már annyiszor gondolt. A Tettyét és környékét jól ismerte, mert a bűntársaival korábban sokat kódorogtak arrafelé. Az is beugrott neki, hogy a Gyükési szőlőkben többen laknak, és úgy rémlett, hogy arrafelé kislányokat is látott már gyalogszerrel közlekedni. Megivott még egy sört és vett magának két kis üveges Pepsit. Felment a Tettyére és letáborozott egy padra. Megitta az egyik kólát, evett a magával hozott maradék kolbászból és kenyérből. 

Éva szülei aznap körülbelül reggel hatkor keltek fel és mivel a családfő délutáni műszakban dolgozott, délelőtt a szőlővel akart foglalkozni. Élettársa az állatokat etette, de mivel az asszony is be akart segíteni a szőlőben, a nő úgy döntött, hogy egyedül küldi el reggeliért a lányt. Éva többször volt már szülei nélkül a boltban. Ilyenkor az anyja vagy elsétált vele egy darabon, vagy elé ment. Nyolc óra körül, két szatyorral és az anyjától kapott pénztárcában lévő 54 forinttal a kezében elindult. Az út oda-vissza általában körülbelül 40-45 percig tartott, ez attól függött, mekkora volt a sor a kisboltban.

Nyéki Oszkár egy olyan helyen található padon ült, ahonnan jól beláthatta az akkori kőbánya felett húzódó bokros szakaszt, a Tornyos villa környékét. Miközben nézelődött, észrevette, hogy a térre vezető kanyargós ösvényen pont egy olyan kislány sétál lefelé, mint amilyenről ő álmodozik. Ekkor elindult úgy, hogy keresztezzék egymás útját. Ezután találkoztak először, majd jött H.-né a kislányával. Ugorjunk az időben oda, amikor Oszkár a kőbánya környékén ismét megpillantotta a vele egyenesen szembe jövő, hazafelé tartó kislányt.

Amikor elmentek volna egymás mellett, egy szó nélkül átkarolta Éva nyakát és megpróbálta berántani a bokrok közé. A gyerek azonban ellenállt, mire támadója ököllel négyszer-ötször az arcába csapott. A hatalmas ütésektől vérezni kezdett, de állva maradt és menekülni próbált. Nyéki előkapta a kabátja zsebéből az egyik pepsis üveget és többször nagy erővel fejbe vágta. Éva még ekkor sem esett el. A férfi megragadta a törékeny testet és elkezdte lefelé vonszolni az úton. Az életért folyó küzdelem közben becsúsztak egy apróbb szakadékba és eltűntek az ösvényről. A két szatyor a csapás mellett maradt. A zacskós tej kifolyt. A kislány segítségért kiáltozott. Oszkár ezekben a pillanatokban hozta meg azt a döntést, hogy megöli, mert ha nem teszi, a gyerek személyleírást fog adni róla és akkor neki vége van. Felkapta a lány szatyrából kigurult kólásüveget és újabb ütéseket mért a fejére. Ezután megragadta a vállát és a fejét többször a köves talajba verte. Az ekkor már szinte élettelen test láttán sem múlt el a nemi izgalom. Ujjával a kislány nemi szervébe nyúlt, de közben nem tett le korábbi fantáziájáról sem, ezért egy nyugodtabb helyre vonszolta áldozatát. A mostani tettyei kutyafuttató feletti sziklás rész közelében egy kiálló szikrapárkányra fektette az öntudatlan gyereket. Ekkor azonban elmúlt nála a vágy. Otthagyta áldozatát és eltűnt az erdőben. Meiszterics Éva rövidesen meghalt. 

