Új Hunnia

A vallástörténész-politikai elemző jelenleg biztonságpolitikai kutatásokat végez az USA-ban. Az amerikai nemzetbiztonsági jelentések szerint a jövőnket fenyegető egyik komoly veszély a jobboldali radikalizmus felerősödése. Az elemzőt a hazai szélsőséges társadalmi jelenségekről kérdezte SÁNDOR ZSUZSANNA.

Egy tízfokú skálán hogyan értékelné a hazai radikalizmus veszélyességét?

A radikalizmust nehéz mérni, mivel sokféle tényezőtől függ. Külső körülményektől, például a gazdasági világválság alakulásától, vagy attól is, hogy a kirekesztő eszmékkel szemben mennyire erős a „közegellenállás” az adott országban. A szélsőségesek akkor is veszélyesek, ha nincsenek többségben. Csoportjaik szervezettek, erőszakosak, és transzcendens küldetéstudatuk van. Tényleges számuknál jóval nagyobb a politikai befolyásuk. A Jobbik EP-választási sikere egyértelműen jelzi: ezeket a tendenciákat sokkal komolyabban kellene venni. A demokrácia alapjait fenyegetik.

Ám a honi politikusok és értelmiségiek inkább bagatellizálják a helyzetet. Azt hangoztatják, nálunk sincs nagyobb baj, mint Nyugat-Európában, ahol szintén megerősödtek a radikális pártok.

Csakhogy az itteni és a nyugati radikalizálódás között alapvető különbségek vannak. Nagy-Britanniában, Franciaországban a szélsőséges csoportok elszigeteltebbek, nincs „átjárásuk” a vezető jobboldali pártok és holdudvaruk felé. Nyugati mértékadó konzervatív lapokban nem jelenhetnek meg olyan gyűlölködő írások, mint a Magyar Hírlapban. A hazai szélsőjobbot nagymértékben jellemezi a rasszizmus, antiszemitizmus, homofóbia.

A holland radikális párt korábbi vezetője bevallottan homoszexuális volt. És főleg a bevándorlók ellen léptek fel. A magyar radikalizmus inkább fasisztoid vonásokat hordoz.

A Jobbiknak és a hozzá tartozó köröknek félkatonai alakulataik vannak, saját szubkultúrájuk, szakrális rendezvényeik. A szélsőjobb voltaképp külön államot szervez magának?

Ezt mindig is nyíltan hirdették, csak senki nem vette komolyan. A Budaházy és Toroczkai által elindított Hunnia mozgalom célja egy alternatív állam létrehozása az államon belül. Az „új Hunnia” aztán önálló politikai entitássá alakulna. Diktatórikus rezsim lenne, ahol a hatalom saját morális elvei alapján dönthetne állampolgárai sorsáról. De hangsúlyoznám: a radikális csoportoknak többnyire kallódó, kapaszkodókat kereső fiatalok a tagjai, akik nincsenek tisztában azzal, milyen politikai célokra használják őket.

A Jobbik elnöke, Vona Gábor is civil mozgalmat szervez: máris több száz „nemzeti egyletet” alakítottak. A szélsőjobb számára miért ilyen fontosak a civilek?

Tipikus radikális jelenség a hálózatépítés. Apró „sejtek” révén hatékonyan tudnak mozgósítani, tudják kontrollálni a helyi közösségeket.
A Hamasz vagy a Muszlin Testvériség is „hálózatfejlesztéssel” kezdte, és karitatív munkával nyerte el az emberek bizalmát. Oktatási és szociális feladatokat is vállaltak. A Hezbollah saját egészségügyi rendszert tartott fenn, ápolókkal, orvosokkal.

Furcsa egybeesés: a Jobbik EP-választási sikerét többek között a Magyar Orvosok Szövetségének köszönte meg.

A Jobbik sok tekintetben az iszlám radikálisok mintájára működik. A párt uniós képviselője, Morvai Krisztina március 15-én arra szólította fel híveit: úgy harcoljanak, mint a Hamasz és a Hezbollah. Terrorszervezeteket állított példaképnek.

Arra utal: politikai terrorizmus bontakozik ki nálunk?

