Ultrakonzervatív publicista Orbán belső köreiből: A Fidesz vezetői őszintén tartanak a közelgő választásoktól

 „A Fidesz vezetői őszintén tartanak a közelgő választásoktól. Ez is bizonyítja, hogy Orbán Viktor nem az az autokrata, akinek nyugati kritikusai tartják, hiszen az autokraták nem félnek a választásoktól.” Így nyilatkozott a napokban Rod Dreher ultrakonzervatív publicista a The New Yorker hetilapnak. Márpedig ő tudja, miről beszél, hiszen idén sokat forgolódott a miniszterelnök belső udvartartásában. Többször is találkozhatott a magyar kormányfővel, akinek Gáspár fia még Ákos-koncertre is elvitte. 

Rod Dreher Szent Benedek válaszútján című könyve egyike azoknak a köteteknek, melyeket Orbán Viktor nyári olvasmányként ajánlott. A listából persze eleve nyilvánvaló volt, hogy a miniszterelnök nem felhőtlen kikapcsolódást kínál a nyárra. Már csak azért sem, mert bőven augusztus második felében jártunk, elmúlt a nyaralási csúcs, közeledett viszont az eucharisztikus kongresszus és a választási kampány kezdete. Valami azt súgta nekünk, hogy ha szorgalmas diákként végigolvassuk az ajánlott irodalmat, csak kibújik valami hatalomtechnikai szög a zsákból. Igaz, arra nem számítottunk, hogy ilyen nagy lesz az a szög. És ilyen rozsdás.

Természetesen nem becsüljük le a miniszterelnök őszinte és önzetlen teológiai érdeklődését, de eleve politikai megfontolásokat sejtetett, hogy a pápalátogatás előtt milyen egyházi jellegű olvasmányt kínál az a politikus, aki korábban általa kereszténydemokrataként meghatározott programot hirdetett. „A magyarok számára világos, hogy miben áll európai hivatásuk (…) felmutatni a keresztény társadalmi tanításokra épülő politikai és társadalmi rend szépségét és versenyképességét.” Nem tudjuk, hogy a magyarok ezt mikor és mi módon hozták a miniszterelnök tudomására, hiszen a Fidesz újbóli megválasztásakor inkább csak arról esett szó, hogy „folytatjuk”. Arról kevésbé, hogy ez mit jelent majd a gyakorlatban. Az viszont nem lehetett kétséges, hogy ez a program igencsak tetszik Drehernek, Ferenc pápa kritikusának, aki benedekebb XVI. Benedeknél, fundamentalizmusban messze veri az emeritus pápát.

„Nyugat-szerte kialvóban van a kereszténység fénye”

– idézi könyvében Dreher XVI. Benedeket, nála azonban sokkal radikálisabb következtetésre jut: a keresztény közösségeknek ki kell vonulniuk a többségi társadalmakból. A szerző kategorikusan állítja: minthogy a kereszténység és a szexuális forradalom kizárják egymást, a hatvanas években olyan kultúrharc kezdődött, amelyben a keresztény életfelfogás vereséget szenvedett. Amikor 1973-ban a Roe kotra Wade ügyben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága törvényesítette az abortuszt, a nemi erkölcs kérdései politikai üggyé váltak. Dreher szerint akkoriban az amerikai konzervatívok még hihették: hosszú távon képesek lehetnek arra, hogyolyan védőgátakat építsenek, amelyek megállítják a családok bomlásánakés ezzel a közösségek széttöredezésének folyamatát. Az Obergefell kontra Hodges döntéssel azonban az amerikai bírósági szervezet csúcsintézménye 2015-ben kimondta, hogy a melegeknek jogukban áll házasságra lépni egymással. Dreher konstatálja: ezzel a keresztény erkölcs véget ért. „Az veszett el számunkra, ami összeköt bennünket egymással meg szomszédainkkal, s mind az örök, mind a világi rendbe lehorgonyoz bennünket.” Úgy találja: azok az egyházak, amelyek belenyugszanak a melegekkel kapcsolatos hivatalos döntésbe, valójában csak szórakoztatóipari intézményként képesek működni a jövőben.