Mivel a kislány kilencig sem ért haza, anyja elindult az úton, de hiába ment egészen a Tettye térig, nem találkoztak. Először arra gondolt, hogy Éva talán egy másik ösvényen ment visszafelé és elkerülték egymást. Mivel otthon sem találta, újra elindult és ekkor már belépett a boltba érdeklődni, ahol megtudta, hogy lánya már régen elment. Az asszony arra gondolt, hogy talán valamelyik környékbeli játszótéren van, de nem találta. Újra hazaérve férje közölte, hogy a gyerek sehol. A családfő ekkor két kutyájukkal nekivágott az erdőnek, és azon a bizonyos helyen megtalálta a két szatyrot. Mivel mindkettőn vérfoltokat látott, értesítette a rendőrséget. A helyszínre érkező kutatócsoportnak tehát ezek a szatyrok voltak a kiindulási pont. Vércseppek voltak a gyalogúton és megtalálták az egyik kólásüveget is, amely szintén véres volt. Éva 50-60 méterrel arrébb fekvő holttestét dél körül fedezték fel azon a szinte lehetetlen helyen, ahol Nyéki Oszkár hagyta. Ezt a fás, bokros, köves részt ma sem könnyű megközelíteni. A holttest félig lemeztelenített helyzetben volt, a sérülésekből azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a gyereket megölték. Az nem volt világos, mi késztethette az elkövetőt, hogy áldozatát ennyivel távolabb vigye a sokkal rejtettebb, bozótosabb területről, ahol megtámadta, ráadásul a viszonylag járt Irma úton kellett átvonszolnia a testet, hogy oda vigye, ahol végül hagyta. Kriminalisztikai szakkifejezéssel élve kettős helyszín volt ez, hiszen máshol történt a támadás, mint ahol végül a holttestet megtalálták. A halál oka többszörös koponyacsont törés és agyroncsolódás volt.

Mint ahogyan a mecseki gyermekgyilkosságról esettanulmányt jegyző Bencze Lajos r. alezredes is kiemelte, a nemcsak Pécsett, hanem országszerte nagy felháborodást kiváltó bűntény olyan jellegű volt, amellyel a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság addigi gyakorlata során még nem került szembe. Á nyomozás szervezése közben a szakirodalmat is átnézték, de még csak hasonló bűncselekményt sem találtak, amelyből esetleg orientálódhattak volna. Több hét telt el, mire nagyjából kialakult, hogy kik lehettek a környéken a történtek idején. H.-né már az első napon jelentkezett, de mivel nem tudta, hogy unokatestvérével találkozott a keresztnél, értelemszerűen nem tudott nevet mondani. A rendőrségen út-idő grafikonon ábrázolták, hogy a gyilkosság idején hányan tartózkodhattak a környéken. 

Bár a kislányt nem erőszakolták meg, a holttest vizsgálata alapján egyértelmű volt, hogy szexuális motivációjú gyilkosság történt, ezért ebben az irányban kellett nyomozni. 1962-ig visszamenőleg ellenőrizték az ilyen jellegű bűncselekmények miatt felelősségre vont személyeket, a prostituáltakat, a homoszexuálisokat, a börtönből szabadultakat és a nyilvántartott veszélyes bűnözőket. Még az akkoriban „bubucoknak” nevezett, a szerelmespárok után leskelődőket is beszámoltatták. 

Miután Nyéki Oszkár otthagyta a sziklán áldozatát, úgy igyekezett minél messzebbre kerülni a helyszíntől, hogy a járt utakat elkerülje. Ennek ellenére menekülés közben a pécsi Tv-torony közelében majdnem elütötte egy URH-s rendőrautó, de amikor felszólították, hogy álljon meg, eltűnt. Komló irányába tartott, miközben észrevette, hogy véres a ruhája, ezért megmosakodott egy pataknál. Az erdőben éjszakázott, és mivel tartott tőle, hogy megtalálják, eltörte a nála lévő másik kólásüveget, hogy ha felfedezik a rejtekhelyét, felvághassa az ereit. Csak két nappal a gyilkosság után, sárosan, nyakán és kezén összekarmolászva tért haza az élettársához, akinek azt hazudta, hogy azért bujkált napokig, mert ellopta a munkahelyén rábízott pénzt. Ezt az összeget egyébként másnap aztán visszafizette, miután Tibor, az öccse kisegítette. Szakállt növesztett, majd elköltözött élettársától, és újra összejött azzal az Ernával, akivel korábban már volt közük egymáshoz. Öccsével együtt ezekben a hónapokban az Erna által elkövetett lopások alkalmával szerzett tárgyak eladásával foglalkozott.

