TGM: Forradalmi átalakulásra lenne szükség

Harminc-egynéhány fő passzírozódott össze a Rippl-Rónay utca 11-ben, a magát „alternatív, közéleti klubként” aposztrofáló helyiségben. A kanapén Scheiring Gábor, az LMP gazdaságpolitikájáért felelős parlamenti képviselő, Szanyi Tibor, az MSZP egyik erős embere és Tamás Gáspár Miklós filozófus foglalt helyet.

A levegőben forralt bor illata terjeng, a Facebook-meghívóból kiderül: a beszélgetés után fröccsözés következik. Ez volt az év egyik legbalosabb rendezvénye: a közönség soraiban Krausz Tamás történészt ismertük fel. A többiek általában idősebb, baloldali gondolkodók, néhány fiatalabbal, akik a 2000-es évek elején a globalizációkritikus mozgalmakból indultak az LMP-felé. Legtöbbjük a

Munkások Újságátolvasta. A címlapon Bajnai és Orbán. Alatta a felirat: NEM és NEM. A lapból kiderül: Bajnai Gordon nem a szocialista kormány utódvédje volt, hanem a Fidesz-kormány előőrse. Teljesen mindegy, ki végzi el a megszorításokat, mindenkit az EU és a globális pénztőke irányít.

– A politikai palettáról azok a képviselők vannak itt, akik a legkarakteresebben képviselik a baloldaliságot , amikor ez a téma nem tekinthető „trendinek” – fogalmazott Kalmár Szilárd bevezetőjében. – Kétségbeejtő jelek vannak – tette hozzá a házigazda, immáron Európával kapcsolatban. Törésvonalakat vízionált Észak és Dél között. A kérdés ebben a helyzetben: az integráció megy tovább, vagy beszűkült, fura förmedvénnyé alakul át az EU, bár én a „Nem leszünk gyarmat!”- felkiáltást elhagynám – mondja a házigazda. A vita alapját a

Renews.hu baloldali portál egyik cikkeadta.

TGM: a fiskális paktum fokozza a nyomort

Elsőként Tamás Gáspár Miklós filozófus kezdett arról beszélni, hogy az Európai Unió, mint állam, maga is reagál a kapitalizmus változásaira és azokat beépíti az uniós jogba. TGM szerint az EU nem egy politikailag semleges intézmény, hanem az európai szervezett kapitalizmusnak a szervezett politikai kifejeződése. A filozófus azt mondta: az Európai Unió jelenleg is készülő fiskális paktuma a neonkonzervatív gazdaságpolitika alapelveit emeli be az uniós jogba és teszi kikényszeríthetővé.

– Önmagában az, hogy „nem leszünk gyarmat”, nem is helytelen megfogalmazás – lamentált a filozófus, aki célzott arra, hogy az alapelv elfogadásával sérül a népek önrendelkezési joga; holott ez most is érvényes alapelv az EU-ban.

– Az a veszély fenyegeti Európát, hogy közjogi módon kényszerítenek egy véleményem szerint téves és embertelen gazdaságpolitikát az európai államokra és polgárokra – mondta Tamás Gáspár Miklós, aki szerint mindez fokozni fogja a nyomort, a tagállamok közti esélyegyenlőséget és súlyosbítja a válságot. Ezen felül tovább növeli a demokratikus deficitet. Egyre inkább nem választott szervezetek kezébe kerül át a meg nem választott hatalom. Jogalkotói és bírói formájú szervezetek jönnek létre. – Olyan esetekben jár el az EU, amiben nincsen felhatalmazása. Egyre inkább a jogtudó elit kezébe kerül át a szabályozás, kizárva a polgárokat abból, hogy megvitassák egymással az új jogszabályokat.