A szerző a melegek előrenyomulásáról beszél, amely szerinte politikai eszközökkel már nem visszafordítható folyamat. Dreher üdvözölte ugyan Trump megválasztását, de 2017-ben megjelent könyve szerint az Egyesült Államok 45. elnöke csak lassítani volt képes a visszavonulást. „Trump közönséges, erkölcsileg kétes alak, aki maga is tünete és nem megoldása Amerika kulturális hanyatlásának” – írta róla a csalódott Dreher, bár ez nem akadályozta meg abban, hogy 2020-ban is őt ajánlja a bizonytalan választóknak. Azóta viszont új politikai-ideológiai csillagot talált magának, pedig messzire, egészen a távoli, aprócska Magyarországig kellett mennie érte. Erről azonban később.

Az ultrakonzervatív publicista ajánlata, hogy a keresztény hit mellett elkötelezett emberek a bencés rend alapítójának,az 5.-6. század fordulóján élt Nursiai Szent Benedeknek a példáját követve vonuljanak ki az összeomló Római Birodalomhoz hasonlatossá vált nyugati társadalomból. A hit lángját az egyház parancsolatait követő közösségeikben őrizzék meg az összeomlás utáni időkre. Dreher szerint nincs értelme többé egymásra rakosgatni a homokzsákokat, új Noék módjára bárkát kell építeni, amelyekben a keresztény közösségek készülnek a megtisztulás korszakára, amely bizonyosan követi majd a pusztító áradást.

A filmkritikusból lett bölcselővel semmiben sem kell egyetérteni ahhoz, hogy megállapítsuk: olvasmányos és nem hívők számára is érdekes könyvet írt. Izgalmas a sztori Nursia helytartójának fiáról, aki 480 körül született, és felcseperedve lelkesen indulta képzeletében még élő világbirodalom virágzónak hitt központjába. A korábban milliós Róma azonban csak árnyéka volt önmagának, ott százezernyi kétségbeesett, hitehagyott ember élt. A fiatalembert undorral töltötte el a város bűne, nem kért tovább a kiváltságosok életéből. Remeteként egy barlangba vonult vissza, ahonnan egy szerzetesközösség hívta el vezetőjének. „Ora et labora”: imádkozz és dolgozz! Ez lett a lényege annak a regulának, amelyet Benedek írt, és amely máig is irányadó a bencés közösségek számára. Tanulságosnak találtuk Drehernek a vallás társadalmi funkcióiról szóló megállapításait is, amelyek kibontják az alaptézist: az egyház a gondolatok és gyakorlatok olyan összefüggő rendszere, amely önazonosságot ad hívei közösségének.
Isten nem adta áldását mindenre, ami élvezetes – mondja Dreher, hogy azután életvezetési tanácsokat is adjon.

Szerinte korlátozni kell a gyermekek hozzáférését a mobiltelefonokhoz és a számítógépekhez, mert a gyermekkornak abban a pillanatban vége szakad, amikor a fiúk és a lányok először jutnak hozzá pornográfiához.

Ráadásul szerinte a kamaszok pornófüggése később impotenciát okozhat. Mindenki számára óvatosságot javasol az internet használatában is – miközben maga is online kiadványt ír és szerkeszt. Azt állítja, a net olyan médium,amely maga is egyfajta liturgia, azt sugallja, hogy „a világnak az a jelentése, amit mi rendelünk hozzá”, ez eltorzíthatja a hívők kapcsolatát Istennel. Dreher a szexuális forradalom fejleményeként tekint a lombikbébi-technológiára is. Felveti, hogy a gyermekszületést is áruvá alacsonyítja, ha azt elválasztjuk férfi és nő szexuális egyesülésétől. A mesterséges megtermékenyítésben is bűnt szimatoló moralista arra figyelmeztet: Nagy-Britanniában a program kezdete óta három és félmillió embriót hoztak létre, ezek 93 százalékából nem lett terhesség. A többi a szemétbe ment, miközben a katolikus tanítás szerint az emberi élet a fogantatással kezdődik. (Vajon Dreher tételéből következik-e a hazai kormánydöntés, amellyel államosították a meddőségi klinikákat? Méghozzá a megtermékenyített petesejtekkel együtt, tehát az állam egyszerűen kisajátította az embriókat! Milyen gyakorlat, milyen terv következik ebből?!)