A nyomozás három hónap elteltével holtpontra jutott, de egyébként is ez az a kritikus időszak, ami után már nagyon nehéz elkövetőt produkálni. Ezt már Fenyvesi Csaba, a Pécsi Tudományegyetem professzora mondja a 168 Órának. Fenyvesi korábban közel egy évtizedig dolgozott bűnügyi vonalon a megyei főkapitányságon, és anyaggyűjtésem közben sokat segített az egykori helyszínek, valamint az érintettek megtalálásában. Amikor valaki embert öl és a gyilkosság felderítetlen marad, az idő elteltével abban lehet bízni, hogy a tettes elmondja valakinek, aki aztán – talán mert közben megromlik a kapcsolatuk – továbbadja az információt. Ez lett végül Nyéki Oszkár veszte is.

Nyéki Oszkár a helyszínen megmutatja, hogyan vonszolta a kislányt Fotó: Biró Gábor/Magyar Rendőr, 1975

Augusztus végén, már akkoriban, amikor megfeneklett a nyomozás, elmondta párjának, hogy ő annak a kislánynak a gyilkosa, akiről az újságok is írtak, de ezután kölcsönösen ígéretet tettek egymásnak, hogy ha Erna nem dobja őt fel, ő cserébe nem fogja többet bántani. A nő egy hónappal később ittasan aztán két ismerősének is elárulta a titkot. A második ilyen esetnél maga Nyéki is ott volt, és hallotta is azt a bizonyos beszélgetést. Ekkor pánikba eshetett, és mielőbb szerette volna hazavinni Ernát, de ennek egy utcai dulakodás lett a vége kettejük között. A nő ekkor berohant egy étterembe, ahol a konyhában előadta, hogy üldözik, mert tudja, ki követte el a gyermekgyilkosságot. Nyéki kereste a vendéglőben, de a személyzet szerencsére elrejtette a nőt. Ezután tartottak házkutatást Oszkárnál, ahol megtalálták a kérdéses napon viselt ruháit. Vért ugyan ekkor már nem lehetett az anyagból kimutatni, de azt igen, hogy a kislány ruháján olyan elemi szálak vannak, mint amilyenből Nyéki nadrágjának mintás anyaga készült. Nyéki Oszkárt csaknem öt hónappal a bűntett után, 1974. október 3-án elfogták és őrizetbe vették, majd négy nappal később beismerte, hogy ö ölte meg M. Évát. 

Mint kiderült, hiába ellenőrizték korábban a veszélyes bűnözőket, Oszkár piti tolvajként ebben a nyilvántartásban nem szerepelt, de nem volt ott a börtönben szabadultak névsorában sem, pedig az év januárjában jött ki Sopronkőhidáról. Ezek miatt szexuális beállítottságáról sem tudtak semmit, így a nyomozás gyakorlatilag légüres térben mozgott. A neve ennek ellenére már egy hónappal a gyilkosság után felmerült, miután öccsét a Tettyén igazoltatták, de Tibor a testvérének is alibit igazolt május 10-ére. Nyéki vallomásából az is kiderült, hogy egy, a közelükben lakó kislányt ki is szemelt már magának, de pont azért nem mert hozzányúlni, mert félt a lebukástól. A szexuális jellegű gyermekgyilkosságok egyébként általában nem úgy indulnak, hogy a támadó ölni akar. Úgy tűnik, a lebukás veszélyével már csak az erőszakoskodás közben számolnak, és ritka, de sajnos nem példa nélküli, hogy rendkívül kegyetlenül ölnek, szinte megsemmisítik áldozatukat. Nyéki a vallomásában azzal próbált meg védekezni, hogy ha a gyerek nem ellenkezik, életben marad.