– A válság puszta tényén túl a legégetőbb kérdés EU-ban az egyes országok és népek közti hihetetlen mérvű egyenlőtlenség. Az EU az alapelvei szerint a népek közti szolidaritásnak és a különbségek kiegyenlítésének kellene szolgálnia, pedig azt látjuk, hogy a nagy és erős államok a saját érdekeiket kényszerítik rá a kisebb és gyengébb államokra – mondta Tamás Gáspár Miklós. Hozzátette: emiatt felbukkannak még olyan problémák, mint a kivándorlás, a rasszizmus és xenofóbia. A nemzetközi sajtó pedig segíti ezeket az eszméket, lustának állítva be pl. a görögöket. Pedig az ILO szerint a legtöbbet dolgozó európai népek: a görögök, románok és a magyarok.

Szanyi: mi Magyarországnak a megfelelő út?

Szanyi Tibor tévutakon kialakult identitástudatról beszélt. Felhívta a figyelmet: míg Európa más részein a közös gazdasági kormányzás hírére ezrek törnek-zúznak az utcákon, addig Magyarországon ez vagy negyven embert érdekel. – Az emberek nem éreznek affinitást az EU-hoz, kivéve, ha zaftos sztori van, mint ez a nem leszünk gyarmat – háborgott a politikus. Elmondta: az EU-t úgy próbálják meg megmenteni, hogy közös gazdasági kormányzást vezetnének be az országok vezetői. – Ennek közvetlen rokona az Európai Stabilitási és Növekedési Paktum, Masstricht 2. Tartalmilag nem mond újat: az államadóssággal és a hiánnyal foglalkozik.

Szanyi önkritikát is gyakorolt: Magyarországon szerinte közel húsz éves a neoliberális paktumnak való megfelelés. A mindenkori magyar kormány egy csendes szolgálója volt a neoliberális pénzügyi politikáknak.

Az MSZP-s politikus szerint az egyetlen járható út Magyarország számára az alkalmazkodás. – Nem tudunk komoly tényezők lenni ebben a kérdésben. A közös kereskedelmi politikában sincs egyik országnak se beleszólása. A képviselő úgy próbálta menteni a helyzetet: a baloldali pártok igyekeztek ebben a helyzetben arra a kérdésre koncentrálni, hogy hogy lesz ebből gazdasági növekedés, ugyanakkor azt látja: a választás óta a baloldali pártok próbálnak elhatárolódni ettől az iránytól, legalább is a szavak szintjén.

Scheiring Gábor: megoldást kéne találni a válságra

Az LMP-s politikus közölte: pártja ugyan nem szavazott a fiskális paktum ellen, de szerintük a magyar kormánynak nem szabadott volna megszavaznia. – Egyértelmű, hogy nem sikerült megoldást találni a válságra. Polányi Károly a század elején úgy írta ezt le: az árucikkek és a tőke szabad áramlása miatt gazdasági válság alakul ki, egyre több ország weimarizálódik és egyre több ország számolja fel a demokráciát. Ezt látjuk Görögországban. Szerintünk a baj nagy és erre megoldást kell találni – szögezte le az ökopárt gazdasági felelőse.

A maastrichti projekt a közös valuatövezet bevezetését célozta, hogy a tőke szabad áramlása előtt minden akadályt elhárítani. Scheiring szerint létezik egy elmélet, ami kimondja, milyen körülmények között érdemes a valutauniót bevezetnie több, egymástól független államnak. Felhívta a figyelmet az EU esetében ezek a feltételek nem voltak meg. Az egyik ilyen feltétel a gazdasági kiegyenlítődés, amely nem ment végbe – szögezte le.

Scheiring Gábor szerint itt egy „trilemmával” állunk szemben, azaz három dolgot nem lehet egyszerre megvalósítani: nem lehet demokratikus kontrollt, nemzeti szuverenitást és szabadon áramló tőkét egyszerre akarni. – Vagy csökkentjük a nemzetállami szuverenitást, vagy korlátozzuk a tőke szabad áramlását.

Az LMP képviselője szerint az európai zöldek a demokrácia megerősítését és olyan politikát szeretnének EU-s szintre vinni, ami a különbségek eltörlésére tesz lépéseket. A fejlesztéspolitikai eszközöket a periféria kezébe kellene adni, szigorúan szabályozni a multikat, hogy a helyi gazdaságot erősítsék.