A The New York Times a Szent Benedek válaszútján című könyvről a megjelenése után úgy írt, mint az évtized legfontosabb vallási munkájáról, amelynek hatására azonban előítéletes és arrogáns szeparatista közösségek jöhetnek létre. Rowan Williams, Canterbury volt érseke arra figyelt fel, hogy érvelésében ez a könyvaz azonos neműek kapcsolatára koncentrál, és szava sincs a szegénységről, a rasszizmusról és a háborúról. Így megerősíti az általános benyomást, hogy a tradicionális kereszténységet az erkölcsből csak a szexuális élet érdekli. A Madison Egyetem vallásfilozófusa, Alan Levinovitz ennek alapján a könyvet egyenesen „spirituális pornográfiaként” tárgyalja.

A miniszterelnök nyári olvasmánylistájának többi darabja is érdekes a maga módján, bár szerintünk csak PR-fogásként kerültek a Szent Benedek válaszútján mellé. Ne látsszon kampányfogásnak, hogy Drehert nyomatják, mielőtt Kötcsén a miniszterelnök a migráció és a klímaváltozás mellett a genderideológia elleni fellépést hirdeti meg ideológiai programnak. (Gender, hogy a melegellenességet ne kelljen néven nevezni.) Ja, és persze mielőtt a pápalátogatás idején Orbán majd azt kéri majd Ferenctől, hogy mentse meg a keresztény Magyarországot. Közben átadja neki IV. Béla tatárjárás előtt IV. Ince pápának írott levelét. Ebben a magyar uralkodó azzal szembesítette az egyházfőt, hogy Róma nem segített nekünk a pogány támadásokkal szemben. Érdekes ajándék, miközben manapság mintha éppen mi magunk hívnánk, invitálnánk Ázsia legerősebb hatalmát: legyen szíves eladósítani minket!

Ez utóbbi lépéshez lehet adaléka listáról Boyé Lafayette De Mente A Kínai észjárás című könyve, amelyből többek között megtudhatjuk, hogy a keleti nagyhatalom berkeiben háromféle etika van érvényben. A Nyugathoz igazított üzleti etika, a pártkörökben alkalmazott kommunista etika és a még mindig uralkodó szituatív etika. Az utóbbi arról szól, hogy az írott törvényeknél és a megállapodásoknál is fontosabb: a kínai fél járjon jól – lehetőleg mindenáron.

A Megbetegít-e a modern technológia című kötetben a szerző Ian Douglas szintén felteszi a kérdést: okozhat-e a pornóval való találkozás impotenciát, amire viszont a kutatások nemmel feleltek. Ahogyan önmagukban a számítógépes játékok sem okoznak függést. Viszont miközben Orbán sorra nyeri a Telex lájkbajnokságait, érdemes a könyvecskéből emlékeztetni: a közösségi oldalakon megvalósuló politikai nyomulás bizonyítottan erősíti a társadalom megosztottságát, táptalaja az előítéletek erősödésének. Talaja az elmagányosodásnak, a depressziónak is, bár a közösséghez tartozás illúzióját kínálja.

 (Kép forrása: Orbán Viktor Facebook-oldala)

A lista vicces kakukktojása Helen Russell Egy év a világ legboldogabb országában című könyve – talán riportregénynek neveznénk –, amelyben egy brit újságírónő meséli el, hogyan és miért lett boldog ő is, miközben a Lego céghez szegődött férjét kísérve átköltözött Dániába. Kiderül, hogy maguk a dánok azért nyerik a nemzetközi szociológiai kutatások boldogságversenyeit, mert – miközben sokat kell adózniuk – élvezhetik az erős szociális háló, az ingyenes egészségügy és az oktatás előnyeit, az egyetemistáknak itt még fizetnek is. A dánok nem tisztelik a tekintélyt (különösen nem a politikait), bíznak egymásban, és az írmagját is kiirtották a korrupciónak. A gyerekeket önálló gondolkodásra nevelik, és igen: hatéves kortól van szexuális felvilágosítás. A világ legboldogabb országának lakói amúgy is fontosnak tartják a kiegyensúlyozott szexuális életet, és nem szólnak bele, hogy kinek milyen nemű a párja, vagy ő milyen neműnek tartja magát. Az öt és félmillió dán közül négy és félmillió felel igennel arra a kérdésre, hogy vallásos-e, de templomba csak háromszázalék jár. Menjen az, akinek éppen vigaszra van szüksége! Ezt az ország vallásügyi minisztere mondta a szerzőnek. Mintha könyvajánlatával Orbán kacsintva megkérdezné: mit akartok, ostobák?! Csak nem ilyen, istentől vagy legalábbis a templomtól elrugaszkodott világot?!