A Baranya megyei Főügyészség különösen kegyetlen módon, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat. Ezek olyan minősítő körülmények voltak, hogy az akkori Büntető Törvénykönyv szerint csak a halálbüntetés jöhetett szóba. Feltéve, ha Nyéki Oszkár beszámítható, de ezzel kapcsolatban az elmeorvosszakértői vizsgálatok során nem merült fel kétség. Mint ahogyan arra vonatkozóan sem, hogy a vádlott követte el a gyilkosságot. Nyéki a helyszínen egy babával részletesen megmutatta és elmagyarázta, merre járt és mit hogyan csinált. Olyan információkat osztott meg, amelyeket csak a tettes tudhatott.

A kereszt Fotó: Dulai Péter

„Az emberölés társadalomra veszélyessége általában kiemelkedő jellegű. Konkrét esetben ezt növeli, hogy a vádlott cselekményét nemi ösztöne által indíttatva ártatlan gyermeklány sérelmére követte el. (...) A konkrét társadalmi veszélyességet fokozza az is, hogy Baranya megyében az utóbbi években a súlyosan minősülő emberölések gyakorisága növekedett” – olvasható az elsőfokú ítélet indoklásában, miután a vádlottat 1975. január 15-én a váddal egyező minősítéssel halálra ítélte a Pécsi Megyei Bíróság. A nagy érdeklődésre való tekintettel a tárgyalást a Ságvári Művelődési Házban tartották meg. Nem túlzás azt mondani, hogy a nyilvános eseményen „fél Pécs” ott volt. A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletére alig márciusig kellett várni, itt már csak az volt a kérdés, hogy az előre kiterveltséget is megállapítják-e. Ez a vádlott élete szempontjából tulajdonképpen már mindegy lett volna, de ez az újabb súlyosító körülmény végül nem is állt meg Egeli László, a tanács elnöke előtt, mert semmi sem utalt arra, hogy Nyéki eleve azért ment fel Tettyére, hogy öljön.

Nyéki Oszkárt 24 évesen, 1975. április 29-én hajnalban akasztották fel a Budapesti Fegyház és Börtönben. Ő az utolsó olyan elítélt, akit Baranya megyében elkövetett bűncselekmény miatt végeztek ki. 

Éva édesanyjának már az elsőfokú tárgyaláson sem kellett megjelenni tanúként, mert három hónapos veszélyeztetett terhes volt. Úgy tudom, aztán két gyermeke is született.

Ha érdeklik hasonló bűncselekmények, látogasson el a szerző Facebook-oldalára.

(A cikk megírásához a Budapest Főváros Levéltárában őrzött vonatkozó bűnügyi iratokat, a Belügyi Szemlében 1975-ben megjelent „Szexuális indítékú emberölés nyomozásának taktikája" című tanulmányt és a Magyar Rendőrben megjelent korabeli cikkeket használtam fel forrásként. Nagy segítségemre voltak a Fenyvesi Csabával és az Annával folytatott beszélgetések.)

(Kiemelt kép: Tükör, 1975)

Magyar Péter, a Tisza Párt alelnöke és EP-listavezetője közzétette annak a szavazásnak a végeredményét, amelyen eldőlt, hogy kik és milyen sorrendben szerepelnek majd a párt listáján.

Tegyünk világos vállalást: amíg nemzeti kormány áll az ország élén, Magyarország nem lép be az orosz-ukrán háborúba senkinek az oldalán. De ha nem a Fidesz és a KDNP, ha nem a nemzeti erők kezében lenne a kormány, Magyarország már nyakig benne lenne a háborúban - közölte Orbán Viktor miniszterelnök pénteken, a Fidesz-KDNP európai parlamenti választási kampányindító rendezvényén a Millenárison.

Sikeres megállapodást követően adásvételi szerződést írt alá a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Talentis Group Zrt., amelynek értelmében a zárási feltételek sikeres teljesülése esetén 100 százalékos tulajdonosa lesz Magyarország piacvezető kiskereskedelmi babaáruházláncának, a Brendon Holding Kft.-nek - közölte a Mészáros Csoport pénteken.