Mindenesetre Budaházyt ezzel a váddal tartóztatták le. A hatóságok állítása szerint a Magyarok Nyilai is sejtszerű szervezet: az egyes személyek csak saját feladataikat ismerik, a többiek tevékenységét nem feltétlenül. Így nem árulhatják el őket. A rendőrségnek egyelőre nem is sikerült a teljes hálózatot felderítenie. Azt sem tudjuk, meddig érnek el a szálak. Vona a letartóztatás előtt kötött megállapodást Budaházyékkal. A szélsőséges körök között komoly átfedések vannak.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete együttműködési szövetséget kötött a Jobbikkal. Hasonló eset máshol is előfordult már?

Tudomásom szerint nem. Nyugat-Európában elképzelhetetlen, hogy rendőrszakszervezet bármilyen párttal szövetségre lépjen. Példátlan az is, hogy egy rendőr alezredes rendszeresen bűncselekményekkel vádolja feletteseit, és továbbra is maradhat az állományban. A radikalizmus társadalmi elfogadottságát tovább növeli, ha az emberek azt látják: ilyen eszméket akár rendőri szervezetek is képviselhetnek. Mindez a szélsőségekkel szembeni, lelki gátak lerombolódásához vezethet.

A lelkiismeret ápolása az egyházak feladata is. Ők is felelősek a radikalizmus terjedéséért?

Bizonyos egyházi körök sajnos igen. Papok áldották meg a Magyar Gárda zászlaját, és ifj. Hegedűs Lóránt is máig lelkésze egyházának.
A Jobbik legfőbb EP-kampányrendezvényét a kecskeméti piarista gimnáziumban tartották. Az is nonszensz, hogy legfelsőbb egyházi szinten folyhat diskurzus egy antiszemita püspök, Prohászka Ottokár boldoggá avatásáról. Vagy említhetem azt is, amikor a budakeszi egyházi középiskola igazgatója SS-egyenruhában pózolt. Majd a katolikus egyház félhivatalos lapja, az Új Ember védelmébe vette a „kivételesen tehetséges” pedagógust.

A Jobbik jelmondata ellen – „A magyarok nem lesznek palesztinok a saját hazájukban” – sem tiltakoztak a keresztény vezetők. A radikalizmus akár hasznot is hozhat nekik: a jobboldali pártok között verseny indulhat az egyházak kegyeiért.

Fennáll a veszélye. A Jobbik egyébként keresztény fundamentalista párt, köztéri keresztek állításával indította mozgalmát. Alapító okiratában olvasható: a nemzet alapjának az egyházat tekinti. A politikai fundamentalizmusnak meghatározó szerepe van a radikalizálódásban. Egyre többen vágynak intenzív, újszerű vallási élményekre, amelyek erőt, közösséget nyújthatnak. Lehet együtt masírozni, zarándokútra menni. Meggyőződésem, hogy a radikalizálódás legfőbb oka az elidegenedés. Nálunk a rendszerváltás óta tömegek veszítették el társadalmi identitásukat, gyökereiket. Biztosnak vélt erkölcsi értékeket. A radikális csoportokban viszont – látszólag – cáfolhatatlan morális igazságokra találnak.
A gyűlölködés erősíti a csoportszellemet. Globális összeesküvés-elméletekkel, a kizsákmányoló görbe orrú bankárok kliséivel könnyű naiv embereket megvezetni.

A Fidesz hol szövetségesének, hol riválisának tekinti a Jobbikot, a baloldal pedig eszköztelennek bizonyult. Racionális érvekkel nem lehet küzdeni az irracionális gyűlölködés ellen. De akkor mi állíthatja meg a radikalizmust?

A baloldali elitnek szakítania kellene túlhajtott technokratizmusával, amely pénzen és profiton túli horizontot nem láttat. A gyarapodás üdvén kívül mást is kellene üzenni, mert sokan vannak, akik az anyagias, nyomulásról és karrierről szóló világban rosszul érzik magukat. Emberarcúbb, empatikusabb politikára lenne szükség. Egyik vezéreszménye a humánökológia lehetne, az élhető, fenntartható fejlődés és lakókörnyezetek kialakítása. A szakértők azt hitték: az urbanizáció „elvallástalanodáshoz” vezet. De kiderült: a városokba zsúfolódott emberek közt a fundamentalizmus fokozódhat. Tény az is: ha a radikalizmus elér egy szintet, és az irracionális erők elszabadulnak, a folyamat kezelhetetlenné válik. Éppen ezért a hazai pártoknak, médiának a leghatározottabban kellene elutasítaniuk a szélsőségeket. Aki nem ezt teszi, a tűzzel játszik.