Orbánhoz természetesen Dreher áll legközelebb a szerzők közül, akivel ismeretsége nem teljesen újkeletű. Az amerikai publicista 2020-ban részt vett azon a római konferencián, amelyen Orbán, Giorgia Meloni és Marion Maréchal-Le Penanemzeti konzervativizmusról tárgyaltak – bármi is legyen az. Dreher mindenesetre meghívást kapott Magyarországra, töltsön négy hónapot nálunk a Danube Institute vendégeként. Az intézmény, amelynek célja, hogy „a konzervatív és nemzeti gondolkodás aktuális trendjeit és kihívásait értelmezze”, magyar nyelvű bemutatkozásában „think tank”-nek nevezi magát, és programjairól kizárólag angolul számol be. Sajátosan nemzeti megoldás.

Dreher mindenesetre tíz nap alatt rájött, hogy a Magyarországról szóló amerikai beszámolók 90 százaléka nem igaz.

Otthon mindig azt hallotta, hogy itt autokrata rendszer van, de – mint erről a The New Yorkernek beszámolt – ő azt tapasztalta, hogy a magyarok szabadon elmondhatják a véleményüket. Még olyan konferencián is volt, ahol a miniszterelnököt bíráló felszólalás is elhangozhatott! Rod Drehernek nagyon tetszett, amit Magyarországon látott, különösen szimpatikusnak találta a miniszterelnököt. Annyira, hogy a fejébe vette, hogy összehozza találkozóját azzal az emberrel, akit Amerika legbefolyásosabb konzervatív figurájának tart. Így került sor Tucker Carlson meghívására, aki a Fox News hárommillió amerikai nézőjének mondhatta el: Budapesten a vélemény szabad, Magyarország pedig modell lehet Amerika jövője számára. Orbán Viktor pedig a Carlsonnak adott interjúban arról beszélt, hogy Budapest ma a konzervatív kereszténydemokrata gondolkodás egyik központja, miközben itt közép-európai hálózat is épül.

Tény: hálózat épül. A Mathias Corvinus Collegium honlapjaszerint az intézménybe a tavaszi szemeszterben 80 külföldi oktató érkezett. A külföldi vendégprofesszorok némelyike 18-szor többet keres, mint az ELTE oktatói, a Visiting Fellowship program tagjai havonta 5-10 ezer eurót kapnak olyan forrásból, amely épphogy csak elveszítette közpénz jellegét. A Magyar Narancs az oktatók névsorát végigböngészve arra a következtetésre jutott, hogy „alig találni olyat a vendégoktatók között, aki ne képviselne a magyar kormányéhoz erősen hasonló politikai álláspontot”.

Orbán Viktor idén nem ajánlott könyvet magyar szerzőtől.(Nem látjuk nyomát annak, hogy korábban tette volna.) Nem fogad csinnadrattával magyar értelmiségieket, azt hihetjük, hogy szellemi háttere Kásler Miklóson kívül Nagy Feróból, Rákay Philipből és Ákosból áll. Szövetségesi körét a miniszterelnök a mostanában látványosan a nemzetközi, ultrakonzervatív táborban építi – a miénkből. Ám ezért alighanem cserébe is sokat vár. Befolyást, támogatástés alighanem pénzt is. Hiszen ne feledjük: Dreher szerint tart a választásoktól.

(Kiemelt kép: 168. Hasonló témájú cikkek az 168 Óra legfrissebb számában olvashatóak.)