TGM: forradalmi átalakulásra lenne szükség

Tamás Gáspár Miklós filozófus itt szólt közbe: ehhez csak az kell, hogy egész Európában a megfelelő pártok nyerjék meg a választásokat, amit a rendszer nem tesz lehetővé, szóval tovább beszélgethetünk ilyen pincehelyiségekben. A filozófus szerint forradalmi átalakulásra lenne szükség a megfelelő választási eredményhez.

A haza baloldal egyik vezéralakja szerint a válság kezelése is ideológiai kérdés. Elmondta: Magyarország az egyetlen ország a világon, amelyben egy kritikátlan prokapitalista felfogás uralkodik a teljes sajtó felületén. – Magyarország egy fekete lyuk, nem ilyen az egész világ, mint mi – biztatta a filozófus a hallgatóságát. – Magyarországon a baloldalinak csúfolt újságok is jobboldaliak, csak valamivel demokratikusabb felfogásúbbak.

TGM ezek után arról beszélt: a liberálisok félnek a néptől és inkább látnának egy felvilágosult, abszolutista vezetést az Európai Unió élén, mint olyasvalakit, akit a nép választott meg. Hiszen a nép nem ért a gazdasághoz, sem a politikához. – Ez egy elitista felfogás. Minél távolabb a néptől, annál jobb.

A filozófus szerint így jön létre a populisták és az elitisták csoportja. Az utóbbi a technokrata, centralizált, a gondolkodást képviseli, míg az utóbbi az érzést, a szívet és a szenvedélyt. – Persze, ezek mind hülyeségek – tette hozzá TGM. – A magyar baloldal az erőtlensége folytán továbbra is hagyja, hogy ezek a dilemmák ebben a formában fogalmazódjanak meg. Ha nem sikerül átalakítani a politikai beszédet, akkor továbbra is így fog folytatódni a vita. Halálosan unalmas, sehova se vezető, megvetendő diskurzus folyik, ami egy idő után elbutul – tette hozzá a filozófus.

– Ezelőtt a közönség előtt nem a nemzeti jobboldalt fogom bírálni, az amúgy is megy, hanem arról, hogy a baloldalnak nincs ereje a közvéleményt formálni, mert a konszenzus iszonyúan erős, a szavaik eltorzulnak – mondta TGM.

Taigetosz nem alternatíva

A vitavezető és házigazda, Kalmár Szilárd szerint Európában a több évtizedes, évszázados szociális vívmányok leépítése van folyamatban. Ilyen például a társadalombiztosítás, vagy az oktatási rendszer. Vagy az egyetemek és főiskolák önfenntartóvá átalakítása. A legdivatosabb jogász és gazdasági képzés már csak a gazdagok számára elérhető – hívta fel a figyelmet a Munkások Újsága főszerkesztője.

– A görögök üzenete az: a Taigetosz nem alternatíva. Az emberek nem azért van az utcán, mert nem annyira öntudatos, hanem a bőrén érzi a válságot és a létbizonytalanságot. Kérdés: ki az ellenség? Hogy lehet küzdeni? Milyen sikerre van esély? – tette fel a kérdést a baloldali aktivista. Hozzátette: nem akarja mindezt elbagatellizálni, mert azt látjuk Spanyolországban és Görögországban, hogy utcai harcok zajlanak és hatalmas balhé van.

Mentették, ami menthető

Szanyi Tibor megint implicite elnézést kért és szabadkozott, hogy pártja nem elég baloldali. Elmondta: nem nagyon feszegették a munka-tőke kérdését az utóbbi húsz évben (Scheiring Gábor gyorsan meg is jegyezte: feszegették, csak milyen irányban...?) Az MSZP-s politikus szerint a tőke most már nem hajlandó kifizetni a munkaerő reorganizációjának árát. Amit az állam elvon a jövedelmekből, azt nem tudjuk, hogy hova rakja. Ez a neoliberalizmus gazdasági filozófiája: hagyjuk a gazdagokat mg jobban meggazdagodni, a szegényeket még jobban elszegényedni.

A politikus szerint skizofrén állapotok uralkodtak az elmúlt években. Példának hozta azt a 2008-ban megtartott parlamenti vitanapot, ahol a „nagytőkés miniszterelnök Reformszövetség címen a nagytőkés haverjaival benyomta a maga programját” – utalt Szanyi Tibor Gyurcsányra. Elmondta: ő hiába tiltakozott, „egy idő után lezavarták a fenébe”. Utána jött a Bajnai-féle kurzus, ami legalább nem mondta szocialistának magát és végigverte a neoliberális iskola húzásait az országon. Szanyi szerint Bajnai felüdülés volt az előző kormányhoz képest. Európai ihletésű neoliberális kormányzás volt. – Itt a kérdés: meg tudjuk-e ezt haladni? Nekem ez a dilemmám – árulta el az MSZP politikusa.

Ki az ellenség?

Scheiring Gábor ennek kapcsán szintén arról beszélt, hogy Magyarországon a baloldal helyzete siralmas, de el kell végezni a munkát, ki kell alakítani a baloldal nyelvét. – Ennek a fejlődését jelenleg a jobboldal, a Fidesz és a Jobbik teszi a maga bornírt módján, mert a baloldal nem tudott a globalizációhoz és a munkásokhoz érdemben szólni – mondta az LMP politikusa.

Scheiring szerint az ellenség nem más, mint a politikai bornírtság és szűklátókörűség. – A magyar baloldal még mindig a felvilágosodás és a liberalizáció híve. Ha ellenségről lehet beszélni, akkor a globális kapitalizmus és annak magyarországi része, annak nyelve és struktúrája.

TGM a Jobbikban találta meg az ellenséget. Arról beszélt, hogy a Jobbik burzsoá párt, neki vannak a legkvalifikáltabb és legképzettebb szavazóbázisa; Svábhegy, meg Rózsadomb. Szerinte a szélsőjobb szegényellenes, nem tervez államosítást, a nemzetközi tőke ellen tiltakozik, de a nemzeti tőkével szemben szimpátiát tanúsít.

A válság idején a szélsőjobboldal megfosztja a jogaitól azokat, akik nem termelnek és szociális igényei vannak, ezt csinálja az establishment is – mondta a filozófus, aki szerint a különbségek az ellenzék és a kormánypárt között szociális kérdésekben nem olyan nagyok.

– Orbán pontosan azt mondja, amit Gyurcsány és Bajnai mondott: hogy behozzák a külföldi munkakultúrát, ugyanakkor harminc éves késéssel kijelenti, hogy vége a szociális hálónak. Majd a munkaalapú társadalomra hívja fel a figyelmet, ami tipikus szélsőjobboldali mondás – mondta Tamás Gáspár Miklós. Felhívta a figyelmet: a kormányzat tudatosan állítja szembe azokat, akik a saját jövedelmükből képesek fennmaradni azokkal, akik nem.

A közönség jót nevetett azon a mondatán is: semmilyen antikapitalista mozgalom nincs Magyarországon, az ellenzék és a kormány egységes, akkor nem értem, miért van akkora zűr?

Szanyi Tiborban ekkor szakadhatott el valami, mert ismét hamut szórt a fejére. – Az európai szociáldemokrácia bődületes hibát követett el, amikor megpróbált kiegyezni a tőkével. Még mélyebbre nyomtuk magunkat a Blair-i harmadik utas hülyeséggel. Olyan mélyről kell nekünk felkapaszkodni, hogy azt mondjuk, igen, ez van – mondta az MSZP-s politikus, aki eztán olyanokat mondott: akik rajtunk gazdagodnak, azok rajtunk élősködnek és ezeket kéne megadóztatni. Vagy menjenek a fenébe.

A résztvevők még hosszan ecsetelték a lefelé tartó adóverseny hátrányait, hogy mit lehetne tenni az oligarchákhoz befolyó összegekkel, de ekkor mi összepakoltunk és eljöttünk.